Századok – 1967
Közlemények - Káldy-Nagy Gyula: Adatok a levantei kereskedelem XVII. század eleji történetéhez 138
140 KÁLDY-NAGY GYULA kötők közül nagy árutömeggel elsősorban Konstantinápolyt keresték fél, ahol azt jobban el tudták adni, bár megtörtént nem egyszer, hogy ott meg nem találtak megfelelő visszárut és akkor üres hajóval és készpénzzel Alexandrettebe jöttek vásárolni.1 8 Hollandia a spanyolokkal 1609-ben kötött fegyverszünet után minden erejét a levantei és a kelet-indiai kereskedelem fejlesztésére fordította. Teljesen ideillenek 8agredo konzul szavai, aki 1612-ben azt írta, hogy miután a hollandok a katolikus királlyal fegyverszünetet kötöttek, igen megnövelték kereskedelmüket: Aleppóban nemrégiben sok új házat létesítettek és a franciák is félnek tőlük, hogy föléjük kerekednek.1 9 Velence angliai követe szintén azt az aggodalmát közölte, hogy miután a hollandok megkezdték kereskedelmüket a Földközi-tenger minden partján, félő, hogy az egész kereskedelmet, maguknak szerzik meg, mert nagyon mérsékelt nyereséggel elégszenek meg és hajóik, amelyek könnyűek, fele annyiba sem kerülnek, mint az angol hajók.2 0 Az aggodalom nem volt hiábavaló, mert a hollandok az 1610-es években szinte villámszerűén törtek előre a Földközi-tengeri kereskedelemben.2 1 Az angolok, franciák és a velenceiek mindent elkövettek, hogy a hollandok a törökökkel ne tudjanak olyan kereskedelmi szerződést kötni, melynek értelmében a saját zászlójuk alatt kereskedhetnek a levantei partokon, de 1612-ben ez mégis sikerült nekik.2 2 Még ugyanebben az évben kilenc gazdagon megrakott hajójuk horgonyzott Alexandretteben,2 3 1614-ben pedig már tizenkettő.2 4 Szíriai kereskedelmük forgalmának értéke 1613-ban egy millió reálra nőtt.2 5 Ennél azonban sokkal nagyobb jelentősége volt annak, hogy 1614-ben egy hajójuk bejutott a Vörös-tengerre ós ott helyben felvásárolhatták azokat az árukat, amelyek korábban onnan kerültek a régi utakon (pl. Mekkából Aleppóba) a levantei piacra. Minden bizonnyal ezért jelenthette Cornelis Haga, a hollandok konstantinápolyi követe 1615-ben, hogy a levantei fííszerkereskedelem az India felé történt hajózások következtében egyre csökken, sőt az utóbbi években csaknem semmivé vált.2 6 Az aleppói holland konzul 1617-ben szintén a levantei kereskedelem hanyatlásáról írt, amit véleménye szerint, az 1615-ben kezdődött török — perzsa háború mellett, a Kelet-indiai Társaságnak a Vörös-tengerre ós a Perzsa öbölbe történt behatolása idézett elő.2 7 Fernand Braudel egy emlékiratra ós egy levéltári forrásra hivatkozva azt állapította meg, hogy „a Vörös-tengernek 1615 felé megszűnt az. Indiai-óceán és a Földközi-tenger közötti nagy összekötő szerepe".28 A vonatkozó levéltári forrás lényegében arról ad hírt, hogy 1616-ban indigó, gumi-arabicum és más drogáru érkezett Velencébe angol és holland hajók közvetítésével a Jóreménység fokán ós Gibraltáron keresztül. Ez megerősíti Pietro della Valle útleírásának azt az adatát, mely szerint 1616-ban fehér ós fekete borsot nem hoztak többé Aleppóba, mert a hollandok, akik azt Indiában, Fiandrában vásárolják, más úton viszik.2 9 A hollandok hajói másfél évtizeddel ezelőtt még csak múló riadalmat okoztak Aleppóban, most azonban már a fűszerkereskedelem valóságos válságát idézték elő. Keresett árucikk volt azonban Aleppóban ekkor még a selyem, mert a keresztény világban a pompa — ahogyan Cornelis Haga írta 1615-ben — nap, mint nap növekszik és ennek következtében a selyemmel való kereskedés annyira fellendült, hogy főleg a franciák szinte csak ezzel rakják meg hajóikat és más árut alig visznek.3 0 Néhány évvel később ez a fellendült selyemkereskedelem Aleppóban mégis válságba került, mert a selymet nem az ottani bazárokban, hanem a Perzsa-öbölben kezdték vásárolni az angolok, akik a perzsákkal 1618-ban szerződést kötöttek a selyem-kereskedésre. A perzsák megígérték. hogy gondoskodnak a kikötő biztonságáról, az angolok pedig a selyemért esc rébe készpénzt, szövetet, higanyt, ónt, cinóbert és mindenféle fegyvert kínáltak.3 1 Idő közben azonban kiderült, hogy az angolok nem tudtak annyi selymet megvásárolni, mint amennyit a perzsa sah évente el akart adni. Aleppón és Szírián keresztül eddig (írják 1621-ben) minden évben 6000 bála perzsa selyem jött Európába. Ebből 500 bálát Hollan-18 F. Moryson: An Itinerary. Containing his Ten Yeares Travell . . . vol. IV. (Glasgow. 1908), 124.1. "G. Berchet: i. m. 158. 1. " Calendar of State l'apers Venetian, vol. XII. 333—384. I. " R. ltomano: Tra XVI e XVII secolo. Una crisi cconomica: 1619—1622. Rivista Storiea Italiana LXXIV. (1962), 490—491. I. 13 Calendar of State Papers Venetian, vol. XII. 420—421. 1. és A. L. Horniker: i. m. 303—304. 1. 23 //. Wätjen: Die Niederländer im Mittelmeergebiet zur Zeit ihrer höchsten Machtstellung. Berlin. 1909. 138. i. 24 K. Heeringa: Bronnen tot de Geschiedenis van den Levantschen Handel, deel I. 's-Gravenhage. 1910. 486. I. " 0. Berchet: i. m. 158. 1. K. Heeringa: i. m. 451. 1. " H. Wätjen: i. m. 146. 1. M F. Braudel: L'économie de la Méditerranée au XVIie siècle. Les Cahiers de Tunisie, No. 14 (1956), 195. I. " Petri délia Valle: Reiß-Beschreibung in unterschiedliche Teile der Welt. Genf. 1674. 173a. 1. 30 K. Heeringa: i. m. 451.1. 31 Calendar od State Papers Venetian, vol. XV. 119. és 351. 1.
