Századok – 1967

Vita - Társadalmi fejlődésünk tíz éve. Beszámoló az MSzMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete és az MSzMP Pártfőiskolája 1966. szeptember 30.–október 1-i tudományos ülésszakáról (Simon Péter) 198

TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK TÍZ ÉVE 207 Ennél is nagyobb probléma a bérből és fizetésből élők 60 százalékra való felnövekedésével kapcsolatban a fiatalok túlzottan nagy mértékű eláramlása a mezőgazdaságból — amit fokozottabban húzna alá mint az előtte szólók —, mert ez a jelenség nem egy emberöltő, hanem már öt-tíz óv múlva is elég sok gondot okozhat az országnak. S az sem mellékes, hogy az ipari és a mezőgazdasági népesség közti arány eltolódása során az ipari termelés ugyan rohamosan — körülbelül három és félszeresére — nőtt, ami önmagában nagyon jó, viszont a mezőgazdasági termelés alig emelkedett. Osztályszempontok szerint csoportosítva a lakosságot, ma a következő arányokul kapjuk: A munkások és alkalmazottak — eltartottaikkal együtt — 63 százalékát, a szövet -kezeti tagok és eltartottaik 22 százalékát, az önállók és eltartottaik 4 százalékát, a nyugdíjasok, keresetnélküliek pedig 11 százalékát teszik ki az ország össznépességének. Tevékenységének jellege szerint csoportosítva a lakosságot, a következő a kép: Vezető állásúak és értelmiségiek 5 százalékát, a középszintű szakemberek 6 száza -lókát, az irodai jellegű dolgozók 7 százalékát, összesen tehát 18 százalékát teszik ki az ország népességének. A szakmunkások 17 százalékát, a betanított munkások szintén 17 százalékát, a segédmunkások 14 százalékát, összesen tehát 48 százalékát — durván számítva kb. a felét — teszik ki az ország népességének. A mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak 34 százalékát, tehát kb. egyharmadát alkotják az össznépességnek. A jövedelem tekintetében — mondotta az előadó — viszonylag kis különbségek vannak az egyes rétegek között. Lényegesen kisebbek az osztályok szerinti csoportok közt i jövedelmi különbségek, mint a tevékenység jellege szerinti csoportok közti különbségek. Míg az úgynevezett osztálycsoportokban a legalacsonyabb és a legmagasabb közt i különbség az egy keresőre eső havi átlagos jövedelemben kereken 20 százalék, addig a munkajelleg alapján képzett ^csoportoknál ez a különbség majdnem 90 százalék. A rétegek közti különbségeket az is csökkenti, hogy — a keresők családtagjait ÍK számításba véve — az egy főre eső jövedelem nem igazodik a rétegekhez, nem igazodik a tevékenység jellegéhez. Ugyanakkor azonban hangsúlyozni kell, hogy ezek a számok, tehát az 1 : 1,2-hez, vagy az 1 : 1,9-hez távolról sem jelentik az országban levő összes jövedelmi különbségeket, hiszen ezek az osztályok, illetve tevékenységi csoportok keresői átlagjövedelmének különbségeit fejezik ki. Az egyes rétegeken belül ugyanis nagy a szóródás mind a keresők jövedelme, mind pedig a családok összjövedelme tekintetében. A munkajelleg alapján képzett csoportokat véve szemügyre azt látjuk, hogy a magas jövedelműek között a vezető állásúak és értelmiségiek 4.0 százalékkal szerepelnek, a szakmunkások már csak 15 százalékkal, a mezőgazdaságiak pedig 6 százalékkal. A legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők közé viszont a vezető állásúaknak és értelmiségieknek 4 százaléka, a szakmunkásoknak több mint 15 százaléka, a mezőgazdasági-fizikai foglalkozásúaknak több mint egyharmada tartozik. A kulturális színvonal tekintetében is rendkívüli mértékben csökkentek a különbségek, aminek leglényegesebb tényezője az iskolázás kiterjesztése. Ugyanakkor a statisztikai vizsgálat azt is megmutatta, hogy a kultúra területén lényegesen nagyobbak a távolságok, mint a jövedelemben. A munkajelleg szerinti rétegek átlagos kulturális szintje közötti legnagyobb különbség nem 1 : 1,9-hez, mint átlagos keresői jövedelmük esetében, hanem több mint háromszoros. E kulturális színvonalbeli különbségek bizonyos mértékig ma még újra is teimelód nek. A magasabb iskolázottság megszerzésének lehetősége a dolgozók gyeimekei számára ma összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint a múltban volt, ám a lehetőségek felhasználása közti különbségek a különböző rétegek esetében még mindig nagyobbak a kelleténél. Például a középiskolás tanulók aránya a vezető állású és értelmiségi rétegek gyermekeinek körében 83 százalék, ugyanakkor a szakmunkások gyermekei körében már csak 37 százalék, a mezőgazdasági foglalkozásúak gyermekei körében pedig mindössze 27 százalék. Ez azt mutatja, hogy bizonyos magasabb iskolázottsággal, magasabb kulturális színvonallal rendelkezők gyermekei nagyobb mértékben kerülnek be középiskolákba, mint a többi rétegéi. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy nem feltétlenül a legtehetségesebbek kerülnek fel a legmagasabb iskolázottság és ezzel a legnagyobb felelősség posztjaira, hanem ezt a bizonyos rétegekhez tartozás behatárolja. Ezen a téren a változás ezután is viszonylag csak lassan következik be. Ezekután az előadó arról beszélt, hogy a különböző munkajelleg-szerinti rétegekhez tartozók honnan jöttek, merre tartanak, milyen átalakulásban, milyen változásban vannak.