Századok – 1967

Vita - Társadalmi fejlődésünk tíz éve. Beszámoló az MSzMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete és az MSzMP Pártfőiskolája 1966. szeptember 30.–október 1-i tudományos ülésszakáról (Simon Péter) 198

208 TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK TÍZ ÉVE 208 Akik ma vezető állásúak és értelmiségiek, azoknak kereken 40 százaléka munkás származású és kereken 26 százaléka paraszti származású. A mai munkásoknak csak 46 százaléka származik munkáscsaládból, a többi — durván számítva — még egy nemzedék­kel ezelőtt paraszt volt. A legstabilabb a legalsó réteg: aki ma paraszt, annak az apja is szinte minden esetben paraszt volt. A vezető állásúak és értelmiségiek azonban szintén nagy csoport. A munkás- és parasztszármazásúak aránya e csoport nem minden alcsoportjánál, illetve nem minden­fajta vezető állás és értelmiségi foglalkozás esetében olyan jó, mint e nagy csoport átlagos összetétele. Társadalmunkban a közelmúltban nem két irányú, hanem csak egyirányú mozgás volt. Felülről nem süllyedtek lejjebb, s akik lejjebb voltak, azok jutottak feljebb. Társadalmunkban ma nagy súlya van az átmeneti rétegeknek. Azoknak, akik újonnan jöttek jelenlegi helyükre, vagy éppenséggel e pillanatban is útban vannak, átmeneti állapotban vannak a különböző rétegek között. A több keresővel rendelkező családok 70 százaléka a keresők foglalkozása alapján különböző rétegekhez tartozik. Az egyik vagy másik társadalmi réteget tisztán képviselő családok aránya — a több keresővel rendelkezők esetében — csupán 30 százalék. Társa­dalmunk tehát ilyen szempontból is rendkívül vegyes, de úgy, hogy az egymáshoz közel eső rétegek párosulnak egymással, a szélső rétegek viszont nem találkoznak. A társadalmi szervezetben is az úgynevezett extenzív fejlődés tükröződik. A fel­emelkedés fő útja kétségtelenül az volt, hogy óriási tömegek kulturális színvonal és jövedelmi szint, valamint életmód szempontjából viszonylag alacsonyabban levő réteg­ből magasabb rétegbe kerültek. Szemben ezzel az extenzív szakasszal — mondotta Mód Aladárné — egy általunk intenzívnek nevezett, de mindenesetre az eddigitől lényegesen eltérő jellegű szakaszban az egyén felemelkedésének a fő útja nem egyik rétegből a másik rétegbe való átkerülés kell hogy legyen, hanem arra van szükség, hogy minden réteg, mint adott réteg felemel­kedhessek. A társadalmi szerkezet és a vele kapcsolatos társadalmi tudat alakulása is azt húzza alá óriási erővel, hogy milyen elkerülhetetlen szükségszerűség egyfelől egy hatéko­nyabb gazdaságvezetés, gazdasági irányítás kialakítása, másfelől milyen rendkívül nagy szükség van szocialista demokratizmusunk kiszélesítésére, mint amely elkerülhetetlen előfeltétele egy másfajta és hatékonyabb gazdálkodás kibontakoztatásának. Kiss Tibor, a közgazdaságtudományok kandidátusa ,,Magyarország és a KGST" címmel tartotta meg korreferátumát. Bevezetésként arról beszólt, hogy a gazdaság és politika összefüggése nemzetközi méretekben sokkalta bonyolultabban és nagyobb mértékben van meg, mint nemzeti keretekben. A KGST tevékenységére is hat mindaz, ami a szocialista világrendszeren belül történik, hat a tőkés országokkal folytatott gazdasági verseny és a nemzetközi politikai helyzet alakulása, s hat a KGST országok belső politikai és gazdasági helyzete. Az extenzív fejlődés eddig nemcsak Magyarországra, hanem a többi KGST országra is jellemző volt. Mindegyikük arra törekedett, hogy az abszolút, vagy latens munkanélkü­liséget gyors iramban felszámolja; emiatt valamennyiük a munkaigényesebb ágazatok fejlesztésére törekedett. Emellett valamennyiük bizonyos mértékig tőkeszegénységgel küzd, ami abban mutatkozik meg, hogy a KGST országai egy főre eső nemzeti jövedelme csak mintegy 40 — 50 százaléka az európai kapitalista országok átlagának. Ezért mindegyik KGST ország arra törekszik, hogy a kevésbé tőkeigényes, a kevésbé beruházásigónyes ágazatokat fejlessze. Az extenzív fejlődés szakaszában, amikor a feldolgozó ipar még jelentős nyersanyagtartalékokra támaszkodhatott, ez a fejlődés gyors ütemben foly­hatott, s az együttműködés is kevésbé volt zökkenőkkel tarkított. Mivel azonban az extenzív fejlődés lehetőségének végére értünk, az egyes országok ilyenfajta fejlődése a KGST országai közti együttműködés ellentmondásainak bizonyos kiéleződésével járt együtt. Ezek után Kiss Tibor arra tért rá, hogy mit jelent Magyarország népgazdasága számára a KGST országokkal való együttműködés. Valamely ország exportjának volumene s szerkezetének fejlődése döntő módon befolyásolja a népgazdaság szerkezetének alakulását. Különösen kis országok esetében. A fejlett országok export struktúrájában a gépek kivitele dominál; nyersanyagok vagy élelmiszerek alig szerepelnek benne. Magyarország nyersanyag- és élelmiszerkivitele 1938-ban exportjának 81,5 százaléka, 1966-ben pedig 46 százaléka volt. Gépkivitelünk viszont az ország exportjának 1938-ban 9,3 százaléka, 1960-ben 23 százaléka, 1966-ben pedig már 32,7 százaléka volt.

Next

/
Thumbnails
Contents