Századok – 1967

Vita - Társadalmi fejlődésünk tíz éve. Beszámoló az MSzMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete és az MSzMP Pártfőiskolája 1966. szeptember 30.–október 1-i tudományos ülésszakáról (Simon Péter) 198

Í04 TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK TÍZ ÉVE 214 A fejlődést elemezve az állapítható meg, hogy bár a gazdaságpolitika által megjelölt fő vonalat követtük, s számottevő eredmények voltak, a gyakorlat nem mindenben felelt meg a gazdaságpolitika által kifejezett céloknak. A nemzeti jövedelem növekedésének üteme lassúbb volt a tervezettnél, melynek fő oka az volt, hogy a munkaerő, valamint a termeléshez igénybe vett eszközök felhasználásának hatásfoka nem volt kielégítő. Emellett 1961 és 1966 kivételével az elmúlt időszak legtöbb évében többet használtunk fel fogyasztásra és felhalmozásra, mint amennyi a megtermelt nemzeti jövedelemből rendelkezésünkre állt; ezeknek következményei nagyrészt a fizetési mérleg hiányában, egyensúlyi problémáiban jelentkeztek, mutatkoztak meg. Ennek részben az volt az oka, hogy a mezőgazdasági termelés növekedése jóval alacsonyabb volt a tervezettnél, részben pedig az, hogy a terv pontatlanul mérte fel a mezőgazdaság átszervezésének anyagi költségeit és kihatásait. Az egyensúlyi nehézségekben számottevő szerepe volt annak is, hogy a termelés nem igazodott kielégítő mértékben a szükségletekhez, s az 1961—64 közötti években a nemzeti jövedelem növekedését közel kétszeresen meghaladta a készletek állományának növekedése. A termelés struktúrájának átalakítása terén is csak részben értük el célunkat, noha a termelés átlagos ütemét meghaladó mértékben fejlődött a vegyipar és a gépipar, s az energiahordozók forrásszerkezetében is számottevő javulás, hatékonyságnövekedés következett be. Az 1963 — 64-ben kiéleződött ellentmondásokat a párt irányításával folyó elemzések feltárták. Az elemzések a következő megállapításokra jutottak: a) A nehézségek keletkezésének egyik fő oka az, hogy a tervezésben és a gyakorlatban nem elég következetesen érvényesül a párt gazdaságpolitikai irányvonala. A menynyiségi növekedéshez képest elmaradás mutatkozik a hatékonyság javulásában. b) Azok a közgazdasági viszonyok, amelyek hatást gyakorolnak a termelés ée felhasználás fejlődésére, belső szerkezetére, már nem ösztönöznek eléggé a népgazdasági érdekek érvényesülésére. c) Az irányítás adott rendszere bizonyos értelemben túlhaladott, az új feladatoknak nem felel meg, s átalakításra szorul. Az 1964. évi decemberi határozat nemcsak fő elveiben, hanem a konkrét célokban is megfelel a VII. és VIII. kongresszus által elfogadott gazdaságpolitikának, a korábbiakhoz képest azonban határozottabb a következtetések levonásában és az elvek megvalósításához tartozó alapvető eszközök meghatározásában. Ennek indokoltságát a gyakorlat máris bizonyította. 1965-ben, második ötéves tervünk befejező évében néhány fontos vonatkozásban sikerült az előző évek kedvezőtlen tendenciáit lefékezni, sőt némelyiket megfordítani. Az ipari termelés 7 százalékos növekedésének 80 százaléka a termelékenység növekedéséből származott. Az előző években átlagosan százezer főt, vagy ennél többet is kitevő létszámemelkedéssel szemben 1965-ben népgazdasági szinten gyakorlatilag nem növekedett a létszám. A készletképződés folyamata lelassult, bár a készletek növekedése még mindig meghaladta a közgazdaságilag indokolható mértéket. Külkereskedelmi áruforgalmunk egyenlege igen erőteljesen javult, az eladósodás folyamata azonban nem állt meg. Mindez jelentős lépés volt előre, főleg a népgazdasági egyensúly javítása irányába, világos azonban az is, hogy további olyan intézkedésekre volt szükség, amelyek megfelelnek az irányítási rendszer tervezett reformja időközben határozattá emelt célkitűzéseinek, s amint ismeretes, az 1966. évi tervvel egyidőben ezek az intézkedések napvilágot is láttak. Gulyás Emil, a közgazdaságtudomány kandidátusa „A magyar mezőgazdaság szocialista átszervezésének történelmi jelentősége" címmel tartotta meg előadását. Az átszervezés történelmi jelentőségű eredménye — mondotta — mindenekelőtt a szétforgácsoltság megszüntetése, a mezőgazdaság nagyüzemesítése, a korszerű, gépesített termelés számára alkalmassá tétele. 1965-ben a termelőszövetkezetek földterületének átlagos terjedelme 2500 katasztrális hold, amely már kezdi közelíteni a szakemberek által a tsz-ek számára optimálisnak ítélt 3000—6000 katasztrális hold területnagyság alsó határát. A magyar mezőgazdaság a világ „legnagyüzemibb" mezőgazdaságainak sorába lépett. Az üzemi területnagyság tekintetében a legfejlettebb nyugati országoknál, sőt az észak-amerikai mezőgazdaságnál is kedvezőbb helyzetbe került. Ez a további fejlődés szempontjából akkor is nagyon jelentős dolog, ha egyéb vonatkozásokban, például a gépesítés foka, a műtrágya alkalmazása stb. tekintetében még nagy a lemaradás. Ezek után az előadó kitért az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok földbirtokviszonyaira, s rámutatott arra, hogy Nyugat-Európában kifejezetten siettetik a földbirtokok koncentrációját. Érintette két európai szocialista ország, Lengyelország és Jugoszlávia problémáját is, melyekben — különböző okok következtében — a mező-