Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

168 VITA A FEÜDÁLISKORI S'AGYAR TCRTÏKiT lERlODtZÁClÖJÁRÖL korábbi szakaszát képviseli és a barbár állam alakul át korafeudális monarchiává". A• Zimin(V.I. I960.3.) szerint a IX—X. század a feudális viszonyok genezisének a kora, és csak a XI. század közepétől, illetve a XI—XII. század fordulójától következett be a feudális állapotok általánossá válása. A. Pjankov (V. I. I960.6.) szerint ,,a prefeudális korszak a feudalizmus periódusához tartozó történeti fogalom, és a korszak datálását a VU—VIU. századtól kell kezdeni. A feudalizálódás fokozatos elterjedése a XI—XV. század közötti időre tehető". V. Dovzsenok és H. Brajcsevszkij (V. I. 1950. 8.) elveti a prefeudális fogalmat, a Kijevi állam feudális jellegű. J. Miller (V. I. 1950. 11.) szerint „a feudalizmus kezdetét illetően a szovjet történészek között nincs egyetértés és zűrzavar van e fontos kérdésben". Pasuto és Cserejmyin (V. I. 1951. 2.) szerint „a Kijevi állam a feudalizmus periódusába sorolható, a prefeudális korszak pedig a IX. század előtti időre vonatkoztatható; a IX—XI. század vége, a XII. század eleje pedig a korafeudális állapotokkal jellemezhető". A vitát összegező szerkesztőségi cikk (V. I. 1951. 3.) a Kijevi államot korafeudális képződménynek tartja. I. V. Szozin(V. I. 1957. 6.) elvi következtetése: „az ősközösség bomlásának korában egyaránt megvannak mind a rabszolga-, mind a feudális rend kialakulásának az előfeltételei. A konkrét megvalósulás feltételei közül megemlíti a vasfeldolgo- * zás, az agrotechnika és a földrajzi környezet jelentőségét. Kelet-Európában a földművelés rendkívül munkaigényes, és ez a munkaigényesség kizárja a rabszolgamunka tömeges alkalmazását a földművelésben"; a patriarchális rabszolgaság sohasem vált a termelési viszonyok alapjává. M. N. Mejman é»Sz. D. Szkazkin(V. I. I960.1.) szerint egyes történészek mérhetetlenül eltúlozták a rabszolgaság jelentőségét a feudalizmus genezisében. A feudalizmus ós a rabszolgaság kialakulásának előfe)tételűi sok közös vonást mutatnak. B. A. Ribakov (V. I. 1902. 4.) szerint a VI—VIII. század a katonai demokrácia, a feudalizmus feltételei kialakulásának kora, a feudális Kijevi állam a VIII—IX. század fordulóján kialakult. Juskov koncepciójának további megvitatására nem került sor. Juskovnak igaza volt abban — szögezi le véleményét Bartha Antal—, hogy nem volt prefeudális állam abban az4

értelemben, ahogyan azt egyes marxista történészek értelmezték. „A barbár állam fogalma Juskovnál eredetileg azonban nem tartozott a feudális állam fogalmához, sőt kezdetben azt is tagadta, hogy a barbár állam a feudalizmushoz vezető átmeneti államtípus. Idővel azonban módosított ezen a nézetén. Ugyanakkor figyelmét elkerülte az, hogy sem a Kijevi államban, sem a mongol államban, de még a legfejlettebb angolszász királyságokban sem alakult ki — az osztályon van a hangsúly — a rabszolgatartók és a rabszolgák osztálya. Nyeuszihin ismerte fel azt a tényt, hogy a nemzetségi viszonyok bomlása idején a keleti szlávok rabszolgaszállítók és nem vásárlók, másrészt — és erre Szozin hívta fel a figyelmet — a patriarchális rabszolgaság lényegesen különbözik a klasszikus formától ... A barbár állam fogalmát tehát nem tartjuk elfogadhatónak; használhatónak látjuk a korafeudális fogalmat, mert ezeknek az államoknak a lényege, a funkciója a feudális osztály viszonyok erősítése volt a Brit-szigetektől Belső-Ázsiáig." A vizsgált periodizációs tanulmányokban az egyetemes történeti szempont figyelmen kívül maradt. Egyesek (pl. I. Szmirnov) szerint a periodizáció kritériumai Lenin és Sztálin műveiben adottak; mások (pl. Miller; V. 1. 1950. 11.) szerint „konkrét nemzeti történeti periodizációról kell vitatkozni, s csak második fokozatként lehet kialakítani a nemzetek közötti periodizációs elveket". E. A. Koszminszkij, E. V. Gutnova és N. A. Szidorova (V. I. 1957. 11.) viszont „éppen abban látták meg a szovjet marxista medievisztika 40 éves eredményét, hogy (legalábbis európai méretekben) egyetemes periodizációjával sikerült bebizonyítania, hogy az V. század közepétől a XVII. század közepéig terjedő (a legfejlettebb országokban) középkor fogalma azonos a feudális viszonyok uralmával". Az orosz földek egyesülésének és az állami központosításnak a kérdéseit elemezve Bartha Antal rámutat, hogy P. Szmirnov (V. I. 1946. 2 — 3.) M.Tyihomirovval polemizálva kifejtette: a központosított moszkvai állam kialakulásának körülményeit vizsgálva nem lehet előtérbe állítani a nemzeti elvet. A XIV—XV. század lényeges jelenségeit a moszkvai állam kialakulásában látja, s úgy véli: az agrotechnika tökéletesedése a fejlődés alapja a központi területen. A nemesség kialakulásában és a parasztság antagonisztikus csoportokra bomlásában látja az osztálytagolódás változásait. „A feudális parasztságból kivált . . . iparos, kereskedőréteg jelentős városiasodás alapját képezte. A tatár adó fizetése és a városi piacok siettették a fejlődést ... A kedvező folyamat azonban csak a központi területen figyelhető meg, mert a széleken az állapotok X. századi színvonalon maradtak. Ami Franciaország X. századi történelmében Normandia volt, az volt Moszkva a XIV. században Oroszország történelmében." P. Szmirnov lényegében periodizációs kísérletére I. Szmirnov, Mavrogyin, Sz.