Századok – 1967

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Obermann; Karl: Társadalmi struktúra és politikai ideológia a kapitalizmus kibontakozásának korszakában 216

224 К ABL OBERMANN német burzsoázia története szoros kapcsolatban áll a részvénybankok, illetve a nagy részvénytársaságok fejlődésével. Ezt a fejlődést a kölni Schaaffhausenscher Bankvereinnek Camphausen—Hansemann rajnai liberálisok és gyárosok kormánya alatt részvénybankká, az első poroszországi részvénybankká történt átalakítása vezette be. Mevissen, rajnai gyáros, aki 1848-ban átvette ennek az első porosz részvénybanknak a vezetését, a részvénytársaságokban, nevezetesen a részvénybankokban látta a kapitalista „fejlődés tulajdonképpeni eszközét."41

Figyelmet érdemel, hogy a német burzsoázia vezető képviselői által 1848—1856-ban alapított részvénybankok, többek közt a Hansemann á^tal alapított piskonto-Gesellschaft a német imperializmus legjelentősebb hatalmi eszközeivé lettek. Mikor 1848-ban Mevissen az első részvénybank, a Schaffhausenscher Bankverein élére került, megkezdődött a tőkék koncentrációja nagy nehézipari részvénytársaságok alapítására.42 Nem képezte még részletes kutatás tárgyát, hogy az 1848/49-ben és a következő években megindult tőkekoncentráció, a nagyipar e kezdetei milyen kihatással voltak a tulajdonviszonyok változásaira és a polgári társadalom differenciálódási folyamatára. Egy, Barmen fontos rajnai iparváros társadalomtörténetével foglalkozó helytörténeti kutatómunka statisztikai adatai arra mutatnak, hogy egy kisebb „felső réteg" képződött, amellyel proletár tömeg állt szemben. Barmen 1861. évi 24 300 lakosát társadalmi megoszlás szempontjából egy statisztika három csoportba sorolja. Ezek: „felső réteg", középosztály és proletárok. „Felső réteg"-ként 336 tőkés és egy második rubrikában 534 kereskedő, gyáros, vezető tisztviselő és szabadfoglalkozású szerepel. „Középosztályihoz számít 606 alkalmazott, ideértve a közép-tisztviselőket is, és 1045 kézműves. A proletárok számát 19 093 főben adja meg, ezek mellett még 2686 proletároid-ról szól, ami valószínűleg leendő proletárt jelent. Megemlíti ehhez, hogy az ötvenes éveknek ebben a „korai iparosodási fázisában" már kialakult egy „kapitalista felső réteg", amely „munkanélküli tőkejövedelemből" él. A közölt adatok szerint már 1861-ben részvény-nyereségből ólt több mint egynegyede azoknak, „akiknek kimutatott vagyona meghaladta a 100 000 márkát". Ezzel szemben az összes keresők négyötöde a proletáriátushoz tartozott, további egytizede proletaroidként van jelölve.43 Igen valószínű, hogy az 1848-ban megindult társadalmi-gazdasági fejlődés más iparvárosban is hasonlóan alakult, mint Barmenben. A társadalmi-gazdasági differenciálódás folyamata egyben politikai-ideológiai differenciálódási folyamatnak is bizonyul. Ezért indokolt tehát az a kérdés, hogyan nyilvánulnak meg a tulajdonviszonyok strukturális változásai a politikai ideológiában és a politikai fejlődésben, milyen szemléletek adódnak az anyagi létfeltételek változásaiból. Ahogy a modern polgári osztály 1815 után az 1848. évi forradalomig eleinte csak lassan formálódott, úgy ennek a nagyon is heterogén, az átalakulás folyamatában levő polgári tömegnek eszméi eleinte csak lassan érlelődtek ideológiai rendszerré és formálták a liberalizmus polgári világnézetét. A liberalizmus mint a modern polgári osztály ideológiája az 1789. évi francia forradalomból fakadt. Az emberi és polgári jogok deklarációjában a francia burzsoázia eme világnézetének vezető eszméi jutottak kifejezésre. A németországi liberalizmus történetének számos polgári ábrázolója egyetért abban, hogy a német liberalizmus ugyan a francia liberalizmustól kapott ösztönzéseket, de a különleges németországi feltételek ós feladatokból kiindulva Németország kialakította saját nézeteit. Abban is egyetért a történetírás, hogy a német nemzeti állam megteremtése jelentette ezt a különleges feladatot. Ez a feladat azonban indokul szolgál, hogy a német liberalizmus 1789 eszméit nem tehette magáévá, illetve a feudalizmus uralmának megszüntetésénél nem választhatta a forradalmi utat, hanem arra kellett törekednie, hogy megegyezzék azzal a német állammal, mely abban a helyzetben volt, hogy elősegítse a nemzeti állam megteremtését. Bár nem tagadják, hogy német liberálisok is, mint Rotteck és mások képviselték időnként 1789 eszméit, azonban ebben a német viszonyokhoz nem illő radikalizmust látnak.4

4 Jogosan állapítják meg egy újabb kutatásban, hogy a XIX. század német liberalizmusa „komplex, csillogó, önmagában ellentmondásos képződmény".45 A kialakulóban levő polgári osztályban, melyben az 1815-ös évet követő első évti-41 Joseph Hansen: Gustav von Mevissen. Ein rheinisches Lebensbild 1815—1899. Berlin. 1906. 1. köt. 618. 1. 13 Uo. 582. 1. valamint Karl Obermann: Die Rolle der ersten deutschen Aktienbanken in den Jahren 1848 bis 1856. Közli: Jahrbuch für Wirtschaftsgeschichte. 1960, 2. rész, 47. és köv. 1. " Wolfgang Möllmann: Sozialgeschichte der Stadt Barmen im 19. Jahrhundert, hrsg. v. d. Sozialforschungsstelle an der Universität Münster, Dortmund, 21. köt. Tübingen. 1960. 104/105. 1. " Adalbert Wahl: Beiträge zur deutschen Parteiengeschichte im 19. Jahrhundert. Historische Zeitschrift, 104. köt. München und Berlin. 1910. 544—545.1. " Wolf gang Hoek: Liberales Denken im Zeitalter der Paulskirche. Droysen und die Frankfurter Mitte. Neue Münstersche Beiträge zur Geschichtsforschung, 2. köt. Münster/Westfalen. 1957. 3. 1.