Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 167 a nacionalizmus ébredését, kifejlődését tárgyalja. A negyedik könyv Amerika fejlődését 1713 — 1789 között. A kötet második része a XVIII. századi társadalmat vizsgálja, majd a francia forradalmat, a napoleoni konszolidációt és háborúkat. Periodizációja politikai eseményeket követ, ugyanakkor nagy teret szentel a gazdasági erők vizsgálatának. — A hatodik kötet a XIX. századot (1815 —1914), a hetedik kötet a jelenkort tárgyalja. A kötetek szerzői — általában — magukévá tették a gazdaságtörténeti kutatások eredményeit és ezeket az eredményeket alkalmazzák a történelem egyéb területeinek a bemutatásánál is. A Nouvelle Clio sorozat kötetei tartalmazzák a francia történetírás különböző problémákra adott legújabb válaszait, legújabb eredményeit. Vagy egy-egy kérdés alakulását kísérik — több évszázadon keresztül is — végig, vagy rövidebb korszakokat tárgyalnak behatóan. A referátum végül kiemeli, hogy a francia gazdaságtörténeti iskola nem terjesztette ki vizsgálódásait Kelet-Európára. „Azonban tisztában vannak vele, hogy a fővonalaiban felvázolt fejlődés egyes fázisai között országonként is, különösen pedig Európa keleti és nyugati fele között jelentős fáziseltolódások voltak,sőt,hogy olykor ellentétes irányú fázisok játszódtak le. Ugyanakkor e társadalmak kapcsolatban és kölcsönhatásban álltak egymással. Úgy gondolom, hogy az új magyar történeti szintézis elkészítésekor mindenképpen figyelembe kell venni e jelentős eredményeket és meg kell vizsgálnunk, mit használhatunk fel belőlük ahhoz, hogy a magyar társadalom fejlődését fokozottabban az általános európai társadalomtörténettel való összefüggéseiben ábrázoljuk." Bartha Antal kandidátus, a Történettudományi Intézet munkatársa „Oroszország feudalizmuskori történetének periodizációs problémái a Voproszi Isztorii 1945—1962. évfolyamainak hasábjain" c. referátuma először az oroszországi feudalizmus genezisének problémáit elemezte. A múlt század jelentős orosz történésze, Sz.M. Szolovjev szerint a történeti folyamat szerves egységet képez, a „keleti szláv történelem az európai történet organikus része, sajátossága azonban az, hogy a szláv társadalom marginális, azaz Európa szélén helyezkedik el, bár a Pireneusokon kialakult társadalom történetére szintén jellemző ez a sajátosság. Ázsia betört Európába, s ez a betörés mindig a keleti szlávságon keresztül történt, majd az európai szláv társadalom tört be Ázsiába és törte uralma alá a földrész jelentős részét. A társadalmi lét és ideológia terén Oroszország Nyugat-Európa részeként fejlődik, bár lényegesek az eltérések úgy a tartalom, a forma, mint pedig az idő kategóriája terén." B.D. Grekovnak a korai orosz történetről két kiadást (1942, 1945) megért füzetét Sz. Juskov, a kiváló jogtörténész értékelte (V. I. 1946. 2—3.). Felismerte, hogy Grekov történeti koncepciójának lényege „maga a periodizáció és annak elvei, az egyes korszakokat egymástól elhatároló minőségi különbségek összessége". Grekov periodizációjában az államiság kritériumát tette az egész korai általános szláv és keleti szláv történeti periodizáció alapelvévé. Juskov azonban helyesen állapította meg, hogyha „az államiságot. . . vesszük fel periodizációs elvként, akkor múlhatatlanul fel kell figyelni az osztályviszonyok problematikájára". Grekov koncepciójának kiegyensúlyozatlanságát abban látta, hogy tehetetlennek bizonyult a korai osztályképződmények meghatározásában, „nem tisztázta a katonai demokrácia és az ún. barbárállam fejlődésfokozati különbségét, sőt. . . a Kijev előtti korszakban szabad földműveseket látott: milyen osztályképződmény alapján jött tehát létre a kijevi állam? Juskov ellenvetésében a Kijev előtti korszakra,a primitívosztályviszonyokra hívtafelafigyelmet." A barbár állam kérdését A. Nyeuszihin jogtörténész (V. I. 1946. 4.) közelítette meg: „kialakulását a tulajdonviszonyok feudalizálódásával, a közösségi tulajdonformák elhalásával, a feudális tulajdonformák létrejöttével kísérelte megmagyarázni". A barbár (vagy prefeudális) állam, a korai osztályviszonyok problémáját Juskov jelentős dolgozata (V. I. 1946. 7.) igyekezett tisztázni. A feudalizmushoz vezető átmeneti állam szerinte nem létezett. A barbár államoknak két változata alakult ki. „ 1 .Arabszolgaság és a patriarchális viszonyok alapján kialakult germán barbár államok. A két társadalmi faktor szintézise a feudalizmushoz és az utóbbinak megfelelő államhoz vezetett. 2. Az ősközösségi viszonyok felbomlása révén kialakult Kijevi állam a XI. századig, a mongol államok Dzsingisz kánig, az angolszász államok a IX. századig. Az angolszász királyságok képviselik a barbár állam legmagasabbrendű változatát." A nemzetségi ós a magántulajdonviszonyok összefonódása és küzdelme mindkét főtípusra jellemző. Juskov szerint a barbár államok nem rabszolgatartó, de nem is prefeudális államok, hanem sajátos, kettős osztályképződménynek a termékei. Négy évvel később publikált cikkében (V. I. 1950. 1.) hiányolja, hogy a barbár állam problémájával senki sem foglalkozott behatóan. Hangsúlyozza: a Kijevi állam Vladimirig barbár állam, de „a barbár állam nem különleges államtípus, hanem szerves része a feudális állam fogalmának, az utóbbi fejlődésének leg-