Századok – 1967

Vita - Társadalmi fejlődésünk tíz éve. Beszámoló az MSzMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete és az MSzMP Pártfőiskolája 1966. szeptember 30.–október 1-i tudományos ülésszakáról (Simon Péter) 198

206 TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK TÍZ ÉVE 206 alatt a mezőgazdasági termékek forgalmából összesen 8.9 milliárd devizaforint pozitív egyenleg jött létre. Igen jelentős volt az átszervezésnek a munka termelékenységére gyakorolt hatása is. 1949-et száznak véve, az egy mezőgazdasági keresőre jutó bruttó teimelési érték színvonala már 1960-ban több mint 50 százalékkal, 1965-ben pedig több mint száz százalékkal emelkedett. Ezzel csökkent a különbség is ezen a területen a két nagy népgazdasági ág, az ipar és a mezőgazdaság között. Az átszervezés meggyorsította a foglalkoztatottak ágazati megoszlásának átalakulását is. A mezőgazdasági dolgozók részaránya, egy-egy ország kereső lakosságán belül, 1 fordított arányban áll az illető ország gazdasági fejlettségével. Az USA-ban 1962-ben a keresőknek csak 7.3 százaléka, Hollandiában 10.7 százaléka, Indiában viszont ugyanekkor 72.9 százaléka, Pakisztánban 75 százaléka dolgozott mezőgazdaságban. Magyarországon ez az arány 1910-ben 52.2 százalék, és 1949-ben is még mindig 49.8 százalék volt. 1965-re viszont a mezőgazdasági keresők részaránya 31.2 százalékra csökkent. 1949-,tői 1965-ig a mezőgazdasági keresők száma csaknem 700.000 fővel apadt. E létszámcsökkenésben az elvándorláson túl a természetes fogyás is nagy szerepet játszott. Napjainkban — mondotta Gulyás Emil — többen helytelenítik a munkaerő elvándorlást, és a dolgozói létszám csökkenésében látják a hibák forrását. Nem a mezőgazdasági keresők számának és arányának a csökkenése kifogásolható, mert ez teimészetes fejlődés, alapvetően pozitív jelenség, hanem az egészségtelen koimegoszlás az ipar és a mezőgazdaság között. Kifogásolható, hogy elsősorban fiatalok vándorolnak el a mezőgazdaságból, s a termelőszövetkezeti tagok átlagos életkora magas. A termelési viszonyok átalakulása, illetve pontosabban a területi koncentráció 1961-ben fejeződött be. A nagyüzemi gazdálkodás kialakítása viszont még napjainkban is folyamatban van. Az eredmények csak lassan, kis arányokban jelentkeznek a gyakorlatban. Az. emberek tudatában még lassabban ! Nekünk azonban meg kell látnunk az. egyelőre kis ereelményekben is az előremutatót, a fejlődőt, a nagy történelmi változásokat alátámasztó és jelző mozzanatokat — fejezte be felszólalását Gulyás Emil. Mód Aladámé, a közgazdaságtudományok kandidátusa társadalmunk struktúrájának változásairól tartott korreferátumot. A felszabadulás előtt 20 év alatt — mondotta Mód Aladámé — a felszabadulás előtt elért legmagasabb foglalkoztatási szintig, tehát 194.1-ig 600 000 emberrel nőtt a foglalkoztatottak száma. Viszont 1949-től 1965-ig, tehát 16 óv alatt ennél lényegesen nagyobb mérvű, másfélszeres volt a növekedés, mivel ezidőben közel egymillió íővel emelk<dett a foglalkoztatottak száma. Ebből az utolsó 10 esztendőre esik kereken 300 000 fő, ami arra mutat, hogy bizonyos mértékig lassúbbodott az említett folyamat. Ez azonban részben csak látszat, mivel erre az időszakra esik az idős paraszti dolgozók nyugdíjassá válása, akik ily módon kiesnek a keresők fogalmából. A foglalkoztatottak létszáménak növekedése pozitív folyamat, de problémákat is rejt magában. A mi esetünkben nem növekedett vele arányosan a ja\ak tömege, az ország gazdagsága. A foglalkoztatottak száma is kissé nagyobb, mint amennyi indokolt lenne. S nem is eléggé gazdaságos a foglalkoztatottak számának ilyen nagymértékű növekedése. Az ország egyik leglényegesebb kérdése, a rendkívül alacsony — a világon a legalacsonyabb — születésszám feltehetően bizonyos mértékig összefügg a nőknek a termelésbe való igen gyorsütemű, nagyarányú bevonásával. A foglalkozási viszonyokban beállott változásokat a következő fő adatek szemléltetik: A bérből és fizetésből élők aránya az ország kereső népességén belül 1941-ben 50 százalék, 1949-ben 40 százalék, 1965-ben viszont már 60 százalék volt. (Az 1949-es alacsonyabb arányszám főleg a földosztás hatására vezethető vissza.) A bérből és fizetésből élők közül a fizikai dolgozók aránya az ország kereső népességéhez viszonyítva 1949-ben 30 százalék, 1965-ben pedig már 45 százalék volt. A szellemi dolgozók 1941-ben 6 százalékát, 1949-ben 10 százalékát, 1965-ben pedig 15 százalékát tették ki a kereső népességnek. Ennél forradalmibb a változás az úgynevezett önállók esetében, akik a kereső népességnek 1941-ben 40 százalékát, 1949-ben 55 százalékát tették ki, ma pedig mindössze 2 százalék az arányuk. Az önállók helyébe a szövetkezeti népesség lépett, amely ma 22 százalékát teszi ki a kereső népességnek. A nyugdíjasok aránya 194.1-ben négy százalék volt, ma pedig 15 százalék. Itt ugrásszerű változás 1956 és 1965 között következett be. Ez az egész folyamat — mondotta Mód Aladárné — végeredményben rendkívül pozitív. Ugyanakkor azonban e számok mögött is rejlenek problémák. Hivatalnokokból talán kevesebbre lenne szükség.