Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

178 VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 184 század közepe táján bekövetkezett a pásztortársadalom válsága. De arra a kérdésre is feleletet kell adnunk, hogy mikor alakult ki ez a X. század közepén már válságba jutott társadalom. . . A X. század utolsó évtizedétől a XI. század első évtizedéig sorra kialakultak a korafeudális államok. De ezen államok kialakulását illetően egy igen hosszú, 150— 200 éves fokozatos folyamat meglétére hívja fel a figyelmet a történettudomány. Ha mi a honfoglalástól számítjuk történetünket, akkor szándékunk ellenére is abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a magyar társadalomnak alig 70 — 80 évre volt szüksége annak a történeti pályának a befutásához, amelyiknek révén az imént jelzett területek népeinél és nálunk is szinte egyidőben kialakult az állam. — Nem történhetik-e meg, hogy szándékunk ellenére történelmünk e korai s viszonylag rövid néhány évtizedes szakaszában olyan — más népek esetében egy egész történeti korszakban fokozatosan érvényesülő — előnyös tényezők sűrűsödését tételezzük fel, amelyekről jól tudjuk, hogy sem nálunk, sem más népeknél, a korai középkor századaiban néhány évtized lepergése alatt nem érvényesülhettek. Szándékunk ellenére már történelmünk e korai, de sorsdöntő szakaszának megvilágításában elhinthetjük egy olyan koncepciónak a magvait, amelyik szerint a magyar történelem rövid, de rendkívüli energiától feszülő nekirugaszkodásokból, valamint a hosszú, csaknem reménytelen ernyedtség évtizedeiből, századaiból tevődik össze." Bartha Antal abban a javaslatban látja e1

nehézségből a kiutat, amelyet Székely György az ölelkező periódushatárok elveként terjesztett a vitaülés elé. Az arab geográfusok, a magyar közlésekre támaszkodó Biborbanszületett Konstantin, az Orosz Évkönyvek és a nyelvtörténeti kutatások közölte tények a IX. századi magyar történet esetében valóban nem túl gazdagok, de nem is olyan jelentéktelenek, hogy figyelmünket ne fordítsuk a honfoglalást megelőző korszak eseményeire. Nagy erőfeszítéseket tettek a IX—X. századi magyar történet egységes koncepciójának kialakítására a XIX. század liberális történészei is. „Ez a polgári koncepció lényeges elemévé vált a nemzeti történeti felfogásnak és a polgári nemzeti tudatnak is. Ezért is feltétlenül indokolt, hogy összegezzük a mi marxista koncepciónkat, azt a kort illetően, amikor valóban a még csak formálódó magyar nép egész léte elválaszthatatlanul összefüggött Kelet-Európa népeinek sorsával, azokkal az igen bonyolult, minden részletében távolról sem idealizálható kölcsönhatásokkal, amelyek kereszteződésében elődeink alakították saját és más népek sorsát is. — Az így felvázolt történeti folyamat szervesen kiegészítené a magyar föld honfoglalást megelőző civilizációjának tárgyalását, amelynek felvételét a magyar történet kézikönyvébe Nemes Dezső akadémikus javasolta." Szendrey István kandidátus, egyetemi docens, írásban megküldött hozzászólása szerint „a honfoglalás semmiképpen sem tekinthető fő korszakhatárnak, mert bár ez a helyváltoztatás döntőbb jelentőségű a magyar nép szempontjából, mint a pásztortársa, dalom népeinek rendszeresen ismétlődő helyváltoztatásai, alapvető fordulat még sem kezdődik el, hanem a bomlás folyamata gyorsul meg. . . A korai feudalizmus és az ősközösségi társadalom választópontját Géza fejedelem idejére kell helyezni és ezt a dátumot — 970 (972) — a legújabb eredmények teljesen elfogadhatóvá teszik. . . A feudális magyar állam szervezésének kezdetei ide nyúlnak vissza, a feudális társadalom csírajelenségeinek erőteljesebb feltűnésével egyetemben." Székely György véleménye szerint a korai feudalizmus alkorszakát tekintve — a kiteljesedett fejlődés alapul vétele esatén — nyilvánvalóan periodizációs határ húzódik 1250 táján, s „egy nagyobb lélegzetű munkában, amelyen belül. . . kifejteni is lehet az új jelenségek jelentkezését, felgyűlését és beérését, nem lehet ellenvetés egy 1260 körüli korszak- s akár kötetlezárás igényével szemben. A Heckenast Gusztávtól is helyesen érzékelt s nem antagonisztikus felfogáseltérésként feltüntetett különbség a XIII. század közepi és a XII. század végi fejezethatárok között valóban nem annyira periodizációs, mint írói megoldási probléma." Szabad György a korai feudalizmus korszakzáró határául 1222-t javasolta: „nem az Aranybulla közjogi jelentősége miatt, hanem azokra a feudalizmus fejlődésével szoros kölcsönhatásban álló társadalmi változásokra ós mozgalmakra tekintettel, amelyek a servienseknek az Aranybullában manifesztálódó jogbiztosító törekvéseire vezetnek". Szendrey István szerint a korai és az érett feudalizmus határának meghúzásánál csak ölelkező periódushatárral lehet dolgozni. Feltétlenül indokoltnak látja Székely György azon álláspontját, hogy teljes egészében kívánja a XIII. század történetét tárgyalni. „Ezzel a XIII. század közepén IV. Béla uralkodásának második szakaszában bekövetkezett változásokat nem kisebbíti, de nem helyezi fölébe azoknak a jelenségeknek sem, amelyek a század első felében a politikai, gazdasági és társadalmi életben bekövetkeztek." Az érett feudalizmus alkorszakának vonatkozásában Nemes Dezső feltétlenül figyelmet érdemlőnek tartotta és elfogadta azt a javaslatot, hogy 1526 helyett 1541-et tekintsük lényegesebb korszakhatárnak, mivel ekkor válik teljessé Magyarország három