Századok – 1967
Történeti irodalom - Cipolla; C. M.: Guns; Sails and Empires (Ism. Makkai László) 1422
1422 TÖBTÉNETI IRODALOM CARLO M. CIPÓI. 1 A GUNS, SAILS AND EMPIRES. TECHNOLOGICAL INNOVATION AND THE EARLY PHASES OF EUROPEAN EXPANSION 1400—1700 (New York, Pantheon Books. 1965. 192 1.) ÁGYÜK, VITORLÁK ÉS BIRODALMAK. TECHNIKAI MEGÚJULÁS ÉS AZ EURÓPAI TERJESZKEDÉS KORAI FÁZISAI 1400—1700 Az árak és a népesedés gazdaságtörténeti jelentőségének ismert nevű kutatója ezúttal a technika történeti szerepére fordította figyelmét. A kérdés, amelyre könyvében válaszol, a következő: „mi tette lehetővé az európaiaknak, hogy megvalósítsák [a XV. század végén] a drámai és hirtelen átmenetet a bizonytalan védekezés állapotából a merész és támadó terjeszkedés állapotába?" A felelet bennefoglaltatik a könyv címében: ágyúk és vitorlák. A korai európai gyarmatosítás sikerének titka a szerző szerint az ágyúval felszerelt vitorlás hadihajó, amelyen a szél ós a puskapor nemcsak feleslegessé tették az evező ós harcoló emberi izomerőt, hanem viszonylag kevés ember kezelésében minden addiginál hatalmasabb energiákat szolgáltattak a helyváltoztatáshoz es a pusztításhoz. Ennek a félelmetes hatékonyságú „hadigépnek" a létrehozásához úgyszólván minden nyugat-európai nép és ország hozzájárult. А XIV. század elején megjelenő, akkor még igen kezdetleges ágyú а XV. század folyamán tökéletesedett. É kor legjobb bronzágyúit a középkori európai technika élenjáró országaiban, Németalföldön, Németországban és Itáliában öntötték. A kezdeti óriáságyúk divatjával először a franciák szakítottak, akik а XV—XVI. századfordulón viszonylag könnyű bronzágyúikkal átmenetileg fölénybe kerültek a csatatereken. A döntő fordulat azonban Angliában történt meg a XVI. század közepén, ahol francia szakemberek bevonásával először kezdtek tömegesen jóminőségű öntöttvaságyúkat gyártani. Azelőtt is kísérleteztek Európa-szerte öntöttvaságyúkkal, de sikertelenül. Az angol siker technológiai titka ma sem ismeretes teljesen: valószínű azonban, hogy a foszfortartalmú ércek használata és a szürke vas jelentőségének felismerése voltak a legfontosabb mozzanatok. Az öntöttvaságyú minősége sohasem érte el a bronzét, ezzel szemben viszont háromszor-négyszer olcsóbb volt a bronznál, s így alkalmasabb a tömeggyártásra. Az angolok a XVI. század végére már nemcsak saját hajóikat szerelték fel otthon készült ágyúkkal, hanem hatalmas ágyúexportot is bonyolítottak le. Legfőbb vásárlóik a hollandiak voltak, akik azután a XVII. század folyamán megszervezték az öntöttvaságyúk gyártását Svédországban, Németországban ós Oroszországban is. Az erdők kipusztulása miatt az angol vasipar a kokszolás feltalálásáig hullámvölgybe került, s a XVII. században Anglia is Svédországból szerezte be ágyúszükségletónek nagyrészét. Az angol ágyúipar azonban, noha többnyire svéd vasat használt, továbbra is megtartotta technikai fölényét, s 1626-ban angol ágyúöntőknek sikerült először a bronzágyúknál könnyebb öntöttvaságyút előállítaniok. Á XVII. század közepén az európai országok hajóhadai nagyobbrészt már öntöttvaságyúkkal voltak felszerelve. Az ágyúk súlya és lassú újratöltése miatt azonban a szárazföldi mozgó hadviselésben mindaddig nem tudták hatékonyan alkalmazni a tüzérséget, amíg 1629-ben a svédek el nem készítették a háromfontos „Regementsstycke"-t, mely könnyű szállíthatósága mellett háromszor tüzelt azalatt, amíg egy muskétás egyszer. Ahhoz, hogy az ágyú a tengeri hadviselésben másfél évszázaddal hamarabb váljék alkalmazhatóvá, mint szárazföldi ütközetekben, a hajóépítés fejlődése is hozzájárult. A caravella, a carraco, majd a gálya ós a kerekhajó előnyeit egyesítő galleon ágyukat hordozó vitorlás hajók voltak, melyek a portugálok és a spanyolok tengeri uralmát kivívták. A modern hadihajót azonban, ezt a mozgó üteget, mely kiszorította az ókorból örökölt fedélzeti megrohanás hadviselési módját, az angolok és a hollandiak alakították ki. „Az emberi erő korszaka végétért a tengereken és megnyílt a gép korszaka." A szerző ezután szemügyre veszi a keleti népek tüzérségét ós hajózását, s jóldokumentált fejtegetésében kimutatja, hogy a muzulmán, az indiai és a kínai haditechnika az európaiakkal való találkozás idején is fejletlenebb volt s elmaradottsága idővel csak nőtt. Az európai ágyúk ós vitorlák meghódították a világot. A megtámadott népek megkísérelték átvenni az európai haditechnikát, de ez sohasem sikerült nekik teljesen, mert — mint azt a szerző igen tanulságosan kifejti — társadalmi struktúrájuk alkalmatlan volt az európai technika ós harcmodor átvételére. Anélkül, hogy kimondaná, a szerző nyilvánvalóan a kapitalizmusnak a feudalizmussal szembeni fölényére utal:
