Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

178 VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 194 Szendrey István véleménye szerint, ha el is kezdődik 1440-től a rendi képviseleti monarchia kiépítésének a korszaka, kérdés, hogy a további fejlődésre ez nyomja-e rá a bélyegét, vagy pedig a második jobbágyság rendszere, továbbá a polit ikai életben bekövetkezett döntő változások. Ennek a periódusnak kétségkívül több csomópontja van, de a leglényegesebb a végső időpont megjelölése: „A török 1683-as vereségével a hódítók kiűzése kezdődött el, az új nagybirtokos osztály kialakítása, a politikai berendezkedés, a termelőerők országon belüli erőteljesebb migrációja, rendeződése. . . 1690 körül veszi kezdetét. . . A magyar kormányszervek újjászervezésének indulásával. . . jelentkezett az a törekvés, ami csak 1711 után teljesedhetett ki. A magam részéről cseppet sem tartom véletlennek a régi, 171 l-es határt sem, mégis úgy gondolom, a hegyaljai felkelés, főként a Rákóczi-szabadságharc csupán megtorpantotta azt a kezdetet, ami 1690-nel indult." Ami az 1767-es úrbéri rendeletet mint periódushatárt illeti: ,,az úrbéri rendelet kibocsátásával az uralkodó még csak szubjektív szándékában lépett a nemes és jobbágy közé. Ténylegesen az úrbéri rendelet végrehajtásával vált a szándék valósággá." A folyamat kétségkívül elindult, de Szlavóniában a királynő már 1766-ban közbelépett. — Véleménye szerint „bármennyire jelentkeznek is a felvilágosult abszolutizmus jegyei Mária Terézia uralkodásának második felében, a határvonal egy évszámhoz kötése itt igen komoly problémákat vethet fel". Így ebben az esetben csak az ölelkező korszakhatár-megvonást tekinti kivihetőnek. Szabad György a feudális főkorszak negyedik korszakát illetően azt a véleményét fejtette ki, hogy sem 1848-ig, sem 1849-ig nem vinné el a korszakhatárt, hanem 1790-et középpontba állítva — az 1820-as, 1830-as évek fordulójával zárná—a periódust. „Ezt követné egy sajátos helyzetű, az átmenetet magába foglaló korszak (amely önálló korszakként kötné össze a feudális főkorszakot a kapitalista főkor -szakkal) az 1820-as 1830-as évek fordulójától 1867-ig, középpont jában az 1848-as forradalommal. Ennek az átmeneti korszaknak az első felében, az 1830-as, 1840-es években bontakozik ki a feudalizmus végső válsága, formálódnak ki a forradalmi válságot kirobbantó, a forradalmi átmenetet ténylegesen végbevivő objektív és szubjektív tényezők. Nem tartanám szerencsésnek, ha a jövőben ezt a szakaszt elszakítva tárgyalnánk a forradalmi átmenet csúcspontját jelentő 1848 —49-től, amint azt sem tartom annak, hogy eddig általában tőle elszakítva tárgyaltuk a forradalmi átmenet korszakának másik felét, a forradalmi és ellenforradalmi erők összecsapásának végső eredőjét kialakító, a kiegyezésig ívelő önkényuralmi szakaszt. Történetírásunkban gyakran alkalmazott, klasszikus előzményekre hivatkozó fordulat a kiegyezésről mint a polgári forradalom korszakának a lezárásáról beszélni magyar, sőt Habsburg birodalmi vonatkozásban. Indokolt , hogy érvényesítsük az e terminológia használata mögött meghúzódó érdemi koncepciót periodizálási vonatkozásban is. Ragadjuk meg az átmenetet önálló egységként, tartalmának lényegét tekintve az átmenetet megvalósító polgári forradalom korszakaként . . . Ne vágjuk át a feudális főkorszakot a kapitalista főkorszakhoz csatlakoztató izületet periódushatár közbeiktatásával, hanem olymódon oldjuk meg a tárgyalást, hogy a forradalmi átmenetnek a legfontosabb összefüggéseket a történelem valóságában egységes folyamattá zárkóztató főíve töretlen maradjon. (Ugy vélem, ez a társtudományok, így az irodalomtörténet vonatkozó periodizálási problémáinak a megoldását is elősegítené.) Ami pedig az esetleges elvi aggályokat illeti . . ., csak azt kívánom megjegyezni, hogy a periodizálás akkor jó, ha a lényegest kiemeli. Kiemelni pedig nemcsak egyféleképpen lehet, ti. a szokványos módon, határvonal meghúzásával, hanem másként is, így a kiemelendő középpontba állításával. Javaslatom érvényesítése . . . nem mosná el 1848 történelmi fordulatának a jelentőségét, hanem éppen kidomborítaná azt." Újkori történetünk első korszaka, a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet korszaka — mondotta Spira György — „nyilván akkor kezdődik, amikor a feudális termelési viszonyok keretei között komolyabb mértékben megjelennek a tőkés termelési viszonyoknak megfelelő termelőerők, s akkor végződik, amikor a termelési viszonyok nagyjából összhangba kerülnek ezekkel a termelő erőkkel, s létrejön a termelés új rendjének megfelelő politikai felépítmény is". Spira György szerint ennek a korszaknak sem kezdő, sem végpontja nem lehet 1848. március 15. A 48-as forradalom csupán tetőzése, de nem nyitánya ós nem is lezárulása e korszaknak. így a korszak valóságos kezdőpontját kell megkeresni. Véleménye szerint az iparfejlődós manufaktúra-korszakának kezdetét az 1790-es évekre kell tenni: a mezőgazdaságban a nemesi hözépbirtoknak az árútermelésbe történő tömeges bekapcsolódása ugyanekkor indul meg, s ettől kezdve megy végbe a parasztság soraiban a gazdasági és társadalmi szerkezet legjelentősebb változása annak következtében, hogy a paraszti birtok területnövekedése nem tart többé lépést a parasztság lélekszámának növekedésével.