Századok – 1967

Történeti irodalom - Allianz Hitler–Horthy–Mussolini (Ism. Tilkovszky Loránt) 283

287 TÖRTÉNETI IRODALOM kötetben. A hivatkozásnak az a módszere azonban, amely abban az esetben is levéltári jelzetre utal, amikor a jelen kötetben közölt dokumentum sorszámát adhatná meg (erre csak kivételesen, mindössze négy esetben találunk példát), teljesen feleslegesen és ésszerűtlenül nehezíti meg a kötet használatát. Az iratok regesztái — a 116. és 126. dokumentum kivételével — nem tartalmazzák a tárgy megjelölését. A 155. és 158. lapon nyilván Kánya és nem Göring napijelentésének záradékáról illetve mellékleteiről kellene a címeknek beszélni. A 86. dokumentumként közölt 1940. július 2-i Csáky-n api jelentés jelzett melléklete a 84. dokumentumhoz keveredett, ahol most, mint Hitler Telekihez intézett 1940. május 14-i levelének melléklete szerepel, holott ahhoz semmi köze nincs. A birodalmi kormánynak a magyar kormányhoz intézett szóbanforgó feljegyzése mind tartalma, mind levéltári jelzete szerint világosan a Csáky-napijelentéshez tartozik, amely még szó szerint idézi is annak legjelentősebb mondatát. Kifogásolható továbbá Sztójay 1939. augusztus 31-i számjeltáviratának közlési módja. Ennek az öt részletben történt továbbítás ellenére is egységet képező dokumentumnak első és negyedik részletét elhagyva (tartalmukra jegyzetben utalás történik) a második részletet 63., a harmadik és ötödik részletet pedig egy külön szám alá vonva, 64. dokumentumként közli a kötet. A közölt dokumentumok tanulmányozásához nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak a jegyzetek. Nyilvánvaló, hogy erre a segítségre a magyar dokumentumokkal ismerkedő külföldi olvasónak még fokozottabban szüksége van. Ennek ellenére azt kell tapasztalnunk, hogy az itt közölt iratok igen kevéssé vannak jegyzetekkel ellátva; olykor még azon jegyzeteik is meggyérültek, vagy elmaradtak, amelyekkel pedig rendelkeztek azokban a hazai kiadványokban, melyekből vétettek. A bevezető tanulmány — nem is ez a feladata — nem pótolhatja az egyes dokumentumok beható tanulmányozásához joggal igényelt részletes tárgyi magyarázatokat; aki a dokumentumok felől kezdi meg az ismerkedést a kötettel, az mindössze két esetben talál a bevezető tanulmány megfelelő részeire jegyzetbeli utalást. Természetesen az is előfordul, hogy az egyik dokumentumban felvetődő kérdésre választ találunk egy másikban, vagy akár ugyanazon dokumentumon belül is „magától" megvilágosodik egy-egy rejtély — néhány oldallal tovább. Mégis helyes lett volna — miként az szokás —• minden szükséges esetben azonnal megadni a precíz felvilágosítást. A dokumentumok szövegében előforduló nevek egész sora kívánna magyarázatot, annál is inkább, mert a kötet végén csupán egyszerű névregiszter található. (Hibás formában szerepel benne Esterházy, Faulstich, Когей, Krejèi, Volosin neve.) A 78., 131., 132. dokumentumként közölt minisztertanácsi jegyzőkönyv-részletekben a felszólaló miniszterek ráadásul nem is névszerint, hanem tárcájuk szerint lóvén megnevezve, aligha fogja kitalálni a külföldi olvasó, hogy például „a belügyminiszter" az egyik esetben Keresztes-Fischer, a másikban Jaross, a harmadikban Bonczos. A „Magyarország ós a második világháború" című kötetben volt legalább a mellékletek közt egy áttekintés a tárgyalt időszak minisztereiről. Az iratokban igen sok utalás történik politikai és katonai eseményekre, államférfiak látogatásaira, tárgyalásaikra, különböző nyilatkozataikra. — nagyrészt pontos felvilágosítást nyújtó jegyzetek nélkül. A „Magyarország és a második világháború" című kötetben legalább az „Időrendi áttekintés" című melléklet sokat segített ezen. Az esetek többségében jegyzet nélkül maradnak az iratok szövegében más iratokra történő utalások. Hogy a hivatkozott iratok fellelhetők-e, s ha igen, milyen levéltári jelzet alatt találhatók, továbbá, hogy mi a tárgyuk, rendszerint nem derül ki; egyes esetekben a „wird hier nicht abgedruckt" megjegyzés árulja el a közelebbről sem tárgya, sem lelőhelye szerint meg nem jelölt irat fennmaradásának tényét. Szükség volna azután olyanféle jegyzetekre is, amelyek kommentálnák a magyar államférfiak egyes kijelentéseit. Csak példaként: Horthynak Tisza István háborús felelősségét tagadó álláspontjához (360. 1.) volna a magyar történettudománynak néhány szava; rendszerének korrupciómentes közéleti tisztaságáról szóló fejtegetései (361.1.) is megérdemelnének egy utalást a korszak hírhedt nagy panamáira. Azon esetek részletes és sajnos eléggé terjedelmes listájának előterjesztése helyett, amikor egy-egy tömör, szakszerű jegyzet feltétlenül megkívántatott volna, vessünk egy pillantást a dokumentum-részben alkalmazott jegyzetekre. Ezek nagy többsége hasznosan tölti be feladatát; mindössze néhány esetben emelhetünk kisebb-nagyobb kifogást. így a 110. lapon a 3. jegyzetben a „Bleyer-ügy" nem egyedül Bleyer parlamenti beszédével, hanem az amiatt ellene indított hecc-kampánnyal egységben volna magyarázandó; a 170. lapon a 45. jegyzet szövegéből úgy tűnik, mintha Bohle államtitkár a VDA képviseletében lépett volna fel Budapesten, holott mint az NSDAP АО vezetője igyekezett a magyar kormánykörök számára megnyugtatóan tisztázni, hogy a német nemzetiszocialista párt