Századok – 1967

Történeti irodalom - Europa und Amerika in der Welt von morgen (Ism. Mérei Gyula) 1414

1416 TÖBTÉNETI IRODALOM Länder beziehen" (31. 1.). Európa nem harmadik erő az USA és a Szovjetunió között, hanem az Egyesült Államok szövetségese. Herbert Wehner, a Németországi Szociáldemokrata Párt országos vezetőségének és a Bundestagnak a tagja „Atlanti partnerség vagy Európa mint harmadik erő" c. előadásában különösen azt emelte ki, hogy a Nyugatnak az atlanti partnerség révén megteremtendő egysége rádöbbentené a Szovjetuniót és a többi szocialista országot arra, hogy nekik is érdekük hozzájárulni az igazi békéhez. Amíg a Nyugat megosztott vagy megosztható, és a Szovjetunió erre számíthat, igazi megállapodás nem jöhet létre. Európa az atlanti partnerséggel áll vagy bukik. Európa problémáinak megoldására a nemzeti államok nem elegendők. Nemzetekfölötti összefogásra van szükség, nem pedig „moszkvai zarándokutakra", mert ezek megfertőzik Európát, megbénítják cselekvőképességét és elveszik Európa egyesítésére irányuló akaratát. Európát egyesíteni kell a nyugati típusú demokratikus szabadság fenntartása, továbbfejlesztése és terjesztése érdekében. Hans von Oroeben, 1958 óta az EGK-bizottság tagja, ugyanolyan hidegháborús módon szólott az integrációs szervezetek létrejöttének okairól, mint Birrenbach. Ugyanakkor azonban — közvetve és akaratlanul — a békés egymás mellett élés politikájának helyességét is igazolták következő szavai: „Freilich besteht die Gefahr, dass das Bewusstsein dieser Gemeinsamkeit sich abschwächt, je mehr die weltpolitische Konstellation in Bewegung gerät, je schwächer infolge des atomaren Gleichgewichts die unmittelbare kriegerische Bedrohung aus dem Osten zu werden scheint" (71. 1.). Ennek az enyhülésnek ellensúlyozására tovább kell erősíteni az EGK-t, mint az európai partnerség és az

újjárendezés feltételét. Az amerikai nézeteket kifejtő George C. Mc Ghee, 1963-ban az Egyesült Államok bonni követe „Az Egyesült Államok és az atlanti partnerség" c. előadásában a második világháború után kialakult hatalmi erőviszonyok teremtette új helyzetet vázolta és az USA által abban követett politika helyességét bizonygatta, hangsúlyozván, hogy a Szovjetunió politikája miatt és a szovjet támadás veszélyével szemben „kényszerült" elvállalni a nyugati népek „szabadságának" védelmét és tett hitvallást a Marshall-terv szellemének megfelelően az európai integráció mellett, mivel az Egyesült Államok védelmi előőrsét látta Európában. Az Egyesült Államoknak európai szövetségeseire kell bíznia magát önvédelme érdekében és e közös, kölcsönös védelemben „der deutsche Beitrag im besonderen fällt schwer ins Gewicht" (75. 1.). Utal arra is, hogy az EGK hatalmas erő a világgazdaságban és az USA a gazdaságilag, katonailag, politikailag egyesült Európával mint egyenrangú féllel kíván partnerségre lépni. Elutasítja az Európa mint harmadik erő koncepciót, mint a gyengeség jelét, ha ez a Szovjetunió és az USA közti semleges tömböt jelentené. Az egyesült Európát azonban, amely önálló, független erőként játszana szerepet a világpolitikában, az Egyesült Államok partnerekónt, szívesen üdvözölné harmadik erőként. Lord Gladwyn, az Atlantic Institute alelnöke, az Európa-mozgalom végrehajtó bizottságának tagja, vállalati igazgató „Nagy-Britannia, Európa, a Commonwealth és az Atlanti Közösség" c. előadásában részletesen kifejtette Nagy-Britanniának 1961-ig folytatott és az integrációval a kooperáció politikáját szembeállító magatartásának indokait. Utalt a nemzetközi helyzetben a Szovjetunió békülékeny politikája nyomán bekövetkezett feszültség-enyhülésre. Kifejtette azt a nézetét, hogy az atom-világháború veszélye időlegesen messzemenően kikapcsolódott, bár szerinte sohasem volt nagyon nagy. A kubai kérdés elintézési módja arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió nem akarja a helyzet elmérgesedését. Közvetve tehát ő is igazolta a Szovjetunió békepolitikájának helyességét, de ő sem mulasztotta el, hogy kifejezze bizalmatlanságát a szovjet békeszándékok őszintesége iránt, és a háborús veszély enyhüléséről szóló fejtegetéseit így zárta le: „jedenfalls nicht (ti. nincs háborús veszély — M. Gy.), solange die amerikanische Ärmee in Deutschland steht." Gheehez hasonlóan, de még nagyobb hangsúllyal utalt arra, hogy Európában a prosperitás, az emelkedő életszínvonal, a teljes foglalkoztatottság vagy legalábbis csekély munkanélküliség hatására érezhetően növekszik a nacionalizmus és az az óhaj, hogy vonják ki Európából az amerikai csapatokat. E nézeteket főleg a franciák képviselik, akik az „Europe des nations" elv alapján létesítendő konföderációban vezető szerepre és arra törekednek, hogy ez a szervezet közvetlenül tárgyaljon a Szovjetunióval. Ez a konföderáció tárgyalásait csak a gyengeség és nem [az erő helyzetéből folytathatná a Szovjetunióval, szakítást jelentene a nyugati rendszerrel, lehetővé tenné, hogy a Szovjetunió a maga számára előnyösen oldja meg a berlini kérdést és megszilárdítsa helyzetét az európai szocialista országokban. Az amerikai csapatok visszavonása esetén megerősödnék a francia és az olasz kommunista pártok helyzete is. Ezen az indítékon kívül a világpiaci helyzet is, a világkereskedelem további kiterjesztésének igényei is a gazdasági fellendülés visszaesésének