Századok – 1967
A történelmi társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: A Magyar Történelmi Társulat megalakulásának története 233
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT MEGALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETEI 237 tek a „szakférfiak" — azaz a rendes tagok — és a résztvevők, valamint az alapítók. A társulat minden ügyében — valószínűleg kiírandó pályázatok, egyes munkák támogatása, a társulat „firmája" alatt megindítandó folyóirat, kiadványok iránya stb. felől — az aktív történészek, a rendes tagok döntenének. Ők határoznák meg az alapszabály egyes pontjait, az anyagi alap hovafordítását, ők döntenének, kik kerülhetnének a rendes tagok közé (minden valószínűség szerint itt ajánlás alapján történő választásról van szó, mint a Kisfaludy Társaságnál), s ők választanák meg a társulat vezetőségét is — természetesen a maguk soraiból. A résztvevő tagok és az alapítók képezték volna tulajdonképpen a közönséget, akik a maguk évi 5, illetve 100 forintjukkal a társulatot anyagilag fenntartanák. ,,A közönség pártolja az intézetet, fizessen, olvasson, — mi meg gyűjtünk kútforrásokat, tanulunk, dolgozunk, irunk" — írja az eredeti javaslat szellemében Pesty Frigyes.3 1 Amellett hogy mind Pesty Frigyes ez érvelésében, mind Ráth Károly, a későbbi vita folyamán elképzelésük példájaként a Kisfaludy Társaságot emlegeti, s annak mintájára akarják formálni a létrehozandó Történelmi Társulat tervezetét, mégis a levelezésükből kihámozható első alapszabálytervezet szellemén közvetlenül felfedezhetjük évek alatt kialakított társulásuk, a Dunántúli Történetkedvelők „egyleti formá"-jának nyomait. A kor historiográfiájával foglalkozó valamennyi munka kiemeli, hogy a Történetkedvelők legnagyobb érdeme éppen az volt, hogy bizonyították: a forrásfeltárás, a forráskutatás szervezetté tételére szükség van, a történetkutatókat egybe kell fogni. E tevékenységükkel lényegében előkészítették a talajt a Történelmi Társulat létrejöttéhez.3 2 A kapcsolat azonban szorosabbra fűzhető s konkrétabbá tehető, ha a „túl a dunaiak" szervezeti életét és az alakítandó Társulat tervezett első formáját összehasonlítjuk. A történetkedvelők törzsgárdájának mindegyike kutató történész. Céljukat maguk is többször a hazai nagyszámú okmány felderítésében jelölik meg, ez szerteágazó levelezésük állandó témája, ez üléseik napirendje. Összejöveteleik első napján új okmányokat olvastak fel, ismertették kutatásaik újabb eredményeit, másodnapon pedig a helyi vagy szomszédos levéltárakat bújták. Munkahelyük azonban annyira kötötte őket — Ráth levéltáros, Nagy Imre táblabíró, Véghely Dezső ügyvéd, Pesty az Iparbank titkára. . . —, s ráadásul az ország különböző részeiben laktak, hogy személyesen gyakrabban csak a Dunántúl északi felében lakók találkozhattak.33 Emellett a kimért anyagi helyzet s a hatvanas évek elejének nem egyszer feszült politikai légköre következtében egy-egy összejövetelükön csak hatanheten jelenhettek meg. Közönség természetesen csak az első napon kapott helyet, akkor a vendéglátó család tagjai, rokonai, betűre kapott barátaik hallgatták felolvasásaikat, előadásaikat.34 Társulásuk, közös munkájuk hivatása tehát elsősorban egymás szakmai segítése volt: a tudományos irodalom gazdagítása, új adatfeltárásokkal támogatni a forráshoz nem férő 31 Források 12. A. 32 Vö. Thaly Kálmán, Szilágyi Sándor, Lukinich Imre, Várkonyi Ágnes és Mann Miklós említett munkáit. 33 Jellemző, hogy Pesty Frigyes és a „dunántúliak" egyik törzstagja, Nagy Imre — noha állandó levelezési kapcsolatban voltak — személyesen nem is találkoztak. (OL. Thaly es. lvt. Levelezés. Nagy Imre—Thaly Kálmán 1867. dec. 17.) 34 Nagy Imre: A Dunántúli Történetkedvelők. Emlékkönyv a Magyar Történelmi Társulat negyedszázados. . .
