Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

160 VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 160 történet periodizálásához sem nyújt segítséget, túlnyomórészt az egyszerű eseménytörténetet követi, sokszor a királyok uralkodási évszáma szerint. Hóman—Szekfű „Magyar történet"-e a korábbiakhoz képest kitűnik a történeti érdeklődés kiszélesedésével, a gazdaság- és társadalomtörténet figyelembe vételével. De a tematikai gazdagodás a szellemtörténet primátusa jegyében történt: a történeti jelenségek és folyamatok közötti összefüggések fejtetőre állítva jelentek meg. E „szemléleti alapon munkájuk összkoncepciójában szükségképpen háttérbe szorultak a gazdasági és társadalmi élet alakulására irányuló vizsgálódások, hogy a központi helyet az eszmék szabad és véletlenszerű játéka foglalja el". Mindez tükröződik a korszak- és fejezetbeosztásban is. Az összefoglaló művek sorában elsőízben ebben a szintézisben jelent meg a társadalmi struktúrára utaló olyan átfogó fejezetcím, mint „A nagybirtok uralma" és tűntek fel olyan részfejezetek is, mint „A jobbágyság helyzete", „Nemesség és városok". De a gazdasági és társadalmi alapra utaló egyes fejezetek nem kapcsolódnak egységes folyamattá össze, alárendelődnek az átfogó szellemtörténeti koncepciónak. A mű egyes átfogó fejezetcímeit egymás mellé állítva és vizsgálva „nemcsak a szellemtörténeti korszakolás túlsúlya tűnik szembe, de ennek a rendszerezésnek elégtelensége is, amikor a történelmi folyamat egészének átfogására volna szükség": az eszmetörténeti címszavakat hol a társadalmi, hol a politikai struktúrára vonatkozó fejezetcímek, hol pusztán időbeli elhatárolások szakítják félbe, ami „valójában a szellemtörténeti módszer periodizálásra való képtelenségét bizonyítja". Asztalos—Pethő A magyar nemzet története c. munkánál a korszakbeosztás nagy egységeit az uralkodóházak adják, s ezen belül többnyire eseménytörténeti leg meghatározott alfejezetek következnek. Új és pozitív a Mohács előtti alfejezetek címeinek 2. vagy 3. tagja, ami az adott időszak politikai szerkezetének fejlődésére utal. Az alfejezetekben — összefüggésükben bizonyos fejlődési vonalat is felrajzolva — ilyen címek követik egymást: A patrimoniális királyság kora, A rendiség fejlődése az Árpádok kihalásáig, A rendi fejlődés betetőzése és A rendek befolyása az országos politikába. 1945 előtti történeti összefoglalásainktól tehát nem várhatunk konkrét segítséget történelmünk marxista igényű periodizálásához. Annak a szemléleti lemaradásnak, amely 1945 előtti történetírásunkat a polgári tudományosság legjobb, európai színvonalához képest is jellemezte, a periodizálás szempontjából főként két vonatkozása jöhet számításba. Elsősorban az, hogy „a magyar polgári történetírásban meghatározott társadalmi okok következtében nem alakult ki egy olyan izmos gazdaság-és társadalomtörténeti iskola, amely képes lett volna a magyar történelem egészéről átfogó képet rajzolni, s a feltárt tényanyagot tudományos rendszerbe foglalni. A másik okot talán 1945 előtti filozófiai gondolkodásunk általános szegényességében és igénytelenségében lehet megjelölni." 1945 utáni marxista történettudományunk jelentőségének megfelelő súllyal kellett, hogy foglalkozzék a periodizáció kérdésével. Az erre vonatkozó viták eredményei a megjelent összefoglaló munkák korszak- és fejezetbeosztásában tükröződnek. Tanulságos ebből a szempontból összehasonlítást tenni Ä magyar nép története (1951), az egyetemi tankönyvek kötetei (1961) és a Magyarország története (1964) között. (Az egyetemi tankönyv 1790 utáni kötetét ebben az összefüggésben Benczédi László figyelmen kívül hagyta, minthogy az nem annyira egy nagyobb korszak periodizálásának elvi kérdéseit, mint inkább egy rövidebb időszak konkrét anyagbeosztási kérdéseit veti fel.) — E munkák szerzőit és szerkesztőit az a törekvés irányította, hogy periodizációjukban a gazdasági és társadalmi fejlődésben végbemenő folyamatokat vegyék alapul és ehhez kapcsolják a felépítményben bekövetkezett változásokat. A legkiegyensúlyozottabb az egyetemi tankönyv periodizálása. A magyar történelem 1790-ig terjedő része itt három nagy korszakra oszlik: a korai feudalizmusra (a XIII. század közepéig), az érett feudalizmusra (1526-ig) ós a késői feudalizmusra (1526 —1790-ig). A kisebb egységek periodizálási elveit is vizsgálva, az I. kötetnél a politikai felépítményben, illetve a gazdasági alapban végbemenő változásokra utaló fejezetek aránya (eltekintve az őstörténet fejezeteitől) 7:6, míg a II. kötetnél a politikai szempontú periodizálás javára az arány 7:2. Ez az eltolódás elsősorban 1526 utáni történelmünk tárgyi adottságaiból következik, de szemléleti problémákat is tükröz. „Joggal felvethető a kérdés, hogy vajon nem kellene-e eddigi politikai korszakjelöléseinket jobban, szorosabban kapcsolni a gazdasági alapban végbemenő változásokhoz." E korszakban nagyon sok a még tisztázatlan gazdaság- és társadalomtörténeti kérdés, de történettudományunk újabb eredményei (Pach Zsigmond Pál monográfiája stb.) talán lehetőséget ad arra, hogy előbbrelépjünk. — A Magyarország történetében a honfoglalástól 1849-ig három nagy fejezet van: 1526-ig, 1526 —1711-ig, és 1711 —1849-ig. A főfejezetcímekben a politikai eseménytörténet jut kifejezésre. Az alfejezeteknél a politikai és gazdasági változásokra utaló címszavak aránya Mohácsig 6:4, Mohácstól 1849-ig 10:3. Az arányok lényegében azokat a problémákat tükrözik, mint az egyetemi tankönyv