Századok – 1967
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Obermann; Karl: Társadalmi struktúra és politikai ideológia a kapitalizmus kibontakozásának korszakában 216
230 К ABL OBERMANN kutatások a foglalkozásokból indulnak ki. 1923-ban került ki a frankfurti egyetem Történeti Intézetéből egy kis tanulmány: ,,Az 1847 —1919 évek közötti német és porosz parlamenti képviselők foglalkozása és származása". A szerző teljesen tisztán látta, hogy a parlamentek társadalmi összetételében, mindenekelőtt azonban ezen összetétel változásaiban „a német történelem sajátos fejlődésmenete" tükröződik, és ezért jogosnak tartja, ha kutatásainak eredményeit „a dolgok általános menetével" hozza kapcsolatba.'3 De a képviselők foglalkozási csoportjában beállott csökkenést ós egy másikéban beállott növekedést nem egy fejlődési folyamat megnyilvánulásának, hanem adott ténynek tekinti, amely a legkülönbözőbb körülmények és eszmékből adódott, és ennélfogva nem szabad azt mondani, „hogy ennek éppen így, ós nem másként kellett bekövetkeznie".7 4 Minthogy azonban a képviselőket, amennyire adatok rendelkezésre állnak, foglalkozások, illetve foglalkozási ágak szerint csoportosították (gazdálkodók, kereskedők, állami hivatalnokok, igazságügyi tisztviselők, községi és magántisztviselők, járadékosok, kézművesek, tanítók és tanárok stb.), meg kell vizsgálni, hogy e meghatározások mögött milyen tulajdon- és jövedelmi viszonyok rejtőznek, milyen társadalmi pozíciót töltenek be az egyes foglalkozási csoportok.7 6 A gazdálkodóknál azonban nem említik a földbirtokok nagyságát, ós a kereskedők kategóriájában együtt szerepelnek a gyárosok és más iparűzők. Mindenekelőtt azonban а tisztviselőket sem lehet homogén tömegnek tekinteni.76 Rosenbaum szerint a „lelkes államigenlós" a közigazgatási tisztviselők, jogászok, egyetemi tanárok, kereskedők és gyárosok közös jellemvonása volt. így'egyértelműen értékeli e foglalkozási csoportok tagjainak a parlamentekben betöltött szerepét és jelentőségót.77 Az egyes foglalkozási csoportokhoz tartozó képviselők arányszámából ós beállítottságából a parlamentek tevékenységére következtetni mindenesetre fontos utalás a társadalmi struktúra ós a politikai gondolkodás és tevékenység közötti összefüggésre, a különböző parlamentek politikai magatartására. Nem állnak rendelkezésre vizsgálatok az 1848 előtti különféle német államok rendi, illetve képviselői kamaráinak összetételéről, amelyeknek tagjait többnyire testületek által választották. Rosenbaum kutatása az 1847. évi egyesült porosz tartományi gyűléssel kezdődik. Habár ez a tartománygyűlós csupán annak a nyolc porosz tartománygyűlésnek egybefoglalása, melyekben a testületek által választott képviselőknek tízéves földtulajdont kellett igazolniuk, nagy politikai jelentősége indokolttá teszi, hogy közelebbről foglalkozzunk társadalmi összetételével. A képviselők között legnagyobb számban a gazdálkodók szerepeltek. Ehhez a foglalkozási ághoz tartozik 149 képviselő (24,7%), közöttük 88 nagybirtokos. De „gazdálkodóknak", illetve nagybirtokosoknak kell tokinteni azt a 168 képviselőt (27,8%), akik foglalkozásukról nem szolgáltattak adatokat, mert közülük 70 képviselő a fejedelmi rendből, 83 a lovagi rendből, 15 a falusi községek rendjéből került ki és csak 4 a városok rendjéből. 94 képviselőt (15,5%) a „kereskedők és iparűzők" kategóriájába soroltak be. Közöttük volt nyolc gyáros. Számszerűen jelentősebb volt a hivatalnokok kategóriája, amely a következő alcsoportokból állt: állami tisztviselő 87 (14,6%), igazságügyi 12 (2%) ós'községi tisztviselő 60 (10%). Szerepel továbbá 16 (2,6%) részben szolgálaton kívüli tiszt.78 De az egyesült tartománygyűlós nyilvántartásában tisztként szereplő személyek, mint pl. v. Amim alezredes ós v. Saucken-Tarputschen szk. kapitány egyben földbirtokosok is voltak, akik csupán tiszti rangjukat viselték. Ez a nyilvántartás arról is tájékoztat, hogy az ott szereplő tisztviselők főleg kormánytanácsosok, Landratok és járásbírák voltak. De tudott dolog volt, hogy a Landratok mindegyike a földbirtokosok köréből került ki. A kereskedő, vagy kereskedelmi tanácsos megjelölés, pl. Hansemann és Mevissen esetében, csak csekély lehetőséget ad, hogy a valóságos tulajdon- és jövedelmi viszonyokra következtessünk. Szerepel továbbá a nyilvántartásban két gyógyszerész, egy tanácsi kőművesmester, egy postatisztviselő, egy törvényszéki orvosszakórtő és egy kanonok.79 A gazdálkodók ós hivatalnokok hivatáscsoportjából került ki az 1848. évi frankfurti nemzetgyűlés és a porosz alkotmányozó gyűlés, továbbá az 1849. évi, valamint az 50-es ós 60-as évek képviselői kamarák többsége. Ezeknek a foglalkozási csoportoknak, elsősorban a különféle hivatalnokkategóriáknak magas arányszáma tipikus és jellemző " Dr. L. Ronenbium: Beruf und Herkunft der Abgeordneten zu den Deutschen und Preußischen Parlamenten 1847 bis 1919. Ein Beitrag zur Geschichte des deutschen Parlaments. Frankfurt a. M. 1923, 65.1. " Uo. 76. 1. "Uo. 18. I. Uo. 71. 1. " Uo. 72. 1. Uo. 59. I. " Der Erste Vereinigte Landtag in Berlin 1847, hrsg. unter Aufsicht des Vorstehers des Centrai-Bureaus im Ministerium des Innern und des Bureaus des Vereinigten Landtages Königlichen Kanzlei-Raths Eduard Bleich. 1. köt. Berlin. 1847. 579—582. 1.
