Századok – 1967

Történeti irodalom - Contrasts in Emerging Societies. Readings in the Social and Economic History of South-Eastern Europe in the Nineteenth Century (Ism. Katus László) 1418

TÖRTÉNETI IRODALOM 1421 politikai változásaiból mintegy automatikusan vezet le egy hasonló arányú gazdasági változást, a nyugatihoz hasonló jelegű és méretű kapitalista fejlődést. Warriner bírálata — úgy véljük — nem indokolt, ha az érintett országok jelenlegi marxista történetírására vonatkoztatjuk, mert olyan jelenségeket érint, amelyek a mar­xista történetírás; kezdeti szakaszára voltak jellemzőek, s olyan vulgáris ós leegyszerű­sítő nézetek ellen harcol — teljes joggal —, amelyek ma már túlhaladottnak tekinthetők, s egyre ritkábban bukkannak fel a marxista történeti munkákban. A mai marxista tör­ténetírás teljes mértékben egyetért Warrinerrel abban, hogy a feudalizmusból a kapita­lizmusba való átmenet a délkelet-európai országokban rendkívül lassú ós kínos volt, kerülő utakkal és ellentmondásokkal terhes. A feudális agrár- és jogviszonyok felszámo­lása, a nemzeti függetlenség kivívása alapvető szociális és politikai előfeltétele volt a tőkés fejlődésnek, de önmagában nem eredményezhette a gazdaság kapitalista típusú növekedését. Ez utóbbinak számos egyéb, az érintett országok gazdasági és társadalmi struktúrájában, történelmi múltjában rejlő feltótelére ós akadályára mutat rá Warri­ner tanulmánya, amely ismételten hangsúlyozza — s teljes joggal —, hogy a feudális viszonyok felszámolásával ós a nemzeti függetlenség kivívásával járó nagyjelentőségű szociális és politikai változások és a gazdasági növekedés között nem volt egyértelmű és szoros korreláció, mert ez utóbbit számos egyéb tényező is befolyásolta. Ezen ténye­zők eredője egy lassú, nehezen nekilendülő, hosszú stagnálások, sőt átmeneti hanyatlá­sok időszakain átvergődő fejlődés, különösen a balkáni paraszttársadalmak esetében. Warriner rámutat arra, hogy ezekben az országokban a bomló feudalizmus méhében több olyan, a jövő gazdasági fejlődés szempontjából biztató jelenség mutat kozott, amely a polgá­ri forradalom és a függetlenség kivívása után nem fejlődött tovább, vagy éppen elsorvadt, megsemmisült. Hasonló jelenségek egész során figyeltük meg magunk is az Oszt­rák-Magyar Monarchia délszláv-, szlovák- ós románlakta területein, s a nemzetközi szakirodalomban is egyre szaporodnak a hasonló megfigyelések, amelyek most már lehetővé teszik a jelenségek szélesebb nemzetközi összehasonlító elemzését (pl. a stock­holmi nemzetközi történészkongresszuson két ilyen előadás is elhangzott: D. Thorner: „De-industralization" in India, 1881—1931. Première conférence internationale d'his­toire économique. Contributions. 217—226. 1. — A. Wielopolski: The Economie Re­gression of Western Pomerania in the Era of Capitalism. Poland at the Xl'ft International Congress of Historical Sciences in Stockholm. Warszwa. 1960. 239—264. 1.). Warriner végül felveti a kérdést, hogy a tárgyalt négy ország a XIX. század végén valóban fejlődésben elmaradott ország volt-e olyan értelemben, mint ahogy a mai „har­madik világ" elmaradott. A legfőbb hasonlóságot abban látja, hogy az agrárkérdés mind­két csoportban központi jelentőségű volt, így a délkelet-európai agrártörténet tanul­mányozása tanulságos lehel a mai problémák szempontjából is. A részleges analógiák ellenére sem tartja azonban indokoltnak, hogy a XlX. századi délkelet-európai társadal­makat valóban hasonlóknak tekintsük a mai afrikai, ázsiai és dél-amerikai társadal­makhoz. Két alapvető különbségre hívja fel figyelmünket. Az egyik az, hogy a XIX. századi balkáni parasztság nem volt olyan szegény, mint a mai elmaradott országok pa­rasztsága, s nem volt olyan nagy szakadék életszínvonaluk és a fejlettebb tőkés országok parasztságának életszínvonala közt. Az egykorú nyugati utazók egyöntetű megállapí­tása szerint a balkáni parasztok magasabb életnívón álltak, mint az angol munkásosztály. A másik különbség a lényegesen eltérő gazdasági világhelyzetből adódik. A XIX. század végének és a XX. század elejének gyorsan fejlődő és kiterjedő világgazdasága jó agrár­piacot, olcsó tőkét kínált a délkelet-európai országok számára, Amerika pedig munkát népfeleslegüknek. Az általános gazdasági expanzió viszonyai között gazdaságuk tervezés nélkül növekedhetett. Az 1960-as évek viszonyai között a fejlődés jóval nehezebb, s csak hatékony nemzeti gazdaságpolitika által realizálható. Warrinerék könyve kétségkívül az utóbbi évek egyik legsikerültebb kísérlete — a nyugati történetírásban — a kialakuló délkelet-európai polgári társadalmak és a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet gazdasági problémáinak ábrázolására. KATUS LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents