Századok – 1967

Történeti irodalom - Europa und Amerika in der Welt von morgen (Ism. Mérei Gyula) 1414

TÖRTÉNETI IRODALOM 1417 ев bizonyos pangásnak elkerülése végett elengedhetetlenül szükségessé teszik az atlanti partnerséget és Európa egyesítését Nagy-Britannia bevonásával. A francia álláspontot Christian de la Maiéne, az Európai Parlament tagja fejtette ki „Európa az Egyesült Államok partnere, vagy harmadik erő" c. előadásában. Ő is elutasította az Európa mint semleges harmadik erő elvét, mint amely a kommunizmus előretörését szolgálná, ámde az Europe des nations elv szellemében szuverén nemzeti államok konföderációját ajánlotta, és az európai államok érdekeit elsősorban szem előtt tartó összefogást javasolt, amely nem kezelné a magáéival egyenlő fontosságúként más földrészek országainak érdekeit, így az Egyesült Államokéit sem. Önálló, független gazdasági, politikai, katonai egyesülést követelt, mivel a NATO és a többi integrációs szervezet már elavult. Csakis ilyen alapon helyeselné Európa és az Egyesült Államok partnerségét. Élesen szembehelyezkedett a Kennedy-féle partnerség elvével, noha „die kleinen Nationen dem Begriff der Gleichheit der Staaten natürlich stark verhaftet sind, . . . ausserdem. . . die Vereinigten Staaten gar gern mit dieser Haltung zufrieden sind, die ihnen gewissermassen in jedem Fall Stimmenmehrheit innerhalb der atlantischen Gremien sichert" (112—113. 1.). Rávilágít arra is, hogy kicsik ós nagyok egyenlősége ellenkezik a valósággal — tegyük hozzá: a kapitalista világ valóságával —, hiszen az atlanti szövetséget is a hatalmi hierarchia primátusa alapján igazgatják. — Nem kevésbé figyelemre méltó az a megállapítása sem, amely szerint a fejlődő országok esetében „man wird jedoch sehr wohl erkennen. . . dass diese Länder nicht wirklich unabhängig sind. Es sind Nationen, die ... in den meisten Fällen Pufferzonen zwischen Ost und West" (ti. bilden — M. Gy.). Es sind Einflusszonen, Pufferzonen (104. 1.). Az ő esetükben indokolt javasolni a semleges magatartást, de fejlett, iparosodott nemzetek esetében helytelen a bandungi alapelvek alkalmazását követelni. Élesen kommunistaellenes beállítottságának megfelelően tartózkodó magatartást javasolt a szovjet—kínai nézeteltérések esetében, mivel nincsenek jó ós rossz kommunisták, csak kommunisták vannak, ós így „müssen wir den russischen und den chinesischen Kommunismus absolut gleich behandeln" (114. 1.). Tömören ennyiben lehetne számot adni a kötetről, noha akadna az előadásokban még számos érdekes megállapítás a német—francia viszony jellegéről, annak történelmükben rejlő okairól, az EGK fejlődéséről, Nagy-Britannia ós a Commonwealth államainak kapcsolatairól, az angol—amerikai viszonyról stb. Éppen az ismertetés szűkreszabott keretei indokolják, hogy a könnyebb áttekintés kedvéért röviden összegezzük az előadások fő mondanivalóját ós levonjunk néhány következtetést. Az értekezlet előadói egyértelműen állást foglaltak a „semleges Európa mint harmadik erő" koncepció ellen. Még élesebben ós teljesen egybehangzóan utasították el — természetesen de la Malène-t kivéve — de Gaulle „Europe des nations" elgondolását. Éles fényben került megvilágításra az is, hogy de Gaulle integrációs elképzelései erős, független tőkés nyugat-európai államszövetség óletrehivására irányulnak, amely önállóan lépne fel a nemzetközi életben, elsősorban az európai államok érdekei szerint intézné az ezeket közösen érdeklő gazdasági, politikai és katonai ügyeket egyes esetekben akár az Egyesült Államok vagy más Éuropán kívüli hatalmak érdekeivel ellentétes módon. Birrenbach ós Gladwyn nyíltan ós közvetlenül, de la Malène — a hatalmi hierarchia említése révén — közvetve mutatott rá arra, hogy de Gaulle francia vezetéssel képzeli el Európa egyesítését. Az előadásokból kitűnik az amerikaiak által hirdetett atlanti partnerség-eszmének bevallott és be nem ismert célja, valamint a partnerek közötti teljes egyenlőség és interdependencia igazi értelme, tartalma is. Ghee rámutatott, az atlanti partnerség-eszme katonai hátterére, amikor kifejtette, hogy az Egyesült Államok védelme Európában kezdődik, és hogy ebben a védelmi előtér feladatban az NSzK-nak döntő fontosságú szerepet tulajdonít. Ha ezt a megállapítást összekapcsoljuk Birrenbaehnak ugyanerről a kérdésről följebb idézett hidegháborús, revansista kijelentéseivel, továbbá Wehnernek és Gladwynnek azokkal az utalásaival, amelyek szerint az atlanti partnerségban az egyenjogúság elve alapján egyesített Európa az erő helyzetéből tárgyalhatna a Szovjetunióval, világossá válik a Kennedy által hirdetett integrációs szövetségnek általában a szocializmus, főleg pedig a Szovjetunió ellen irányuló éle. Ezek a szavak nem teszik kétségessé, hogy az európai kultúra, szabadság, demokrácia védelméről elhangzott állítások éppúgy szólamok csupán a nehezen leplezhető agresszív célok eltakarására, mint a szovjet expanzív törekvésekről szóló hidegháborús kijelentések is. Birrenbach és Gladwyn előadása egybehangzóan rávilágít a Kennedy-féle partnerség-elmélet gazdasági hátterére is. A Kennedy-round a partnerség jelszava alatt lényegébenvóve amerikai vezetéssel ós az ő érdekeiknek leginkább megfelelő módon kí-20 Századok 1967/6