Századok – 1967
Közlemények - Káldy-Nagy Gyula: Adatok a levantei kereskedelem XVII. század eleji történetéhez 138
A LEVANTEI KERESKEDELEM TÖRTÉNETÉHEZ 139 A levante! kereskedelem protektorátusi jogának megszerzéséért a XVII. század elején még mindig heves küzdelem folyt. Az angolok, akik két évtizeddel korábban még francia protektorátus alatt kereskedtek a Földközi-tenger keleti partjain, a törököknél megnövekedett befolyásukkal 1601-ben elérték, hogy, a velenceiek és a franciák kivételével, minden más nemzet csak angol zászló alatt kereshette fel a török kikötőket és nekik tartozott fizetni a konzuli illetéket. Az angolok ezt a privilégiumot két évvel később elvesztették, s bár 1607-ben újra visszaszerezték, még ugyanebben az évben ismét a franciák kapták mag: a velenceiek és az angolok kivételével mindenki más csak francia zászló alatt kereskedhetett a török vizeken.8 Ez a versengés természetesen nemcsak a protektorátusi jog megszerzésében, hanem magában a kereskedelmi életben is kifejezésre jutott. Velence kereskedelmi tevékenysége Aleppóban egy idő óta annyira lehanyatlott, jelenti Sagredo aleppói konzul 1611-ben, hogy szinte a végleges megszűnés fenyegeti. Szerinte ennek okai: a kereskedők kifosztása, gyakori hajótörések, Szíria nem fogyasztja a régebbi posztómennyiségnek még a negyedrészét sem, ami összefüggésben áll egyrészt azzal, hogy a nagy mennyiséget felvevő Perzsiában a posztó már nem divat, másrészt Törökország a polgárháború következtében annyira meggyengült, hogy a szokott menynyiségű posztónak csak a felét fogyasztja, ezenkívül az angolok, a franciák és a hollandok nagy mennyiségű készpénzzel jönnek kereskedni, ami a velenceieknek igen számottevő kárt okoz.9 A nehézségek okaként említette még Sagredo és 1613-ban Morosini konzul azt, hogy Damaszkusz és Aleppó környékén már elterjedt a selyemszövés, s bár annak minősége nem ér fel a velenceiével, de alacsonyabb ára miatt veszteséget okoz a Köztársaságnak.10 Morosini konzul 1613-ban azt jelentette, hogy az aleppói kereskedelem jobban virágzik, mint valaha („II negozio della mercanzia in Aleppo fiorisce più che mai"), mert az értékes árukat szállító karavánok mindenhonnan folytonosan érkeznek,11 de ebből a „virágzó" kereskedelemből a Velencei Köztársaság már egyre kevesebb részt kapott, mert, amint Morosini beszámolójának további részéből kiderül, a velenceiek kereskedelmi forgalma Szíriában ekkor évente nem tett ki többet nyolc—kilencszázezer dukátnál, pedig még egy évtizeddel korábban elérte a másfél milliót. Talán igazak lehetnek azok az okok, amelyek Sagredo ós Morosini konzul szerint a velenceiek kereskedelmének csökkenését előidézték, de a hanyatlás okának mélyebb gyökerére mutatott rá a Köztársaság angliai követe 1611-ben. Felhívta a figyelmet a vezető angol kereskedők véleményére, akik szerint Velence kereskedelmének hanyatlását az okozta, hogy szándékosan, nagy mértékben elhanyagolták a hajózást és pénzüket birtokvásárlásba fektették.12 Ez a refeudalizáció Itáliában már a XVI. században megkezdődött.13 A francia kereskedők már 1612-ben a legerősebb versenytársai voltak a velenceieknek a szíriai partokon, mert, amint Sagredo konzul jelentette, egyetlen hét alatt 800 000 dukátért vásároltak selymet, és árujukat kitűnően felszerelt hajókon nagyobb biztonsággal szállítják. Sagredo maga is utazott francia hajóval és beszámol róla, hogy annak a rakománya nem haladta meg a 400 hordót, mégis több, mint ötven főnyi fegyveres őrség kísérte, akik jó fizetésben részesültek.1 4 1613-ban a szíriai kikötőkből és Ciprusról 28 francia hajó érkezett Marseillebe.1 5 Morosini konzul szerint pedig a franciák ugyanebben az évben három millió reál készpénzzel kereskedtek, ebből ötszázezret a párizsi posztó ós a dohány tett ki. Ennyi készpénzzel szemben a velenceiek csak igen nagy hátránnyal köthettek üzletet.1 6 Az angol kereskedők aleppói üzleti forgalmában Teixeira 1605. évi tudósítása óta eltelt néhány év alatt különösebb változás nem történt: 1613-ban fél millió reál értékű kereskedelmi forgalmat bonyolítottak le, főleg karazia posztóval és londoni posztóval, továbbá ónnal és valamelyes készpénzzel, amelyet Konstantinápolyból kaptak.1 7 Az angolok szíriai kereskedelmi forgalmának alacsony szintjét az okozta, hogy a levantei ki-' A. h. Horniker: Anglo-French Rivalry in the Levant from 1583 to 1012. The Journal of Modern History XVIII (1946), 300—302.1. és К. Lippman: Die Konsularjurisdiktion im Orient. Leipzig. 1898. 63—64. 1. • A konzul szerint ugyancsak kárt okoz még a hollandok kereskedése Goában, valamint az alexandrettei kikötő bezárása és áthelyezése Tripoliszba, stb. ff. Berchet: i. m. 130—132.1. 10 Uo. 141. és 158. I. 11 üo. 158. 1. " Calendar of State Papers Venetian, vol. XII. 249. 1. Antonio Foscarini követ jelentésére már utalt В. Pullan: Wage-earners and the Venetian Economy, 1550—1630. The Economic History Review II. ser. vol. XVI. (1964), 421—422. 1. 13 f. Braudel: i. m. 616. 1. Ugyanerre a problémára mutatott rá az 1619—1622 közötti krizis tényezőinek elemzésekor R. Romano: Encore la crise de 1619—22. Ajinales Economies Sociétés XIX (1964), 34.1. "ff. Berchet: i. m. 147—148. I. 15 L. Bergasseet ff. Rambert: Histoire du Commerce de Marseille, vol. IV (Paris. 1954), 91.1. "0. Berchet: i. m. 158. 1. " Uo. 159. 1.
