Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 159 tehát a Habsburg központi hatalom és a magyar rendek különböző eszközökkel vívott harcában látom; küzdelmükre rávetődik a török birodalom félelmes árnyéka. Az alkorszak kettéosztható 1606 — 1608 táján, a rendiség hatalmának tetőzésekor." Külön prob-' léma ebben az alkorszakban Erdély és a török területek kérdése. A külön Erdély nem utolsósorban a Habsburgok gyengeségének is köszönheti sikereit, s „a Habsburg hatalom megerősödése a XVII. század 30-as éveitől kezdve fokozatosan korlátozta Erdély cselekvési lehetőségeit, s a török kiűzése során különállását is felszámolta. Ami pedig a török területet illeti, ide a XVII. század folyamán — aligha függetlenül a királyi hatalom erősödésétől — megkezdődik és előrehalad a magyar rendiség békés gazdasági behatolása." A harmadik alkorszak a török kiűzésétől az 1760-as évek közepéig számítható. Lipót kormánya megkísérelte, hogy az örökös tartományok rendjeinek sorsára juttassa a magyar rendiségei, s az országot saját elképzelései szerint rendezze be, de ezzel „kiváltotta a szabad paraszti állapot elnyerésének lehetőségét elveszítő jobbágyrétegek fegyveres ellenállását, a hamarosan rendi vezetés alá kerülő Rákóczi-szabadságharcot". A királyi hatalom győzött, de győzelmét csak a rendekkel a jobbágyság rovására megkötött kompromisszum formájában tudta realizálni. A szatmári béke után a rendek szava erős korlátok közé szorítva, de még érvényesült. Az abszolutisztikus tendenciák III. Károly alatt erősödtek, de a hatalom rendi dualista jellegét még nem változtatták meg. Majd az osztrák örökösödési háború kitörése egyrészt a rendi privilégiumok megerősítését, a nemesi föld törvényben biztosított adómentességét eredményezte, másrészt a magyar rendek Mária Terézia birodalmának megmentésével az uralkodónő kezébe adták a hatalmat a felvilágosult abszolutizmus uralomra juttatására. „Az alkorszak története tehát egy inga lengéséhez hasonlítható. Az Einrichtungswerk és az ónodi trónfosztás végletei után szinte szimbolikus jelentőségű a szatmári béke. 1711-gyei oszthatjuk két részre a harmadik alkorszakot." A feudalizmusból a kapitalizmusra való átmenet korát megnyitó időhatárt az 1848-as polgári forradalomból kiindulva, de elsősorban gazdaság- és társadalomtörténeti síkon kell megkeresnünk. A kultúrtörténeti rokontudományok periodizációi szerint a határvonal 1770 tájára, illetve valamivel 1770 elé esik. „Ide mutat a tőkés manufaktúrák megjelenése Magyarországon a XVIII. század közepe után éppen úgy, mint a magyarterületeket az osztrák-cseh örökös tartományoktól gyarmati függésbe hozó 1764. évi vámrendelet, vagy a mezőgazdaságban a földesúri majorkodás kiterjedése, nagyüzemi árutermelő jellegének kialakulása, és a paraszti termelés gazdaságtechnikai haladása, új növénykultúrák meghonosítása. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás szemszögéből nézve van meghatározó jelentősége az 1765 — 66. évi parasztmozgalmakat követően, az 1767. évben kibocsátott úrbéri rendeletnek, amellyel a felvilágosult abszolutista államhatalom — intézményesen és visszavonhatatlanul — földesúr és jobbágya közé lépett. . . Az Urbárium kibocsátásának a szubjektív szándékoktól független objektív történelmi jelentősége alkalmasnak látszik arra, hogy ezzel kezdjük meg a feudális rend bukásához vezető válságának az előadását. A rendi országgyűlések 1766 után 26 éven keresztül történő szüneteltetése, vagy... a magyar tudomány megszületése az 1760-as években csak alátámasztja ennek az időhatárnak a célszerűségét." Az 1760-as évektől 1848-ig terjedő periódus alkorszakhatárait illetőleg csak annyi bizonyos, hogy az 1831. évi alkorszakhatárt az újabb kutatások alátámasztották. A két kötetes Magyarország története szerzői kollektívája néhány módosítást hajtott végre az 1848 utáni periodizáción : 1890-re hozta előre az 1900-as alkorszakhatárt, s 1918. október 30 — 31-vel, a polgári demokratikus forradalommal kezdett új főkorszakot. Összefoglalva: „megfontolandó, hogy a régi periodizáció 1626, 1790, 1849, 1917 főkorszakhatárai helyébe nem lenne-e célszerű 1440, 1766 k., 1848, 1918 főkorszakhatárokat állítani, megtartva a régi periodizáció többi főkorszakhatárait és elvi-szerkezeti felépítését". Benczédi László, a Történettudományi Intézet munkatársa „A feudáliskori magyar történelem periodizációs kérdései a magyar történetírásban" c. referátumában a nagy összefoglaló munkák fejezet- és korszakbeosztási gyakorlatából indult ki. A felszabadulás előtti történeti összefoglalásokat illetőleg a részletek szempontjából jelentős eltérések állapíthatók meg a XIX. századi szintézisek és az ellenforradalmi korszak összefoglalásai között. Szalay László, Horváth Mihály műveit és a milleneumi Magyar Nemzet Történetét minden különbözőségük ellenére is egységbe foglalja a túlnyomóan közjogi-politikai szemlélet, ami anyagkiválasztásukban, tematikájukban, fejezetcímeikben és beosztásukban egyaránt érvényesül. A tíz kötetes millenniumi kiadás 1849-ig terjedő ötven fejezetcíméből pl. 46 politikai jellegű, három egy-egy kisebb korszak társadalmi és műveltségi viszonyairól ad áttekintést, kettő pedig egy-egy eszme hazai úttörését és politikai hatását vizsgálja. Ilyen periodizáció a szűkebben vett politikai