Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 161 megtelelő fejezetei. Kiegyensúlyozott periodizálási szempontokra mutat A magyar nép története e. kötet. Az arány itt 6:6. A továbbiakban a feudáliskori magyar történelem legfőbb periodizációs problémáiról adott a referátum áttekintést: 1. A nemzetségi társadalom bomlása és a korai feudalizmus kialakulása közötti korszakhatár kérdésében történeti összefoglalásaink két megoldást alkalmaznak. Az egyetemi tankönyv a feudalizmus korai szakaszát a honfoglalástól számította, s első nagy fejezetében 896-tól István haláláig tekintette át a feudális viszonyok fejlődését; innét Kálmán koráig a feudális földtulajdon monopoliumának kialakulását állította a tárgyalás központjába. A magyar nép története viszont Géza fejedelemségéig az őstársadalom bomlását emelte ki, s a feudalizmus kezdeteit 970 tájától számította. Hasonló periodizálást követ a Magyarország története: 896 — 970-ig a társadalmi viszonyok fejlődését, 970—1061-ig a korai feudális társadalom és a feudális állam kialakulását tárgyalja. Ügy tűnik, hogy 970 korszak-határul felvételén a legújabb kutatások eredményei sem módosítottak. Felvetődik azonban: mennyiben tekinthetjük a honfoglalást főkorszak-határnak a magyar társadalom történetében ? A társadalmi formációk fejlődésének alapvető szempontjából a honfoglalás olyan alkorszak-határnak tekinthető, amely már korábban megkezdődött folyamatoknak lökést adott, kifejlődésüket meggyorsította. 2. A következő nagy periodizációs kérdés a természeti gazdálkodáson alapuló korai feudalizmus és az egyszerű árutermelés térnyerésén alapuló érett feudalizmus egymásba való átmenetónéi vetődik fel. Molnár Erik a XII. század végét jelölte meg korszakhatárnak. A magyar nép története ezt a periodizálást követte. Az egyetemi tankönyv a XIII. század közepéig terjedő időszakot tekinti a feudalizmus korai szakaszának, s innen tárgyalja az érett feudalizmust. A Magyarország története viszont 1196-ig A feudalizmus kibontakozása és a széttagolódás kezdetei, 1196 — 1300-ig A feudális széttagolódás növekedése c. fejezeteket veszi fel, majd az 1300 — 1382-es fejezet alatt tárgyalja a széttagolódás elleni harcot és az egyszerű árutermelés rendjének kezdeteit. 1200, 1250 ós 1300 vetődnek tehát fel, mint alternatívák az árutermelés kezdeteinek jelölésére. A művészettörténeti periodizációs vitán Mályusz Elemér a XIII. század közepót tekintette egyik döntő fordulópontnak. A prédiu'mról írt cikkében Szabó István rámutatott: milyen nagyhorderejű változások mentek végbe a XIII. században az élet minden területén. A gazdasági alapban végbemenő hosszantartó folyamatokat igen nehéz egy-egy meghatározott évszámhoz rögzíteni, mégis több érv szól amellett, hogy Elekes Lajos és Mályusz Elemér felfogását ós az egyetemi tankönyv beosztását követve, 1250-et fogadjuk el korszakhatárnak. Ehhez viszonylag biztos támpontot nyújt IV. Béla nagyszámú városkiváltságolása, amely fontos előrelépést jelez a társadalmi munkamegosztás fejlődósében. — Számot kell azonban vetnünk a társadalmi élet különböző szféráinak egyenlőtlen fejlődéséből adódó nehézségekkel. A tartományúri hatalom XIII. századvégi kiteljesedése és ezzel párhuzamosan a központi hatalom teljes elgyengülése időbeli lemaradást mutat a gazdasági fejlődésben jelentkező csira jelenségekhez képest. Az egyes szférák fejlődési színvonala' közötti eltolódások áthidalásaként felvetődhet esetleg az irodalomtörténetben megvalósított „ölelkező" periodizálás alkalmazása is. 3. 1526 korszaklezáró és -nyitó jelentősége eddig nem képezte vita tárgyát történetírásunkban, a művészettörténeti periodizációs vitán azonban Mályusz Elemér és Heckenast Gusztáv részéről is ellenvetések hangzottak el ezzel kapcsolatban. Úgy látták, hogy a magyar társadalomtörténet érett feudal izmuskori fordulópontjának a XV. század közepe táját kell tekinteni, s ezt a korszakhatárt mindketten a rendiség kialakulásával hozták kapcsolatba. Ismeretes, hogy a magyar városfejlődés XV. századi szakaszának kérdése élénk vita tárgya történetírásunkban. „Úgy tűnik, hogy a XV. század közepének fő korszakhatárként való felvétele is a városfejlődés kérdésén áll vagy bukik. Amennyiben ugyanis a gazdasági argumentációt kihúzzuk a XV. századközepi periodus-határ alól, kérdéses, hogy a rendi átalakulás önmagában elegendő alapul szolgál-e az itteni korszakhatároláshoz." Amásikalternativa: amíg a magyarországi városfejlődés kérdésében nem látunk tisztábban, ideiglenes megoldásként társadalomfejlődésünk megrekedésének, a nyugatitól való elkanyarodásának az agrártörténetbe nyúló gyökereit kell alapul venni. E téren Paeh Zsigmond Pál mom <jráfiája szolgálhat kiindulási alapul. Az 1526. évi korszakhatár e koncepció jegyében továbbra is tartható volna, mert az a mezőgazdaság földesúri-majorsági elkanyarodásának a kezdetére esik. — Felvetődhetik az a megoldás is, hogy Mátyás központosított államának összeomlását tekintsük korszakhatárnak. „Ezt a periódushatárt az a megfontolás támaszthatja alá,hogy gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésünkben egyaránt Mátyás államának összeomlásától kezdve jutottak túlsúlyra azok a negatív tendenciák, amelyek 1514-en keresztül végül is Mohácshoz, az állami önállóság és az országegység elvesztéséhez vezettek." 11 Századok 1967/1—2