Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Molnár János kandidátusi disszertációjának vitájáról (Vida István) 1478

"KRÓNIKA 1479 helyes állásfoglalások kialakítását elősegítették az МОГ KV, a kormány és a SzOT 24-i felhívásai, amelyek bejelentették, hogy ellenforradalmi lázadás tört ki. Egyes helyeken a munkásság fegyveres gyárőrségek létrehozásával szállt szembe az ellenforradalmi erőkkel. Vidéki üzemekben röpgyűléseken a dolgozók elítélték a fegyveres felkelést. A KV azonban nem tudta mozgósítani a munkásosztályt. A munkásság fegyvertelen volt. Az eszmei zűrzavar fokozódott, helyi politikai szervek nem tudtak segítséget nyújtani a munkásoknak. Nőtt az ingadozás, erősödött a követelés a szovjet csapatok harcból való kivonására. A KV október 26-i határozata alapján megkezdődött a munkástanácsok szervezése. Október 28-ig ezeket az üzemi pártszervezetek hozták létre, és nem voltak ellenforradalmi jellegűek, noha egyre inkább revizionista befolyás alá kerültek. Sok ún. nemzeti bizottságot, forradalmi bizottságot is a különböző szintű pártbizottságok irányításával ós támogatásával szerveztek meg, ezek jórésze azonban már 28-a előtt kifejezetten a polgári, sőt a szélső jobboldali irányzathoz tartozott. Október 28-án a revizionista csoportok rákényszerítették saját akaratukat a pártra. Nagy Imre megakadályozta a fegyveres csoportok likvidálását, s aznapi nyilatkozatában megváltoztatta felfogását az ellenforradalmi lázadás jellegéről. A nyilatkozatot elfogadtatták az MDP KV-óvel is. Ez ellen a rendkívül bonyolult helyzetben a KV forradalmi szárnya nem tudott fellépni. A polgári irodalom jellemző vonása, hogy alig szól a revizionista csoportok október 23. és november 4. közötti tevékenységéről, s ezeket azonosítja az értelmiséggel. A polgári szerzők bírálják a revizionisták tevékenységét, aláhúzzák szükségszerű háttérbeszorulásukat, kiemelik a kelet-európai, és különösen a magyar revizionizmus eklektikus jellegét, rávilágítanak arra, hogy ezek az eszmék a korábbi revizionista és polgári nézetekhez képest újat nem adnak. A revizionisták mindvégig döntően .befolyásolták az ellenforradalom alatt az ese-1 menyek alakulását. Politikai és szervezési módszereik (mint pl. a küldöttségjárás) 28-29-ig uralkodó módszerek voltak. A revizionista politikai gyakorlatot azonban nagyfokú I kapkodás, bizonytalanság és anarchia jellemezte. A revizionista eszmék október 23. és november 4. között nem mentek át lényeges változásokon. A demokratikus forradalomról alkotott koncepciójuk zavaros revizionista felfogás volt, amely fokozatosan és egyre határozottabban polgári jellegűvé vált. Erről tanúskodik az Értelmiség Forradalmi Bizottságnak 28-i nyilatkozata. A revizionista irányzat öt csoportból állt. Legtekintélyesebb, egyben uralkodó gárdáját Nagy Imre környezete alkotta. Az írószövetség elnöksége körül tömörült csoport zömmel írókból állt; részben ők fogalmazták a követeléseket, 28-a után azonban félreállították őket. A főkapitányságiak nagyobbrészt katonákból ós rendőrökből kerültek ki, bár voltak közöttük írók, újságírók is. 30-a után háttérbe szorítják őket a jobboldaliak. Az E. F. B. szervezői, hivatásos politikusok, tudósok, alkalmazottak, rövid ideig alkottak külön csoportot, 30-án, 31-én feloszlottak. Az Országos Nemzeti Bizottságot, amely a legmesszebb vitte a többpárt-rendszer visszaállítására irányuk) koncepciót, a november 3-án tartott Petőfi-köri ülésen számolták fel. A polgári irodalom jelentős teret szentel a munkástanácsok kérdésének. Egyes szerzők, különösen a trockijisták, az ún. tanácsrendszert az ellenforradalom speciális vonásának tekintették. A revizionisták_és a polgári demokraták azonban csak felületesen foglalkoznak a munkástanácsokkal. Általában bírálják a tanácsok tevékenységét és egyértelműen hitet tesznek a polgári többpárt-rendszer mellett. A munkástanácsok helyzete október 29-e után megváltozott. Az ellenforradalmi fegyveres csoportok nyomására ós legtöbbször közvetlen közreműködésével újjáválasztották e szerveket. Vezetőik többsége (60—70%-a) horthysta, fasiszta elem, a régi uralkodó osztály tagja lett. Ezek feloszlatták az addigi gyári őrséget, kitiltották az üzemekből a pártot és a szakszervezetet, elbocsátották a kommunistákat, leváltották az igazgatókat. A munkástanácsok különböző követeléseket állítottak össze, amelyek elsősorban politikai jellegű, szovjetellenes és nacionalista követelések voltak, gazdasági kérdések alig szerepeltek közöttük. — A kormánvnak nem volt szervezett kapcsolata a munkástanácsokkal, elsősorban az ellenforradalmi nemzeti bizottságok igyekeztek hatalmuk alá rendelni azokat. A korabeli polgári tudósítások, bár sokat foglalkoztak a fegyveres csoportokkal, azok összetételét nem vizsgálták. Szerintük a felkelők kezdetben diákok voltak, s később munkások is csatlakoztak hozzájuk. Néhány kritikusabb szerző azonban elismerte, hogy a fegyveres csoportok többsége nyilasokból, fasisztákból és kétes elemekből állt. A fegyveres harcokban valóban részt vettek egyetemi hallgatók, sőt munkásfiatalok is. A felkelők nagy tömegeit azonban kezdettől fogva a lumpen elemek alkották, 8