Századok – 1967
A történelmi társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: A Magyar Történelmi Társulat megalakulásának története 233
244 G LATZ FERENC urak — az egy Wenzelt kivéve — nem elég mozgékonyak s tevékenyek".79 Űgy látszik, Ipolyi súlyát közvetlenül Thaly érvényesíti nagy „hajlékonysággal" a megbeszéléseken. Amellett, hogy mint „tollvivő" azonnal a változtatás mellé állt, most is minden valószínűség szerint ő „intézi el", hogy Ipolyi „óhajtásához képest" (a február 26. és március 4. közötti levél szerint) az alakuló közgyűlés májusban legyen, amikor Ipolyi is jelen tud lenni.8 0 A március á-i tanácskozás összehívása előtt így világos volt, hogy Pesty és Ráth egyedül maradt álláspontjával: Ipolyi, akitől még várhattak esetleges közbeszólást érdekükben, a Thaly kérte levélben nem állt melléjük. Ez késztethette meghátrálásra az ülésen Pesty Frigyest is, aki látva a harc eredménytelenségét, s hogy a résztvevők — még a korábban őt védelmező Wenzel is — igyekeznek meggyőzni őt, felolvassa ugyan ismét a Különvéleményt, de csak azt kéri — mint Thaly írja Ipolyinak —, hogy „pro aeterna memoria" tétessék le a Társulat irattárába.81 Nem kellett már Toldynak és Horváth Mihálynak attól tartania, hogy Pesty tovább kitartva eredeti elképzelésük mellett, az alakuló közgyűlésen robbant ki majd vitát. A Csengery—Toldy javaslatot a szakmai vezetés kérdésében tett „engedménye" után tehát az alakulásban résztvevők elfogadták, s Ráthhoz írott utolsó leveléből már úgy látszik, hogy Pesty Frigyes is megbékült a Társulat alakulásának ilyen formájával.82 Az egy hónapig húzódó alakuló-ülésezések krónikája ezzel lezárult: a korabeli hazai történészek egy eléggé háttérbe szorított csoportjának kísérlete szűkkörű, tudományos intézmény alakítására meghiúsult, s helyette Csengeryék javaslatára egy olyan Történelmi Társulat terve született, melynek értelmében a Társulat feladata a történetkutatás fellendítésén túl a széles közönség felé fordulás volt. Talán még Ráth Károlyról kell néhány szót ejteni. Már Várkonyi Ágnes és Mann Miklós is hangsúlyozták említett tanulmányaikban, hogy a magyar polgári történetírás első nagy szervező egyéniségének életében érezhető törést okozott a Történelmi Társulat ilyen „változott módon" történt alakulása.83 Nem azért, mert a Társulatot nem a tudósok vezetik, nem is a szervezeti demokratizmus valami csorbája miatt, hanem mert látta: az új alapszabályokra épülő Társulat nem a történészek szakmai egy befogását célozza, amiért ő több évig meg-megújuló energiával küzdött. Nem üres „címvágyás" vezette — mint „barátja" Thaly mondotta — , hanem az Akadémiától független történészszervezet létrehozása. Amikor Csengeryék változtatásával szemben kisebbségben maradnak, arra gondol, hogy a „dunántúliakat" külön szervezi továbbra is függetlenül a Történelmi Társulattól,8 4 de miután az eredeti álláspont melletti harca hiábavalónak látszik, és a „dunántúliak" Pesten tartózkodó tagjai nem állanak pártjára, Pesty Frigyes pedig visszaveszi Különvéleményüket, ő is 79 Források 15. 80 Források 10. A közlemény elkészülése után volt csak módunk, a most már kutatható: MTA Történettudományi Bizottmány iratait tanulmányozni. Mint a jegyzőkönyvekből ós az iratokból kiderül, Thaly éppen 1867 tavaszán többször szerepel az ülések napirendjén, sőt Toldy ( !) javaslatára (Toldy a bizottmányi előadó) hamarosan a Bizottmány tagjává is választják. (MTA Történelmi Bizottmány jegyzőkönyvei 1867. febr. 9. stb.; MTA ТВ Iratai 14/1867.) Ez is magyarázza talán még jobban, hogy Thaly miért változtatott olyan gyorsan álláspontján, s állt a Csengery—Toldy javaslat mellé. 81 Források 10. 82 Források 12 A. 83 Várkonyi Ágnes: i. m. 112. 1.; MAUTST MIKLÓS: i. m. 863. 1. 84 Források 3., 4.
