Századok – 1967

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Obermann; Karl: Társadalmi struktúra és politikai ideológia a kapitalizmus kibontakozásának korszakában 216

TÁRSADALMI STRUKTÚRA ÉS POLITIKAI IDEOLÓGIA 225 zedben a polgári értelmiség feltétlenül hangadó és vezető volt, amelyben azonban ekkor már kereskedők és gyártulajdonosok is felemelték szavukat, az a tudat ébredt, hogy a nemzet tulajdonképpeni magvát ő képezi, és ezért magának az államnak érdekében egyenjogúságot ós a döntésekben részesedési jogot kell nyújtani. A hangnemükben és fogalmazásukban igen eltérő röplapoknak, felhívásoknak és petícióknak nemcsak az volt a rendeltetésük, hogy megértessék a kormányokkal a polgári követeléseket, hanem kifejlesszók a közvéleményt is. A „műveltek" és „birtokosok" véleményének érvényt kellett szerezni a nyilvánosság előtt, hogy azt végül is elismerjék ós figyelembe vegyék. Követeléseket és véleményeket nyilvánítani, meghallgatásra találni — ezek voltak a németországi polgári mozgalom kezdetének jellemzői. A kollektív folyamodványban látták annak az eszközét, hogy hozzászólási jogukat érvényesítsék, rávegyék a fejedelmeket, hogy alkotmányt adjanak. A kialakulóban levő modern polgári osztály vezető képviselői, professzorok, ügyvédek, gyártulajdonosok és kereskedők kezdettől fogva nem voltak hajlandók, hogy erőszak útján kényszerítsenek ki polgári jogokat ós reformokat. A németországi polgári mozgalom kezdeti szakában jelentős mórtékben közrejátszott a bizonytalanság érzete a társadalmi-gazdasági fejlődés iránya miatt. A termelési módban bekövetkezett változások, ez a hosszú és Németországban azonkívül nagyon is lassú fejlődésfolyamat, melynek termékei végül a burzsoázia, a gyártulajdonosok, a nagykereskedők és bankárok voltak, hatalmasan megrázkódtatta a polgári tábort; a németországi modern polgári osztály csak lassan tudott konszolidálódni, miközben a régi polgári egzisztenciák, a kisárutermelők ós kézművesek, tömegesen mentek tönkre, a polgári liberális mozgalomnak ebben az ingadozó tömegbázisában egyidejűleg uralkodott elégedetlenség ós bizonytalanság, amiből ingadozás ós bátortalanság adódott. A számos nehézség, amely még szemben állt a tőkés fejlődéssel, a feudális-bürokratikus akadályok, az erős és zárt modern polgári osztály kialakulását gátló belnémet vámsorompók a keletkezőben levő burzsoázia nézeteit oly irányban alakították ki, hogy az első feladat a kapitalizmust megszilárdítani, megrázkódtatásokat kerülni, amelyek a tőkés tulajdonra veszélyt hozhatnának. Benzenberg rajnai nagyiparos, egyike az első répacukorgyárosoknak, már 1816-ban az elégedetlen paraszti és kispolgári tömegekben, az egyre jobban elszegényedő kézművesekben ós segédekben „jakobinusok"-at, illetve ,,sanseulotte"-okat látott, akik „veszély"-t jelentettek. „Az alkotmányról" c. írásában Benzenberg „a kor veszelyé"-ről szól. Ezt írja: „Nem könnyű megmondani, hogy tulajdonképpen miben áll a veszély. Úgy látom, ez abban rejlik, hogy korunk törekvése annyira polgárivá lett, hogy a sansculotteizmus felé hajlik ... A társadalom válsága nem tegnapi keletű . . . Ez a pónzgazdagság harca a földgazdagság ellen, a polgár harca a nemesember ellen."46 Ami ezt a kezdő burzsoát foglalkoztatta, amit e szavakban kifejteni akart, egyszerű formulával fejezhető ki: Biztosítani kell, hogy a feudális tulajdonviszonyok kapitalista tulajdonviszonyokká váljanak anélkül, hogy a „sansculotte "-ok a „rendet ós nyugalmat" megzavarnák. A korabeli gazdasági irodalom a társadalmi-gazdasági folyamat eredményeit, melyek mind szemmelláthatóbban meggyorsították egy ipari burzsoázia .és egy nincstelen, szegény proletariátus kialakulását, olyan jelenségként értékeli, amely nagy veszélyeket hoz a „rendre", ós azt csak a burzsoázia és a kormány együttműködése háríthatja el. Dr. Friedrich Schmidt „kutatások a lakosság, a munkabérek és a pauperizmusról kölcsönös összefüggésükben" című írásában elismeri, hogy főként „az anyagi érdekek területe" tekintendő minden harc és vita színterének. Hangsúlyozta, hogy: „Ezek jelenleg tehát annál számosabbak és fontosabbak, mennél határozottabban fordul a korszellem az anyagi érdekek felé, és mennél buzgóbban igyekeznek minden oldalról a dolgok eddigi állásának ilyen irányú megjavítására."4' Két évvel később, egy újabb írásában folytatja kutatásait, amelyeknek eredményeként nem lát módot „a látszólagos ellentmondás megoldására, amely a gazdaságok félreismerhetetlen szaporodása, és az azokat termelők többségének növekvő elszegényedése között mutatkozik".4

8 Egy Esslingen fontos württembergi ipari városról szóló 1845. évi jelentésében a következők olvashatók például: „Jóllehet a városnak jelentős közvagyona ... és kiterjedt gyári ós ipari üzemei vannak, az eredmények mégsem mutatják a jómód általános és fejlődő növekedését; sőt a szegények ellátásának növekvő ráfordításai inkább ... a lakosság alsóbb osztályainak fokozódó elszegényedésére mutatnak . . . Több iparűző (ez gyár- ós manufaktúratulajdonosokra vonatkozik — K. 0.) meggazdagodott, mások jelen-" Bemenberq: Ober Verfassung. Dortmund. 1816. 412. 1. "Dr. Friedrich. Schmidt: Untersuchungen über Bevölkerung, Arbeitslohn und Pauperism in ihrem gegenseitigen Zusammenhange. Leipzig. 1836. 3. 1. " Dr. Friedrich Schmidt: Ober die Lage der Gewerbe in Deutschland und über den Einfluß des Fabrik- und Maschinenwesens auf den wirtschaftlichen, politischen, physischen und sittlichen Zustand der gewerbetreibenden Klassen. Berlin. 1838. VIII., 361. 1. 15 Századok 1967/1—2