Századok – 1967

Vita - Társadalmi fejlődésünk tíz éve. Beszámoló az MSzMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete és az MSzMP Pártfőiskolája 1966. szeptember 30.–október 1-i tudományos ülésszakáról (Simon Péter) 198

TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK TÍZ ÉVE 203 tósétől kezdve, a fegyveres szervezeteken át a kulturális élet számos területéig, a fő feladatnak, s a természetesnek valóban a nép, közelebbről a munkásosztály politikájának érvényesítését tekintette. A konszolidáció fő oka azonban ezek mellett mégis csak az volt, hogy a magyar nép szocializmust akart. Ezután Lizír Györgynek, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének pártunk gazdaságpolitikájáról szóló korreferátuma következett. Pártunk - mondotta Lázár György — gazdaságpolitikájának ma is érvényben levő alaptéziseit 1956 végén — 1957 elején fektette le. Ezek a következőkben foglalhatók össze: A magyar népgazdaság fejlesztését az ország adottságaira kell alapozni, maximálisan érvényesítve a gazdaságosság elvét és számolva a nemzetközi együttműködés kölcsönösen előnyös lehetőségeivel. Mindenekelőtt saját erőforrásainkra támaszkodva, tudományosan megalapozott, reális célokat tűzzünk magunk elé, kiegyensúlyozott fejlődéssel biztosítva a termelőerők és az életszínvonal egyidejű ós rendszeres növelését. A gazdasági feladatok végrehajtásához meg kell nyerni a dolgozó tömegek támogatását és biztosítani kell az anyagi érdekeltség elvének érvényre jutását. A szocialista építő munka irányításában is a lenini demokratikus centralizációt kell megvalósítani. -— Ezek a ma is érvényben levő alaptézisek. Gazdasági szempontból az ellenforradalom leverésétől 1958 végéig — 1959 elejéig terjedő periódust az egyensúly, a termelés és elosztás arányai visszaállítása időszakának tekinthetjük. Közvetlenül az ellenforradalom fegyveres leverését követő időben a párt és a kormány egy sor nagy horderejű és messze kiható gazdaságpolitikai rendszabályt, intézkedést léptetett életbe. Céljuk az volt, hogy számításba véve a Szovjetunió és a többi szocialista ország nagyarányú segítségét is, előmozdítsák a politikai és gazdasági konszolidációt, elhárítsák a gazdasági zűrzavart, az infláció ós a tömeges munkanélküliség veszélyét. Az elsődleges ós alapvető célt sikerült elérni. 1957-ben hónapról—hónapra gyorsan növekedett a termelés, s az egész évet tekintve az ipari termelés hat százalékkal haladta mag, a mezőgazdaságé pedig elérte az 1955. évi színvonalat. Az adatok összességükben lényegesen kedvezőbb helyzetet mutattak, mint amit az óv elején előkészített tervek számításba vettek, de a belső aránytalanságok nem szűntek meg, s a népgazdasági egyensúly még nem állt helyre. Ezért az 1958-ban kezdődő hároméves terv fő feladatává olyan arányok elérését kellett tenni, amelyekre már egy hosszabb távra szóló gazdaságpolitikai programot fel lehetett építeni. 1959 végén az MSzMP VII. kongresszusa pedig már a szocializmus alapjai lerakását, a népgazdaság, különösen az ipar szerkezeti átalakítását, a gazdaságosság növelését helyezte előtérbe. A feladatok tehát összetettebbé váltak. Mi volt ennek az oka ? Egyrészt, 1959 végén már látható volt, hogy a hároméves terv fő mutatóit túl fogjuk teljesíteni. A másik fontos körülmény az volt, hogy 1959 elején megindult a mezőgazdaság átszervezése. Ebben az időszakban igen reményt keltő elgondolások voltak kialakulóban a KGST keretében megvalósítandó együttműködésre. Ugyanakkor világos volt, hogy még hatnak az 1957 előtti gazdasápolitika nyomán előállott népgazdasági aránytalanságok és az ellenforradalom gazdasági következményei, A termelékenység és a termelési költségek alakulása korántsem volt olyan kedvezőnek mondható, mint a termelési eredmények. A beruházási tevékenységben erőteljes dekoncentrációs tendenciák mutatkoztak meg, s végül a behozatal az 1958. évi helyzettel szemben ismét kezdte meghaladni a kivitelt. Mindezek folytán látható volt, hogy az egyensúly még korántsem szilárdult meg, ós még csak kevés jele van annak, hogy a gazdálkodás minőségében, módszereiben a gazdaságpolitikai elvek következetesen érvényre jutnak. A kongresszus ezért nagy nyomatékkal mutatott rá, hogy egész további előrehaladásunk kulcskérdése a műszaki fejlesztés meggyorsítása és ennek révén gazdaságos iparszerkezet kialakítása, a nagyüzemi mezőgazdaság előfeltételeinek biztosítása, a termelés szerkezetének belterjes irányba való fejlesztése, a fizetési mérleg egyensúlyának fenntartása a számunkra gazdaságos ós a nemzetközi együttműködésbe beilleszkedő export fokozása útján, továbbá a beruházásokra szánt eszközök hatékony felhasználásának biztosítása, s a megfelelő tartalékokról való gondoskodás. — Ezek az irányelvek világosan mutatják, pártunk felismerte, hogy a szocialista fejlődós korábban igénybe vehető tartalékai kimerültben vannak, s a munka új formáira, új minőségére van szükség. A második ötéves terv időszakában igen jelentős lépést tettünk a szocialista gazdaság építésének útján. Befejeztük a mezőgazdaság átszervbzését. A nemzeti jövedelem összesen 25 százalókkal, a lakosság fogyasztása 20 — 21%-kal, az állóeszközök állománya 28—29 százalókkal emelkedett. Mindez úgy ment végbe, hogy az ipar termelése 47 százalókkal, a mezőgazdaságé 10 százalókkal, a nemzetközi áruforgalom volumene pedig 65 százalékkal növekedett.