Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 157 tialat, eredetét nem is vizsgálva, magáévá tette. . . Kívánatos lenne egy elvi és tárgyi Bzempontból kielégítő korszakhatárt állítani a helyére." 1790 mint Magyarország újkori történetét megnyitó határkő sokkal jobban, alaposabban ós sokoldalúbban volt megindokolva 1526-nál. A reformkor előzményei valóban idáig nyúlnak vissza, s a 90-cs évek politikai harcaiban vetődtek fel először együttesen azok az alapvető kérdések, amelyek megoldását a 48-as forradalom és szabadságharc kísérelte meg. 1790 mégis kettévágja a magyar jozefinusoktól a magyar jakobinusokig vezető fejlődésvonalat, a Martinovics-mozgalom résztvevőinek 1795-ig töretlen életpályáját. (Ezt kívánta kiküszöbölni a periodizációnak a két kötetes Magyarország történeté-ben végrehajtott korrekciója.) Akár 1790, akár 1795 mellett foglalunk azonban állást, az érveket szinte kizárólag a politikai történetből kell venni. Nem mutatkozik fordulat vagy új korszak sem az agrártörténetben, sem a földesúr—jobbágy viszonyban, sem az ipartörténetben. Korábban jelenik meg a jobbágyságból kiemelkedő nem-nemes értelmiség és korábban indul meg a felvilágosodás. Az 1790-es, illetve 1795-ös politikatörténeti korszakhatár a gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténet területén korábban megindult szerves folyamatokat vág ketté. ,,1849, a szabadságharc bukása, minden valószínűség szerint praktikus meggondolások alapján lett korszakhatárrá. Ugyanazok a kutatók foglalkoztak a reformkorral, mint 1848—49 történetével, s azonosak voltak a történeti szereplők is. . . Elvileg a marxista-leninista történetírás mindig kiemelte az 1848 márciusi forradalom korszakalkotó (a feudális kort lezáró s a kapitalizmus korát megnyitó) jelentőségét." Ma kutatástechnikai akadálya sincs annak, hogy a kapitalista Magyarország történetét — akár egy új kötet élén — 1848 márciusával kezdjük, s így az 1848—49-i forradalom és szabadságharc a kapitalizmus korának első alkorszaka legyen. „Az elmúlt 15 év új eredményei alapján kell megkísérelnünk — hangsúlyozza a referátum — az annakidején helyesen meghatározott korszakok mai tudásunk szerint kielégítő időhatárainak megállapítását." — Időrendben első probléma: az ősközösségi társadalom bomlása ós a korai feudalizmus közötti időhatár. Az egyetemi tankönyv a honfoglalással, történeti irodalmunk általában a feudális földtulajdon kialakulásával és az állam szervezésével kezdi a feudalizmus periódusának tárgyalását. A kezdő időpont az elsőben 895 körül, a másodikban — annak ellenére, hogy a legújabb kutatások alapján az eddiginél jobban kell értékelnünk Géza államszervező tevékenységét — István hatalmának megszilárdulása és nemzetközi elismerése, tehát 1000 körül lenne. ,,A korai és az érett feudalizmus közötti időhatárkérdésében történeti irodalmunk lényegében egységes állásponton van. . . az érett feudalizmus periódusa Magyarországon a XIII. század közepén kezdődik." (A két kötetes Magyarország történeté-ben Székely György a XII. század végén kezd új fejezetet, hogy első jelentkezésüktől kezdve összefüggően fejthesse ki a XIII. század közepétől kibontakozó új mozzanatokat.) ,,A késői feudalizmus időhatárainak problémáját a kultúr-történeti rokontudományok vetették fel azáltal, hogy saját anyaguk alapján eltértek a történettudomány periodizációjától. . . Ez a tudománytörténeti helyzet veti fel a rokontudományok periodizációi közötti viszony kérdését." Nyilvánvaló, hogy a történeti, az irodalomtörténeti és művészettörténeti periodizáció nem lehet „mechanikusan" azonos, de „az is világos, hogy ha az érintett periodizációk között nagyobb s egyúttal kellően meg nem indokolt eltérések vannak, akkor fel kell vetni az indokolatlanul eltérő időhatárok korrekciójának szükségességét. Ebben a helyzetben nem sok sikert igérő vállalkozás lenne megindokolni, hogy miért kezdődik a késői feudalizmus kora Magyarország gazdaság- és társadalomtörténetében vagy politikai életében kb. háromnegyed évszázaddal, s miért végződik kb. két évtizeddel későbben, mint a magyar irodalom és művészet történetében." Ezért a késői feudalizmus időhatárainak módosítására tett Heckenast Gusztáv javaslatot. Felfogása szerint az irodalom- ós művészettörténet reneszánsz és barokk korszakának egy a XV. század közepétől a XVIII. század második feléig, pontosabban 1440 tájától az 1760-as évek közepéig tartó történeti periódus felel meg: a késői feudalizmus kora. E korszak történetének „egyelőre legvilágosabban felismerhető tartalma a rendiség és a centralizált monarchia változatos, a korszak egészét tekintve inkább lehangoló küzdelme, a rendi képviseleti állam rövid dicsősége és hosszú nyomorúsága". A XV. század közepét s az eseménytörténetben 1440-et alkorszakhatárként — a historiográfiai hagyományt követve — a régi periodizáció is felvette. Történészeink régen észrevették, hogy valami új kezdődött Hunyadi János fellépése körül. ,,A politikai felépítményben 1440 táján végbement változás lényegét alig 25 éve határozta meg Mályusz Elemér, mint a rendi képviseleti monarchia létrejöttét; gazdaság- ós társadalomtörténetünk egyik döntő fordulatát, a magyarországi városfejlődés megrekedését 1450 körül pedig csak 10 éve. Szűcs Jenő kutatásaiból ismerjük. A nyugati áru- (elsősorban textil-) beho-