Századok – 1967

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Obermann; Karl: Társadalmi struktúra és politikai ideológia a kapitalizmus kibontakozásának korszakában 216

TÁRSADALMI STRUKTÚRA ÉS POLITIKAI IDEOLÓGIA 22У Még mielőtt az ipari burzsoázia mint osztály érvényre jutott, már a harmincas években láthatóvá váltak komoly törekvések a dolgozó tömegek bevonására az antiféudális polgári mozgalomba, e mozgalomban az egész nép társadalmi érdekeinek érvényre juttatására. A lassan fejlődő polgári-demokratikus ellenzék a negyvenes években annak tudatára ébred, hogy Németországban következetes polgári átalakulás csak a dolgozó tömegek aktív részvételével lehetséges. Ez a nép felé orientálódó demokratikus mozgalom oly felfogást alakított ki a népről, hogy az nemzeti és társaelalmi közösség, nem vett tehát tudomást az egyre világosabbá váló osztály ellen tétekről. A nemzeti és társadalmi kérdés megoldásának döntő előfeltételét a nép szuverenitásában látták. A néptömegek politikai érdekképviselete felé orientálódás viszont arra késztette a vezető kispolgári értelmiségieket, hogy a társadalmi kérdéssel, azoftkal a problémákkal foglalkozzék, melyek a tulajdonviszonyokban, illetve a társadalmi struktúrában beállott változásokból, a dolgozók nyomorúságos helyzetéből adódtak. A legkülönfélébb színezetű utópista szocialista elméletek nagy befolyást nyertek a polgári demokrácia világnézetére és programjára. Ez a szocialisztikus komponens 1844 óta tipikus és jellemző ismérve volt a németországi kispolgári-demokratikus ellenzéknek. A demokratikus programok szociális követelései, mint a munkához való jog elismertetése, a munka állami megszervezése, a verseny és a nagy vagyonok képződésének korlátozása és más társadalmi reformok, utópista társadalmi ábrándok talaján mozogtak ugyan, végül azonban mégis pozitív ösztönzést adtak a demokratikus mozgalom balszárnyán fellépő munkásmozgalomnak a munkásegyesületekben. A szociális problémákról folytatott viták a demokratikus mozgalmat is előbbre vitték. Egyáltalában a demokratikus mozgalom fejlődésére és eredményeire döntő jelentőségű volt annak viszonya a munkásmozgalomhoz.7

0 Marx és Engels 1842/43-ban mint forradalmi demokraták kezdték meg politikai tevékenységüket. Tevékenységük során szerzett tapasztalataik alapján ismerték fel a proletariátus világtörténelmi szerepét. Az 1844/45. években első írásaik világszemléleti problémák elvi filozófiai magyarázatait adták, nevezetesen az anyagi érdekeltség jelentőségéről a történelemben és a tömegek szerepéről, melyek a demokratikus mozgalom szempontjából nem voltak jelentéktelenek. Mint Lenin mondjq: „Marx folytatója és zseniális betetőzője volt a XIX. század három fő eszmeáramlatának, amely az emberiség három legfejlettebb országának vívmánya: a klasszikus német filozófiának, a klasszikus angol politikai gazdaságtannak és a Iraneia szocializmusnak, kapcsolatban a francia forradalmi tanokkal általában."71

Ugyanakkor, mikor a liberális burzsoázia eltávolodott a XVIII. század nagy tanaitól, azok egyenes és közvetlen folytatásaként és betetőzéseként Marx és Engels új világnézetet alkottak, amely mint aktív és átalakító erő lépett fel, mint valóban tudományos elmélet, amely a forradalmi gyakorlattal elválaszthatatlanul összeforrott. A kispolgári utópista, az úgynevezett valódi szocializmussal folytatott viták, a marxi tanításoknak a munkásmozgalomban való érvényrejutásáért folytatott küzdelem egyben harc volt egy önálló német munkásszervezet megteremtéséért és a forradalmi demokratikus mozgalom megerősítéséért. A „Kommunisták Szövetségének" tagjai lettek a polgári-demokratikus mozgalom balszárnyának legelszántabb forradalmi harcosai, akik a forradalmat előrevitték.72 Befejezésül végül arra a kérdésre kell kitérni, miként hatottak a tulajdonviszonyokban beállott változások, valamint a polgári társadalom két fő osztálya kialakulásának folyamata a képviseleti testületekre, azokra az intézményekre, amelyeken keresztül mindenekelőtt a liberális burzsoázia próbált követeléseinek érvényt szerezni. A képviseleti testületek már az 1848/49. évi forradalmat megelőző években a politikai élet központjaivá, illetve gyújtópontjaivá váltak. Tagjaik arra tartottak igényt, hogy őket a nemzet szóvivőinek tekintsék, és ezért magatartásuk és aktivitásuk nem csekély jelentőséggel bírt a politikai fejlődés, a haladó törekvések szempontjából. A németországi parlamentek összetételére vonatkozó ismereteink kezdve az 1848. évi frankfurti német nemzetgyűléssel, még ma is teljességgel elégtelenek. Nagyjából ugyan ismerjük a különböző pártok erejét és a képviselők neveit, sok személyről vannak életrajzok, de a mai napig sincs teljes áttekintésünk a parlamentek társadalmi összetételéről, a képviselők jövedelmi és tulajdonviszonyairól. A rendelkezésre álló statisztikák és "E kérdésekhez ld.: Peter Schupran: Johann Jacoby imd seine politische 'Wirksamkeit innerhalb der bürgerlich-demokratischen Bewegung des Vormärz (1830—1846). Phil. Diss. Berlin. 1963. "V. I. Lenin Művei. 21. köt. Bpest,. 1951. 38. 1. "E kérdésekhez Id.: Л. Cornu: Karl Marx und Friedrich Engels, I.eben und Werk, 1. köt. Berlin. 1954, 2. köt. Berlin. 1961: Herwig Förder: Marx und Engels am Vorabend der Revolution. Die Ausarbeitung der politischen Richtlinien für die deutschen Kommunisten (1846—1848). Schriften des Instituts für Geschichte der DAW, 1. sorozat, 7. köt. Berlin. 1960.