Századok – 1967

Történeti irodalom - A „legújabb magyar intézménytörténet” (Ism. Bertényi Iván) 288

288 TÖRTÉNETI IRODALOM magyarországi szervezkedése csak a Magyarországon élő németbirodalmi állampolgárokra terjed ki, és nem a magyar állampolgár német kisebbségre. A 28. dokumentum szövegében Hitlernek magyar államférfiak előtt berlini látogatásukkor tett megnyilatkozásairól esik említés. Ezzel kapcsolatban a 47. jegyzet a kötet 19. dokumentumára utal, holott ez Göring beszélgetését örökíti meg a magyar államférfiakkal. A 245. lapon a 103. jegyzet a „konzultációs egyezmény" pár szavas megmagyarázása helyett a kötet terjedelmes 10. dokumentumára utal, ahol azonban már csak azért sem talál az olvasó világos választ, mert annak végéről az 1934-es római jegyzőkönyvekhez 1936-ban készült kiegészítőjegyzőkönyveket — szemben a „Diplomáciai iratok . ." I. kötetének megfelelő (70.) dokumentumával — jelen kötet elhagyta. Az sem a legcélszerűbb, hogy a 318. lapon a 153. jegyzet a 148. jegyzetre, az tovább a 146.-ra utal vissza. A külföldnek szánt kiadványokban igen sok múlik a fordításon. E kötet fordítójának munkáját nyelvi és szakszerűségi szempontból egyaránt csak dicsérni lehet. A fordításban előforduló néhány hiba inkább a szerkesztői gondosság és a fordítás ellenőrzésének némely fogyatékosságára utal. Az idézett magyar könyvek, tanulmányok, folyóiratok címét csak magyarázatképpen szabad lefordítani, az első előforduláskor; az eredeti címet a lefordított cím semmiképpen sem helyettesítheti Különben a külföldi olvasó „Blatt der Arbeiter"-t olvasva (23.1.) magyarországi német munkáslapnak hiheti a Dolgozók Lapját ; vagy a németül idézett cím alapján azt gondolhatja, hogy Bánffy németül írta meg 1943. évi politikai küldetését (93. 1.). Az „Alföld" földrajzi nevet viszont le kellett volna fordítani (215. 1.). Az iratcsomó „Faszikel" és nem „Bogen" (41. 1.); a honvédelmi miniszter egy-egy iraton belül is (pl. 125., 126. dok.) hol „Verteidigungsminister" hol „Honvédminister". A nemesi előnevek fordítása sok esetben hibás: „Kállay von Nagykállay", „Ghyczy von Giezi", „Bárezy von Bárcziház" áll „von Nagykálló", „von Gicz", „von Bárcziháza" helyett; vagy éppen „Bánffy von Losoncz" helyett egyszerűen „Bánffy Losonez" (368. 1.). A 345. lapon 1943. óvi XV. tc.-ről történik említés, holott az eredetiben az 1938. évi XV. és 1939. évi IV. tc-re történt hivatkozás. A 368. lapon a belügyminiszter Keresztes-Fiseher pénzügyminiszterként szerepel, s ennek fejében Reményi-Schneller pénzügyminiszter kimarad a felsorolásból. Gratz Kányához intézett 1938. március 12-i levele, melynek eredeti magyar szövege a „Magyarország és a második világháború" című kötet 22. dokumentumaként van publikálva, beszámol arról, hogyBenes a csehszlovákiai nemzetiségek számára autonóm jogokat kilátásba helyezve, külön megemlítette előtte a szudétanémeteket, szlovákokat és magyarokat (i.m. 111. 1.). E levélnek jelen kötet 23. dokumentumaként közölt német fordításában azonban ez utóbbiakat románokkal találjuk behelyettesítve (166. 1.). A jelzett, hiányosságok ós hibák ellenére úgy véljük, hogy a kötet be fogja tölteni vállalt- feladatát, s eredményesen fogja megismertetni a külföldi olvasót az 1933 — 44 közti magyar külpolitika történetével és dokumentumainak gazdag anyagával. TILKOVSZKY LÓRÁNT A „LEGTJJABB" MAGYAR INTÉZMÉNYTÖRTÉNETл Az olvasó érdeklődéssel veszi kezébe a három vaskos kötetet* ós terjedelmük alapján a magyar intézménytörténet alapos, az újabb kutatási eiedményeket is magába foglaló feldolgozását várja. — Várakozásában azonban csakhamar csalatkoznia kell. Eszláry műve szemléletében, módszerében és forráshasználatának módjában egyaránt elmarad a korszerű követelményektől. A szerző előszavában hangsúlyozza, hogy szakítva a régebbi szisztémákkal, nem a történelmi, hanem a jogi tényezőket kívánja előtérbe helyezni. Nem jogtörténetet, hanem mintegy „történeti alkotmányjogot" (droit constitutionnel historique) akar adni. Tárgyalási sorrendje (terület — köi hatalom — nép) a gazdasági megalapozottság elhanyagolása, a társadalmi vonatkozások harmadik helyre állítása (Eszláry az egész társadalmi struktúrát a „peuple" címszó alatt tárgyalja) olyan színezetet adnak a munkának, mintha a társadalom, amely a jogi és egyéb intézményeket megalkotja, csak mintegy mellékes szerepet játszana az egyes „örök" vagy legalábbis önállóan, a társadalomtól függetlenül létező intézmények mellett. Ez annál sajátosabb, mert a magyar jogtörtónetírás már régen * Charles d'F.szlary: Histoire des Institutions Publiques Hongroises. Bibliothèque des Sciences Politiques et Sociales. Ouvrage publié avec le concours du Centre National de la Recherche Scientifique. Paris. I: 416. 1., 1959; II: 404. 1. 1963: III: 448 1., 1965. Libraire Marcel Rivière et Cie.