Századok – 1967

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1424

FOLYÓIltATSZEMLE 1435 egy állítólagos török személynévről való elneveztetésót, amelyet eddig a magyar nyelvtörténet szinte egyértelműen vallott. A szerző felfogása szerint a sziget az északi részen fekvő, 1258-ban már említett faluról kapta mai, először 1391-ben felbukkanó elnevezését, s más azonos helynevekkel együtt nem személynévre, hanem egy magyar közszóra vezethető vissza az ország északi és nyugati részein rendkívül elterjedt tájjellegű,növendék', .sarjadók', ,erdő',bokor', ,cserje' stb. jelentésű, valószínűleg finnugor eredetű kőzné vi szócsalád. Ha Anonymus tényleg nem ismerte ezt a szócsoportot, ez közvetve az ő keleti vagy déli országrészekről való származását bizonyíthatná. Névmagyarázó módszerét ismerve azonban feltételezhető, hogy ismerte, csak — romantikus kún eredetkoncepciójának megfelelően — nem akart róla tudomást venni). 4. sz. — VAS JÓZSEF: Kőszeg magyarneve c. szómagyarázatában — Schwartz Elemór korábbi magyarázatához csatlakozva — történelmi és nyelvészeti adatokkal bizonyítja, hogy Kőszeg városának magyar neve nem a ,kő' ós a ,szeg', ,szeglet' főnóvkapcsolatból keletkezett összetett szó, hanem szabályos magyar nyelvi fejlemény a későbbi Németújvár területén fekvő Küszin hegység nevéből. A hegység és vidéke lett birtoka a II. Géza alatt Stájerországból beköltözött Volfer, később Kőszegi nevű grófi családnak. A család nemsokára elvesztette Küszint, és Kőszeg lett Vas megyei birtokainak központja. Az új központot azonban továbbra is a régi központ nevével illették. Kőszeg német Güns elnevezése a magyar névadástól függetlenül keletkezett. Ennek eredete, továbbá a 802-ben szereplő „castellum Guntionis" helyének meghatározása még megoldatlan feladat. — B. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYI OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI. XV. köt. (1966) 3. sz. — ELEKES LAJOS: Osztályharc és rendi ellentétek a Mohács előtti Magyarországon című akadémiai székfoglaló értekezésében elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy „miként függ össze az osztályharccal és annak konkrét antifeudális formáival a rendi struktúra mint a feudális felépítmény sajátos típusa?" Rövid történeti visszatekintés után bemutatja az áru- és pónzviszonyok, a pénzjáradék terjedésével a jobbágyparaszti osztályharcban mutatkozó változások alaptendenciáit, melyek a XV. század első harmadában eljutnak az országos méretű mozgalmakig; ezekre a hatalom birtokosai az elnyomás apparátusának erősítésével válaszolnak. Jelentős mértékben „éppen ezzel függ össze (egyéb, itt nem részletezhető okok mellett) a rendiség, a rendi szervezkedés kibontakozása, a feudális állam rendi-képviseleti formájának kialakulása és megszilárdulása Magyarországon". E kor rendisége még nem foglalt állást a gazdasági-társadalmi fejlődés viszonylag kedvezőbb, szabadabb útját jelző tendenciákkal szemben, mint néhány évtizeddel később, Mátyás halála után. A rendi küzdelmeket ekkor tisztán a feudális, nemesi földesúri jelleg határozta meg, előtérbe kerültek a város- és parasztellenes, a fejlődés menetét gátló tendenciák. A nemesség döntő többségét egyesítette az a törekvés, hogy a föld és a jobbágyok feletti hatalmukat megszilárdítsák, visszaszorítsák a fejlődés szabadabb útját mutató, a feudális úri hatalom fellazítását jelző gazdálkodási formákat. A századforduló és 1514 törvényhozásának, kormányzati intézkedéseinek e törekvés adta legfőbb indítókát. Ez egyúttal a magyarországi rendiség reakcióssá, haladásgátló tényezővé válását is jelzi. Az osztályerőviszonyok — főleg a városok gyengesége miatt — nem kedveztek a jobbágyparasztság osztályharcának, „a magyarországi társadalom nem léphetett a feudalizmus felbomlásának, a kapitalizmus előkészítésének nyugati típusú, viszonylag rövidebb és kevésbé kínos útjára". 4. sz. — Vezető helyen közli a folyóirat Cseterki Lajos, Erdei Ferenc és Ránki György Molnár Erik ravatalánál elmondott beszédeit. Cseterki Lajos a MSzMP KB nevében búcsúzott a Történettudományi Intézet volt igazgatójától, végigkísérte a mozgalommal szorosan kapcsolatban álló életútját. Erdei Ferenc a tudós, az akadémikus munkásságáról szólt, Ránki György pedig a tanítványok nevében méltatta a marxista gondolkodót. — EMBER GYŐZŐ: A Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának könyvkiadási tevékenysége 1950—1965. A filozófia, történelem, régészet, művészettörténet, pedagógia tárgykörében megjelent akadémiai kiadványokat vizsgálja. A 292 művet különböző csoportosításokba (ívszám, szakágankénti mennyiségi megoszlás, műfaj szerint) osztályozza, majd külön-külön fejezetben szól az egy-egy tudományágon belül megjelent könyvekről. — VÉRTES LÁSZLÓ: AZ őskori technológia fejlődési rátái c. tanulmányában azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy miképpen lehet az őskori kőeszközök mérhető, mennyiségileg kifejezhető technológiai jellegéből olyan információkat 21*