Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 173 nése jellemzi. „Oroszországban a manufaktúra-korszak egybeesik az egyszerű árutermeléssel a mezőgazdaságban; a feudális viszonyok béklyójától a munkaerő még nem tud szabadulni. Megoldatlannak látja az egységes orosz piac problémáját ... A XVI—XVIII. században Oroszországban csak a helyi piacok fokozatos egybeolvadása figyelhető meg. Az ország területi növekedése megelőzte a gazdasági kapcsolatok erősödését." D. A. Boriszov (V. I. 1950. 3.) „tagadta a nemesi posszesszionális manufaktúrák jelentőségét a feudalizmus pusztulása és a kapitalizmus genezise szempontjából . . . A kapitalista manufaktúrák csak a XVIII. század közepétől kezdtek megjelenni". — B. Jakovlev (V. I. 1950. 9.) szerint a földesúri manufaktúrák már a kapitalista viszonyok kezdetét jelentik. Az eredeti tőkefelhalmozás kibontakozását I. Péter uralkodásának idejére teszi. I. Miller (V. I. 1950. 11.) „figyelemremóltóan szólt a feudalizmus utolsó korszakának periodizációs kérdéséhez: szerinte az 1812-es óv jelentősége nem gazdasági téren, hanem a nemzeti öntudat ugrásszerű fejlődésében fejeződik ki". Pasuto és Cserepnyin (V. I. 1951. 2.) összegező tanulmánya szerint az összorosz piac kialakulása a feudális széttagoltságtól a XIX. század elejéig tartott; „a polgári elemek a XVII. század eleje és a XVIII. század vége között alakultak ki. Politikailag ezt a korszakot az önkényuralom és az abszolutizmus kialakulása tölti ki. A XVIII. század végétől 1861-ig húzódik a feudalizmus krízise." A vitát lezáró szerkesztőségi cikk (V. I. 1951. 3.) szerint a XVII. században törtónt az összorosz piac kialakulása, de ezt a folyamatot a lengyel—svéd intervenció hátráltatta. A történészek figyelmébe ajánlja a kapitalista viszonyok kialakulásának további kutatását. A. M. Pankratova (V. I. 1953. 9.) szerint „az árutermelést nem szabad összezavarni a kapitalizmussal. Az árutermelésből nem automatikusan keletkezik a kapitalizmus. A XVII. században Oroszországban még nem kezdődött meg az átmenet a kapitalizmus irányába. Az ipari kapitalizmus kialakulásának elméleti felvázolása után arra szólít fel, hogy konkrét kutatásokat kell folytatni az orosz kapitalizmus kezdeteit illetően." L. V. Danyilova és V. T. Pasuto (V. I. 1954. 1.) — Pankratova fejtegetéseivel egyetértve — a XVII. század előtti árutermelés tényeire hívják fel a figyelmet. — M. V. Nyecskina a feudalizmus fejlődésének fejlődő ós hanyatló szakaszáról tartott előadást (V. I. 1955. 3.): a termelésben kell keresni a feudalizmus fejlődő és hanyatló korszaka meghatározásának kritériumait. — I. V. Kuznyecov (V. I. 1956. 10.) szerint a XVII. században és a XVIII. század első felében a jobbágyi munkaerőt alkalmazó manufaktúrákat nem lehet kapitalista vállalatoknak tekinteni. Feudális jellegük a XVIII. század közepéig uralkodó maradt. — P. I. Mihajlov (V. I. 1957. 2.) szerint a XVIII. század második felében a gazdag paraszti vállalkozók — mivel maguk nem vásárolhattak jobbágyokat — a gyapot-textil manufaktúrákban dolgozó szegény jobbágyokat egy-egy gazdag főúr nevére írva vették meg. Szkazkin idézett jelentős tanulmánya után elsőnek V. V. Szivkov (V. I. 1958. 3.) foglalkozott a polgári földtulajdon kialakulásával Oroszországban: csak a XVIII. század 60 — 70-es éveiben kezdték kereskedőknek engedélyezni gyárak és üzemek alapítását, a földtulajdonviszonyokba pedig csak az 1801. évi császári ukáz után tud az ipari burzsoázia behatolni. — N. I. Pavlenko (V. I. 1958. 6.) szerint a XVIII. század folyamán az orosz bérmunka feltételei „prekapitalista" jellegűek, a kizsákmányolás módja a gazdaságon kívüli kényszer. M. V. Nyecskina (V. I. 1958. 7.) vitára bocsátotta koncepcióját a feudalizmus fejlődő és hanyatló periódusáról. A manufaktúra-vita szerinte egyoldalúan a termelési viszonyok oldaláról vizsgálja az orosz manufaktúrákat. A manufaktúrák kialakulása a munkatermelékenység növekedésének a jele. Vizsgálandó kérdés a jobbágy- és bérmunka a manufaktúrákban a termelőerők fejlődésének oldaláról. Már e kérdésfelvetésben állást foglal amellett, hogy a jobbágymunka alkalmazása a manufaktúrában a kapitalizmus irányában történt haladás. Felteszi azt a kérdést is: hol van a feudális kizsákmányolás határa ? A . M. Szaharov (V. I. 1959. 1.) szerint az orosz feudalizmus hanyatló korszaka a XVIII. század második felében indul. Nem lehet kapitalista vállalatoknak tekinteni a munkakényszeren alapuló manufaktúrákat. „Az orosz manufaktúrák a feudalizmus gyermekeiként jöttek a világra és vele együtt pusztultak. A manufakturális fejlő'dés és az orosz kapitalizmus genezise között nincs kapcsolat. Igaz, a munka üzemi, szervezeti formáinak szempontjából valamelyes előfeltételeket ezek a manufaktúrák teremtettek, de egészükben igen távolesnek a fejlődés fővonalától." Szkazkin és A. N. Csisztozvonov (V. I. 1959. 6.) kifejezetten a periodizáció szemszögéből tették fel a kapitalizmus genezisét illetően a kérdést. A „Világtörténet" szerzői „komoly megoldatlan problémák halmazával álltak szemben a feudalizmus hanyatlásának,