Századok – 1967
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Obermann; Karl: Társadalmi struktúra és politikai ideológia a kapitalizmus kibontakozásának korszakában 216
226 К ABL OBERMANN tős jómódba jutottak, de nincs jele annak, hogy az iparos osztály, és elsősorban a középosztály jóléte általában ugyanabban a mértékben javulna. Mint a nagyobb iparvidékeken mindenütt, itt is felismerhetők a gyáripar árnyoldalának hatásai."4 9 Az 1848. évi forradalom előestéjén, az 1847. évi válság idején jelent meg ,,,A proletárok" című, 496 oldal terjedelmű munka, amely figyelmeztet, hogy „azok, akik születésük révén nem rendelkeznok más birtokkal mint szabad munkaerejükkel, mely felett azonban bizonyos társadalmi helyzetekben a földtulajdon és a tőke annyira uralkodnak, hogy az illető még ezen erejének teljes megfeszítésével és felhasználásával soha sem érheti el politikai vagy társadalmi önállóságát", tudatára ébredt helyzetének, és csak idő kérdése, mikor fordul a proletárok tömege a birtokos osztály ellen.6 0 A szociális és politikai helyzetet kitűnően jellemzi Marx 1847-ben elhangzott kijelentése: „A német burzsoázia tehát máris ellentétben áll a proletariátussal, mielőtt még politikailag osztállyá szerveződött volna."6 1 Az alakuló burzsoáziának anyagi gondjai, amelyek az erősen felnövekvő proletariátussal való osztályellentétéből adódtak, formálták a politikai ideológiát és csapódtak le Németországban a liberalizmus politikai nézeteiben. A liberalizmus Németországban elvárta, hogy az állam elősegítse és támogassa gazdasági és politikai törekvéseit. Még a vezető badeni liberális, Rotteck professzor is, aki mégis csak igyekezett 1789 eszméit megőrizni, kijelentette, hogy az állam egyik fő célja az kellene, hogy legyen, hogy a kapitalista ipar minden korlátozását megszüntesse.62 A német liberalizmus történetében az a szemlélet érvényesül, amely szerint számára feltétlen szükségszerűség, hogy az államra támaszkodjék ós céljai megvalósítását állami támogatással érje el, amit persze nem a felnövekvő proletariátussal szembeni osztályellentéttel magyaráznak, hanem azzal indokolnak, hogy a német liberalizmus, a franciával ellentétben, nein talált egységes államra, melyet eszméivel megtölthetett volna, hanem egy szétforgácsolt Németországban legelőbb is a nemzeti állam megteremtésének nehéz kérdését kellett megoldania, ami sohasem sikerülhetett volna egy állam segítsége nélkül. E felfogás szerint a német liberalizmus problémáját az képezte, hogy ezt az államot megtalálja, és céljainak megnyerje; a liberalizmus, illetve a kapitalizmus uralomrajutásának az eszköze ezért nem lehetett a forradalom.63 A keletkező burzsoázia valójában Poroszországban reménykedett, abban a német államban, mely az 1807—1811. évek törvényhozásával, az 1816. és 1818. évi vámtörvényeivel és a vámszövetségnek (Zollverein) 1834-ben történt megalapításával rendkívül előmozdította a kapitalizmus fejlődését. Így került a liberális törekvések és a porosz állam viszonya a német liberalizmus polgári ábrázolásának középpontjába. Azok a történelmi periódusok, amelyeket a liberalizmus fokozott törekvése jellemez, hogy a porosz állammal az alkotmány, a polgárságnak a kormányzásban való részesedése, a német Bund reformjának kérdésében megegyezésre jusson, — ennek az ábrázolásnak metsző- és súlypontjai. Az alkotmányért folytatott 1816—1819. évi küzdelmeket, az alkotmány elnyerésére irányuló 1840 utáni törekvéseket, melyek az 1848/49 években érték el csúcspontjukat, és az 1862 —1866. évi vitákat, a német liberalizmus történetének döntő három periódusaként értékelik.64 Ezzel kapcsolatbsn hangsúlyozzák, hogy az első két periódusban a monarchia elhárította a liberalizmus közeledését Poroszországhoz, illetve azt mint „szégyenteljes kapcsolatot a demokráciával" visszautasította; ezzel szemben a harmadik kísérlet, némi vita után, végül is kiegyezéshez, együttműködéshez és a nemzeti liberális párttal való szövetséghez vezetett, „és ennek a jegyében állt azután a következő évtizedben a Birodalom megalapítása ós »freiheitlich« kiépítése".66 Ebben a történetírásban a Nemzeti Liberális Párt 1867-ben történt megalapítása és együttműködése Bismarck-kai a porosz vezetés alatt felülről irányított forradalom idején döntő, az „utópiástól" és a „céltalantól" a „lehetségeshez" vezető lépésként szerepel. Észerint Bismarcknak köszönhető, hogy a „reálpolitikus liberalizmus" elvált a „doktrinertől".6 6 A Poroszországgal elért végleges megegyezéssel beteljesedik a liberalizmus története. A Bismarek-kal való 1862. évi konfliktust azzal szépítik, hogy a liberálisok meg-" Beschreibung des Königreichs Württemberg, Oberamt Esslingen. H. 21. Hrsg. v. königlich statistischtopographischen Bureau. Stuttgart-Tübingen 1845. " Dr. Heinrich Wilhelm Bensen: Die Proletarier. Eine historische Denkschrift. Stuttgart. 1847. 291, 802.1. " Marx—Engels Művei 4. köt. Bpest. 1959. "Rotteck: Nachgelassene Schriften, 3. köt. 1841. 10. 1. " Hermann Oncken : Bennigsen und die Epochen des parlamentarischen Liberalismus in Deutschland und Preussen. Historische Zeitschrift, 104. köt. 1910. 53—54.1. "Heinrich August Winkler: Preußischer Liberalismus und deutscher Nationalstaat, Studien zur Geschichte der Deutschen Fortschrittspartei 1861—1866. Tübinger Studien zur Geschichte der Politik. 17. sz. Tübingen. 1964. 1.1. "Deutscher Liberalismus im Zeitalter Bismarcks. Eine politische Briefsammlung, Bd. 1: Die Sturmjahre der preußisch-deutschen Einigung 1859—1870, hrsg. v. Julius Heyderhoff und Paul Wentzke. Bonn und Leipzig. 1925. 4—5. 1. "Hermann Oncken: i. m. 58—63. 1.
