Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Molnár János kandidátusi disszertációjának vitájáról (Vida István) 1478

1478 KRÓNIKA ért volna el igen komoly fokot. A számítások pontosabbá tételére javasolta a szerzőnek, hogy a szántók arányára indirekt úton (gabona-bevételek megoszlása) kapott eredményeket vesse össze a szántóterületekre vonatkozó közvetlen adatokkal. Felhívta a figyelmet, hogy a terményjáradék szerepét, fontosságát a XVI1. századi struktúrában az eddigieknél sokkal nyomatékosabban kell elismernünk, különös tekintettel a földesúr által szedett dézsmára. Kiegészítette a szerzőnek a parasztság XVII. századi általános elszegényedéséről, a földesúri ós paraszti árutermelésről rajzolt képét. A robot megnövekedésének alapvetően konzerváló hatása van. Egyrészt hátráltatja azt a differenciálódást, amely a paraszti árutermelés talaján bontakozik ki. Másrészről a robotoltatáson alapuló majorsági gazdálkodás végső fokon a jobbágyi árutermelés rovására érvényesül, ezáltal megnyomorítja bázisát, a parasztgazdaságot, amivel saját további fejlődését lassítja le. Tehát nem annyira e rendszer XVII. századi „megroppanásáról" beszélhetünk, inkább arról, hogy „kifutotta magát", nem tud már továbbfejlődni. Sinkovics István ismételten ajánlotta az úriszéki jegyzőkönyvek teljesebb kiaknázását, inert ezek a paraszti ellenállás utolérhetetlen jelentőségű forrásai. Annak ellenére, hogy a XVII. században visszaesés volt ós csökkent a termékmennyiség, az árutermelő tendenciákat nem lehet kétségbe vonni. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a témát csak a XVIII. századra is átvive lehetne teljesen kibontani. Zimányi Vera viszontválaszában elmondta, hogy a majorsági gazdálkodás XVIJ. századi „megroppanása" helyett valóban inkább a fejlődés megakadásáról beszélhetünk, ezt azonban ő új fázisnak értékelte. Elismerte, hogy az árutermelő tendencia, az eladásra törekvés a XVII. században is megmaradt. Az opponensi vélemények és az elhangzott vita alapján a bizottság javaslatot tett, hogy a Tudományos Minősítő Bizottság Zimányi Verának ítélje meg a kandidátusi fokozatot. IIegyi Klára Molnár János: „Ellenforradalom Magyarországon, 1950. Polgári magyarázatok és az igazság" című, 1960. július 6-án nyilvánosan megvitatott kandidátusi disszertációjának az a célkitűzése, hogy a magyarországi ellenforradalomról a Nyugaton megjelent polgári irodalom legfőbb állításait szembesítse a tényekkel, a történeti valósággal. Bevezetésként áttekintést ad a vizsgált írások legfontosabb tartalmi és formai jellemző vonásairól, rámutatva, hogy a szerzők világnézeti beállítottsága, politikai állásfoglalása a domináns elem az 1950 októberi-novemberi események ábrázolásában. A polgári irodalom a fegyveres támadás kitörésének körülményeiről azt állítja, hogy október 23-án spontán megmozdulás eredményeként forradalom tört ki, amely az akkori kormányzat különböző fellépéseiből eredő véletlen tényezők következtében átalakult fegyveres felkeléssé. A harci cselekmények csak 24-én a szovjet csapatok bekapcsolódása után folytatódtak. A felkelők a fegyvereket a magyar néphadsereg és a rendőrség alakulataitól kapták. A valóságban a tüntetést, amely a fegyveres támadás fő feltétele volt, különböző politikai körök, mindenekelőtt revizionista csoportok szervezték ineg (Petőfi-kör, MEFESz). Október 22—23-án azonban mái' nem a revizionisták irányították az eseményeket, hanem a tőlük jobboldalibb csoportok. A tüntetés e csoportok befolyására radikalizálódott, nőtt a jelszavak szovjetellenessége, megjelentek az antikommunista szólamok, a nacionalizmus általánossá vált. Az állami és pártvezetésben tehetetlenség és zavar uralkodott. Gerő, valamint a PB ós KV akkori tagjai közül többen szektáns magatartásuk miatt nem értették meg a kialakult helyzetet. Ezt tükrözte Gerő beszéde is. A felkelők a fegyvereket a rendőrség és a katonaság egyes csoportjaitól és néhány fegyverraktár kifosztásából szerezték. Mennyiségileg nem volt jelentős, de katonailag döntő fontossága volt azoknak a fegyvereknek, amelyekkel az illegális reakciós szervezetek és a beküldött kémek rendelkeztek. Az október 23. és 28. közötti időszakról a nyugati irodalom keveset szól, inkább néhány részletkérdésre fordítja figyelmét, pl. Nagy Imre ún. fogságára, az október 25-i Parlament előtti tüntetésre stb. Magukról a fegyveres harcokról alig beszélnek, ígv pl. a 23-ról 24-re virradó éjszaka harci eseményeiről is hallgatnak. Ugyanakkor állításuk szerint csak az ÁVH egységei harcoltak a felkelők ellen. Október 23-án este a Rádió elleni támadás csak az első, de nem egyetlen fegyveres akció volt. Az éjszaka folyamán több lőszerraktár és lőszergyár, telefonközpont, gyár és egyéb objektum ellen indult támadás. Budapesten 23-án éjjel 60—70 gyárat támadtak meg, zömmel eredményesen. A fegyveres fellépés fokozta a tömegek polarizálódását. A