Századok – 1967
Tanulmányok - Iszlamov; T. M.: Az 1917. évi osztrák–magyar kiegyezés megkötése 3
AZ 1907. ÉVI OSZTRÁK-MAGYrAlt KIEGYEZÉS 17 azokat, meghiúsítson minden Magyarországnak teendő engedményt.5 0 A trónörökös és katonai irodájának főnöke, Brosch (őrnagy) nemcsak Conradtól és Schönaichtől követelt beszámolót és felvilágosítást, hanem magától a császártól is. Ilyenképpen Beck összeütközésbe került mind a vezérkari főnökkel, mind pedig a trónörökössel, akiknek — mint ismeretes — a magyar kérdés megoldására vonatkozó nézeteik teljesen megegyeztek. 1907 tavaszán Conrad tábornok már nyíltan hirdette azt az elképzelést, hogy Magyarországgal szemben „energikus lépéseket" kell alkalmaznia, követelte, hogy szakítsák félbe a megbeszéléseket, ideiglenesen függesszék fel a magyar alkotmányt, sőt kidolgozta a hírhedt „Kriegsfall U"-tervet, amelynek értelmében Magyarországra Alsó-Ausztria és Dél-Morvaország irányából mértek volna katonai csapásokat.51 Április elején Conrad, arra hivatkozva, hogy a magyarokkal folytatott tárgyalások teljesen csődbe jutottak, hivatalos nyilatkozatban megengedhetetlennek minősíti azt, hogy ,,mi (vagyis az osztrákok — T. M. I.) egyidőben két ellenféllel, M(agyarország)-gal és O(laszország)-gal kerüljünk szembe s azok megfojtsanak bennünket".52 Ez a nyilatkozat azonban nyilvánvalóan azt célozta, hogy megteremtsék minden magyar követelés jogosnak látszó visszaverési alapját. Conrad a Monarchia válsága megoldásának módozatát egy 1907 április elején összeállított feljegyzésben fejtette ki. Véleménye szerint a Monarchia s egyben a Habsburg-dinasztia megmentésének egyetlen feltétele az volna, ha erős egységes hadsereget és egységes államot hoznának létre. E cél elérése érdekében azt javasolta, hogy számolják fel a dualizmus rendszerét, szakítsanak meg mindenfajta tárgyalást Magyarországgal, függesszék fel annak alkotmányát, válasszák le róla Horvátországot és valósítsák meg a választójog reformját.53 Á magyar kormány arra törekedve, hogy meggyorsítsa a tárgyalások menetét, március elején magasrangú delegációt küldött Bécsbe, amelynek Wekerle, Kossuth és Darányi földművelésügyi miniszter volt a tagja. Mint azonban rövidesen kiderült, egyik fél sem akart harc nélkül meghátrálni, minthogy a magyar burzsoázia, miként az osztrák burzsoázia is, erőteljesen követelte érdekeinek védelmét. Még 1906 decemberében pl. a budapesti kereskedelmi és iparkamara azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, hogy tegyen intézkedéseket a magyar nemzeti kereskedelmi érdekek védelmére, amelyeket a vasúti tarifa-kérdésben folytatott osztrák politika veszélyeztet, az Ausztriával folytatott tárgyalások idején pedig azt követelte, hogy amennyiben az hajthatatlan maradna, megtorló intézkedéseket léptessen életbe.54 Minthogy 50 Allmayer-Beck : i. m. 176. 1. 51 Conrad: i. m. 506. 1. 52 Allmayer-Beck: i. m. 180. 1. Ferenc Ferdinánd, aki nemhivatalos látogatáson Berlinben tartózkodott, a maga részéről igyekezett kipuhatolni, hogy Vilmos császár milyen álláspontra helyezkednék, ha nemcsak Olaszországgal, hanem Magyarországgal is konfliktus törne ki. Lásd: Allmayer-Beck: i. m. 190. 1. ÄVRP. Kancelláriai ir. o. 470., d. 133. 266, 268. 11. Szverbejev jelentése. 1907. épr. 4. 53 Conrad: i. m. 605. 1. 64 OL. ME. 1906—XI — 6357. A magyar árukra kivetett magas vasúti szálfítási díjak segítségével Ausztria állandóan korlátozta a magyar kereskedelmet a külföldi államokkal, elsősorban Németországgal, amely a magyar mezőgazdasági cikkek legnagyobb fogyasztója s egyben a sziléziai szén magyarországi szállítója is volt. Ez a kérdés azonban a tárgyalások későbbi szakaszán vetődött fel. 2 Századok 1967/1—2
