Századok – 1967
A történelmi társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: A Magyar Történelmi Társulat megalakulásának története 233
236 GLATZ FERENC magas tisztség, az anyagi tekintély, hanem a tudományos felkészültség és tapasztalat dönt a történetírás kérdései s a historikusok munkája felett" — írja.26 A kutató ezek után joggal érezhette elsődleges feladatának, hogy a Társulat megalakulásának történetéről írva mindenek előtt a megalakulás hogyanjáról határozó előértekezletek menetét igyekezzék rekonstruálni. Próbálja meg tisztázni a különböző álláspontok lényegét: mennyiben álltak ezek szemben egymással, s hogyan alakult ki a Társulat elfogadott alapszabálya; a korabeli történetírók közötti személyi ellentétek, vagy esetleg más-más történészcsoportok összecsapása húzódik-e meg a Társulat megalakulása körül kibontakozott viták mögött? Az előértekezletek története ugyanakkor a további és már ismertebb eseménysorozat — közgyűlés, választmányi ülés — szereplőit is megvilágítja, e szereplőket, s magát az életrehívott Társulatot is segíti elhelyezni a korabeli történész-közélet frontjain. * Az 1867. február 2-i és ennek folytatásaként a 4-i értekezlet megvitatta és egyhangúlag elfogadta a Társulati alapszabályelveket. Az ülések menetére vonatkozóan nincs miért kételkednünk az eddigi leírásokban : Ipolyi Arnold „előterjeszté az összejövetel czélját; a rég óhajtott társulat eszméje közlelkesedéssel fogadtatott".2 7 A vita lefolyásáról igen keveset tudunk. A források csak Wenzel Gusztávot emelik ki, mint akinek az ülésen fontos szerepe volt,28 és Pesty Frigyes egy későbbi levelében utal arra, hogy Ráth Károly a tagok felvételénél a többieknél erősebb szigorral kívánt eljárni.2 9 A vita után kialakult és egyhangúlag elfogadott alapszabálytervezet első formájának alapvonásait jórészt az alább közölt levelezési anyagból és a „Különvéleményéből hámozhatjuk ki. A javaslat szerint az alakítandó Társulat lényegében szűkkörű, működésében csak tudományos munkára hivatott történészek munkálkodására alapozódó intézmény lenne, melynek meghatározott számú tagjai közé jutni tudományos elismerést jelentene. Szervezeti építményében és egész tervezett tudomány-közéleti szerepének kialakításában a Kisfaludy Társaság példája vezette az alapszabálytervezet alkotóit. Ahogy annak ezervezeti funkcionálása a néhány — először 10, majd 30, 40, később 50 — irodalmár és tudós együttes, vagy különálló tevékenysége volt, s a „közönségének, a kívülálló irodalmároknak, támogatóknak csak az olvasás, s az „irodalompártolás" jutott,30 úgy a Történelmi Társulat első alapszabálytervezetében is határozottan elkülönül-26 Várkonyi Ágnes: i. m. 109. 1. Ezt a szembeállítási alapot fogadja el lényegében Mann Miklós is, aki álláspontjának dokumentálására az üléseken ellenzékbe szoruló Pesty Frigyes és Ráth Károly beadott Különvéleményét is elemzi. (Mann Miklós: Ráth Károly. Századok, 1965. 4—5. sz. 866 — 857. 1.) 27 Századok, 1867. júl. 2. 1. 28 Nem tudhatni pontosan, hogy az első értekezleten Wenzel csak az ülés lebonyolítási menetére — a „pontonkénti megvitatásra" (Századok 1867 júl. 2.1.) —, vagy pedig az alapszabály pontjainak tartalmi vonatkozásaira tesz-e indítványt (Szilágyi Sándor: i. m. 14. 1.). Tudjuk róla viszont, hogy ő már évekkel korábban gondolt „egy Pesten szervezendő történetmívelő társaság"-ra. (Glatz Ferenc: Kísérlet történelmi folyóirat indítására 1865-ben. Iratok 10. 123. sz. jegyzet. Századok 1966. 6. sz.) 29 Források 2. 30 Vö. a Kisfaludy-Társaság alapszabályai 7. §. Közli: Kéky Lajos: i. m. 33. 1. Alapszabálymódosítások: uo. 48. 1., 79. 1., * 106. 1.
