Századok – 1967

A történelmi társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: A Magyar Történelmi Társulat megalakulásának története 233

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT MEGALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE 243 toztatással, a vitával függ össze a lap szerkesztésének kérdése, arról az is tanús­kodik, hogy levelében ezt Thaly Pesty és Ráth ellenzékiségével köti össze. A március 8-i levél vonatkozó részében („A mi a Tört. Társulatot illeti: én annak lapja — vagyis inkább folyóirata — szerkesztésére épen nem vágyom valami nagyon, s egy cseppet sem bánom részemről, ha az Pestyre bizatik")74 bukkan fel először — még Pesty neve mellett — Thaly személyének jelölése. Az, hogy Thaly ezt Ipolyi és közötte már említett dologként kezeli (ha először merülne fel akár a Pesten folyó beszélgetésekben, akár kettejük levelezésé­ben, akkor nem kezdené ilyen válasz-szerűen), s hogy a Társulatról, a Száza­dokról és a szerkesztésről az előző (február 26-i)75 Thaly-levélben még egészen más összefüggésben esik szó, az arra enged következtetni, hogy Ipolyi e nem ismert- de bizonyíthatóan létezett levelében amellett, hogy elhatárolta magát Pesty Frigyes és Ráth Károly véleményétől, Thalyt javasolta — nem tudhat­juk milyen formában és súllyal — a szerkesztői tisztségre. E javaslat után kez­dődhetett a március 4-i ülést megelőző beszélgetéseken a Pesty szerkesztői funkciója elleni érvelés, melyek között felvetődhetett az is, hogy Pesty „nem tud jól magyarul, stylusa pedig éppen nincs".7 6 Ha meggondoljuk, hogy Pesty már néhány évtizeden keresztül Temesvárott is igyekezett mindent elkövetni a magyar nyelvű kultúráért, éveken keresztül országszerte ismert szerkesztője volt a magyar nyelvű Delejtűnek, s nagy mennyiségű levelei semmivel sem íródtak rosszabb magyarsággal, mint kortársaié, akkor nem vehetjük komo­lyan az ellene felhozott kifogást, hanem feltételeznünk kell, hogy sokkal inkább „ellenzékieskedése" és a Különvélemény beadása miatt akarták elütni a szer­kesztőségtől, mintsem stilisztikai járatlansága miatt. S hogy Thaly neve egy­általán felmerülhetett, hogy az első ülések „jegyző"-jéből nemsokára a Társulat megindítandó folyóiratának egyik szerkesztő-jelöltje lesz, azt Thaly minden tényleges képességei mellett elsősorban annak köszönhette, hogy hajlandó volt az erősebb szárny javaslatára azonnal irányt változtatni, majd a pozí­cióit mindinkább erősítő Ipolyi utasításainak teljesen eleget tenni. Ipolyi, aki ekkor egri kanonok — noha tényleges hatalmát, befolyását a „dunántúliak" kissé túlbecsülik —, láthatóan mind jobban kezében tartja a Társulat megalakulása körül folyó küzdelmek szálait. A „dunántúliak" eléggé függnek tőle: fő anyagi támogatója 1866 óta a Hazai Okmánytárnak, s a győri püspöknél — aki szintén támogatja őket — közvetítőjük. Emellett Rómer egyházi vonalon is függő viszonyban van vele. Az előértekezleteken mind­addig elnököl, míg a tekintélyesebb Horváth Mihály, Csengery, Toldy meg nem jelenik. Február 7. után azonban Csengery több ülésre már nem jön el, a kiegyezés politikai eseményei szinte egész energiáját lekötik,77 Toldy Ferenc ebben az időben pedig már energiájavesztett ember. Horváth Mihály a hazakerülése utáni hetekben még nem igen lép fel önállóan, a Társulat körüli vitákban is láthatóan közvetítő álláspontra törekszik, s a források is minden alkalommal Toldyval együtt említik.78 így az Ipolyinak való hízelgésen túl kell igazságot is látnunk Thaly szavaiban: „ . . . a többi nevesebb bizottsági 74 Források 10. 75 Források 8. 76 Források 10. 77 Csengery Antal hátrahagyott iratai és íeljegyzései. Bpest. 1928. 78 Horváth Mihály egyébként is erősen kötődik Toldy Ferenchez, hiszen ő járt közben hazajövetele ügyében is. Ld. Pamlényi Ervin: i. m. 88. 1. és Horváth Mihály Toldyhoz írott leveleit. MTAKK Magyar Irodalmi Levelezés 3r—114. 16*

Next

/
Thumbnails
Contents