Századok – 1967

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1424

1436 FOLYÓIRATSZEMLE 1436 nyerni, amelyek megvilágítják készítőik körülményeit, azok szellemi és manuális fejlettségét. Részletesen ismerteti a vizsgálat módszereit és menetét, megállapítja a vizsgálat felhasználási körét. — RUZSÁS LAJOS: A törökellenes honvédő harc kérdései a XVI—XVII. században címmel ismerteti a Szigetvár ostromának 400. évfordulója alkalmából 1966. szeptember 9—10-én tartott tudományos emlékülést, melyről a Századok 1966. évi 6. száma közölt ismertetést. — BENDA KÁLMÁN: A jobbágyok és a Rákóczi-szabadságharc című írásában az Esze Tamás születésének 300. évfordulója alkalmából 1966. szeptember 24 — 26. között tartott vándorgyűlésről számol be. (Ismertetését lásd a Századok 1967. évi 1—2. számában.) — SIMON GYULA: Emlékezés Waldapfel Jánosra című előadását közli a folyóirat, mely a neves pedagógus születésének 100. évfordulóján rendezett emlékülésen hangzott el. — G.-K. NYELVTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK LXVIII. évf. (1966) 2. sz. — GREGOR FERENC: A magyarló- és szarvasmarhatenyésztés nyelvi hatása a szlávokra c. tanulmányában megállapítja, hogy bár a szláv lakosság X—XI. századi jövevényszavaink tanúsága szerint már a honfoglaláskor fejlett lótenyésztéssel rendelkezett, ennek jelentősége eltörpült a szarvasmarha- és még inkább a sertés- és juhtenyésztés mögött. A magyar lótenyésztésnek a XIII., de még inkább a XV. században bekövetkezett fellendülése után még nagyobb lett a távolság a két nép lótenyésztése között. Itt a magyarázata annak, hogy a XVI — XVII. századtól tömegesen kerültek át a szlovák nyelvbe a magyar állattenyésztésből eredő szavak és kifejezések. Korábban a szlovákság csak szórványosan vett át ilyen magyar szavakat. LXIX. évf. (1967) 1. sz. — NÉMETH GYULA A magyarországi oszmán-török nyelv címen IHésházy Miklósnak a Széchényi Könyvtárban őrzött 1668-ból származó török nyelvkönyve alapján részletes nyelvészeti vizsgálatnak veti alá a magyarországi oszmán-török nyelvet. A török nyelvnek Magyarországon is kiváltságos helyzete volt. A közigazgatásban, hadseregnél hivatalos nyelv volt, ezt beszélték a janicsárok, akik a megszálló csapatok többségét alkották. A magyarországi mohamedán lakosság többsége azonban a boszniai mohamedánok török nyelvét beszélte, akik szláv anyanyelvük mellett többé-kevésbé törökül is tudtak. — B. PEDAGÓGIAI SZEMLE XVI. évf. (1966) 10. sz. — FÖLDES ÉVA: Vándorgyűlés a kultúrtörténet kutatásának és oktatásának kérdéseiről címen ismertetést nyújt az 1966. április 7-én és 8-án Kecskeméten megtartott vándorgyűlés munkájáról. (A vándorgyűlés ismertetését lásd a Századok 1966. évi 4 — 5. számában.) — KÖTE SÁNDOR : A szovjet neveléstörténeti kutatás újabb eredményeiről címen rövid tájékoztatást ad a Szovjetunióban e tárgykörben folyó munkákról, vázlatosan ismerteti a legjelentősebb műveket, a szovjet iskola- és neveléstudomány történetének feldolgozásához kapcsolódó könyvkiadást és a neveléstörténeti periodizációról kibontakozott vitát. — VÁG OTTÓ: A pedagógusok az európai népek antifasiszta ellenállási harcában címmel közölt ismertetésében vázolja a munkásmozgalom iskolapolitikai és pedagógiai törekvéseivel foglalkozó, az NDK-ban működő munkaközösség 1965. november 22 — 25-ig Potsdamban tartott második nemzetközi konferenciájának munkáját. 12. sz. — ANTALL JÓZSEF: Közművelődés és iskolaügy Bölöni Farkas Sándor útijegyzeteiben című tanulmányában az „Utazás Észak Amerikában" c. 1834-ben megjelent útleírás alapján részletezi Bölöni Farkas művelődéspolitikai gondolatait, ezek jelentőségét és hatását. A szerző azon túl, hogy kijelöli Bölöni Farkas Sándor helyét a magyar művelődés jeles úttörői sorában, vázolja az útleírás fogadtatását a kortársak részéről, „Széchenyi Istvántól egészen Táncsis Mihályig". — K. STATISZTIKAI SZEMLE 44. évf. (1966). 11. sz. — GYULA Y FERENC: Megemlékezés Hunfalvy Jánosról (1820 —1888) c. tanulmányában a tudós polihisztor életrajzának ós történetírói munkásságának vázlatosabb ismertetése mellett a hivatalos magyar statisztika megteremtéséért folytatott munkásságát elemzi. 45. évf. (1967) 5. sz. — HORVÁTH RÓBERT: Széchenyi István és a statisztika c. tanulmányának bevezető részében felvázolja a Széchenyi-korabeli statisztikatudomány nemzetközi és hazai helyzetét. A XIX. század húszas éveinek végén, amikor Széchenyi irodalmi működését megkezdte, a statisztikatudomány nemzetközi viszonylatban éppen holtponton volt. Ellanyhult az érdeklődés a régi leíró jellegű statisztika iránt és az új, modern statisztikatudomány még nem született meg. A magyar leíró statisztikai irányzat viszont annak következtében, hogy korán azonosult a hazai viszonyok megismerésére és azok haladó irányú megváltoztatására kibontakozott küzdelemmel, haladó tartalommal töltődött meg. A szerző Széchenyi különböző műveiből hosszan idézve bizonyítja, hogy Széchenyi ezt a kora-