Századok – 1967
Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155
166 VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 166 fokozott cirkulációja a kereskedelem és a városok felvirágzását és a kommunális mozgalom szóleskörű kibontakozását vonta maga után. E nagy megerősödés a nyugat-európai társadalmak expanzióját eredményezte. Mindez nagy szellemi felvirágzással járt együtt. Nyugat-Európa e nagy előretörése egybeesett az Izlám és Bizánc hanyatlásával, visszavonulásával, a még terjeszkedő mongol Ázsia pedig egy sokkal fejlettebb, erőteljes, expanzív társadalommal találta magát szemben, amelybe nem tudott mélyen behatolni; 3. a XIV— XV. század „Nehéz idők" címet viselő korszaka; éppen e századok válságának a vizsgálatában hoztak sok újat az utolsó évtized kutatáséi: a konjunktúra visszájára fordulását tapasztaljuk, a népesség hatalmasan megnőtt száma mellett a termelés volumenének viszonylagos csökkenését, amely több évtizednyi életszínvonal-esés, alultápláltság után a XIV. században katasztrofális járványok kitörését készítette elő, ez Nyugat-Európa lakosságának csaknem egyharmadát elpusztította. Mindez súlyos politikai válságokkal, háborúkkal járt együtt. Új, expanzív erőként lépett fel с korszakban az ottomán hatalom. A munka negyedik kötete а XVI. és XVII. századot tárgyalja. Nyugat-Európa a Mediterráneummal együtt а XIV. század nagy letörése után а XV. század második fele és а XVI. század folyamán ismét fejlődésének felfelé ívelő fázisába jutott; az emberek száma, a termelőerők fejlettségi foka és volumene gyorsabb és szélesebbkörű felemelkedést tett lehetővé, mint ami а XIII. században lejátszódott. A kötetnek az Európa belső fejlődésével foglalkozó első része Az európai civilizáció haladása alcímet viseli. Az első könyv а XVI. századdal (1492 —1598) foglalkozik ós mondanivalóját a reneszánsz fogalma köré csoportosítja. A reneszánsz társadalma, a humanizmus, az irodalmi, művészeti és tudományos reneszánsz után a gazdasági reneszánszt ismerteti. Külön fejezet foglalkozik a vallási reneszánsszal, a reformációval és a katolikus egyház ezt követő megreformálásával is. Ezután az állam reneszánszáról olvashatunk; a városállamok hanyatlásával párhuzamosan a fejlődés a nagy abszolút monarchiák megerősödését segíti. A „mérsékelt monarchiák és polgári köztársaságok" államtípusai keretében az angol és a németalföldi államtípussal szembeállítja a „középkori" monarchiákat: Lengyelországot, és a Moszkvai államot. A külpolitika reneszánsza keretében tárgyalja az állandó háborúk politikáját s ennek hadászati feltételeit, a diplomáciai élet kifejlődését stb. A második könyv: A XVII. század (1598 —1716) az egész fejlődést a század krízisének a szemszögéből vizsgálja. A gazdasági válság jelenségeinek az ismertetésével kezdi a tárgyalást: a népesség száma és megélhetésének forrásai nincsenek összhangban, éhség és gazdasági válság lép fel, a nemesfémbehozatal csökken, az áremelkedés lassúbbá válik, majd áresés következik be. Mindez a kapitalista fejlődés meglassúbbodásához vezet. — R. Romano újabb munkájában (Una crisi economica 1619 —1622) sokkal élesebben fogalmaz: A XVlI. század első évtizedeiben fellépő több heves válságot a század közepén állandósuló, tartós depresszió váltja fel, és nemcsak a kapitalista fejlődés ütemének a meglassúbbodásáról beszélünk, hanem határozott refeudalizációról is. Mindezt alapvetően a mezőgazdasági termelés lehanyatlásával, a lakosság lélekszámához képest való elmaradásával magyarázza: ez a mezőgazdasági termékek fokozott áremelkedését vonta maga után. A népesség vásárlóerejének nagyobb százalékát volt kénytelen élelmiszerek vásárlására fordítani, kevesebb jutott az iparcikkek vásárlására, ami ez utóbbiak árának további relatív elmaradását vonta maga után. A mezőgazdaság krízise a ciklikus ipari, pénzügyi válságokra egyre súlyosbítóan hatott vissza, végül 1619—22-től a korakapitalista fejlődés megtorpanását eredményezte. E fejlődós tartós depressziós fázisba került és széleskörű refeudalizációhoz vezetett. Csak Hollandia és részben Anglia voltak kivételek. A XVII. századi válság nem vont olyan fokú demográfiai visszaesést maga titán, mint a XIV. századi. — (Utalt Zimányi Vera az angol történetírásban kibontakozott széleskörű vitára, amely E. J. Hobsbawm „The General Crisis of the European Economy in the 17th Century" c. tanulmánya, valamit H. R. Trevor-Roper „The General Crisis of the 17th Century" c. cikke nyomán alakult ki.) A negyedik kötet a krizisjelenségek nyomán kiélesedő osztályharcot vizsgálja a francia, angol ós holland történelemben. Az államhatalom, majd a nemzetközi politika krízisének és az itt tárgyalt háborús konfliktusoknak az elemzése után a vallási, szellemi, tudományos, művészeti élet válságáról ír. Külön fejezetben foglalkozik a válság elleni küzdelemmel, s itt gazdasági síkon a merkantilizmust, irodalmi, művészeti vonatkozásban a klasszicizmust, az ál Га m válsága ellen a monarchikus propagandát stb. tekinti annak. — A kötet második részében Európa ós az Üj Világ, valamint Európa és az Óvilág (Afrika, Ázsia, az Izlám) kapcsolatait, a felfedezések és gyarmatosítások problémáit tárgyalja. Az ötödik kötet: A XVIII. század, 1715 — 1816, Intellektuális, technikai és politikai forradalom címmel jelent meg. Az első könyv a XVIII. század intellektuális, tudományos forradalmával, a második a technikai (ezen belül a haditechnikai, pénzügyi és ipari) forradalommal foglalkozik. A harmadik könyv az em'ópai államok versengését, ellentéteit,
