Századok – 1967

Történeti irodalom - Europa und Amerika in der Welt von morgen (Ism. Mérei Gyula) 1414

TÖRTÉNETI IRODALOM 1415 A válság megszüntetése érdekében az európai integráció amerikai elgondolás szerinti szupranacionális formájának védelmében, annak a szellemnek és irányzatnak megóvása és terjesztése céljából, amely a Marshall-tervben, a NATO-ban, a Montanunióban, az Euratomban, az EGK-ban ós a megbukott Európai Védelmi Közösségben megnyilvánult, rendezte meg az amerikai kezdeményezésre párizsi székhellyel létrejött és főleg az amerikaiak támogatásával fenntartott Atlantic Institute németországi tagozata 1963. november 19. és 22. között Loccumban (NSzK) az Evangélikus Akadémián „Europa és Amerika a holnap világában" tárgyú ülésszakát. A csaknem 200 meghívott jelenlétében megtartott konferencián elhangzott három nyugat-német és egy-egy amerikai, angol, francia előadás szövegét tették közzé az ismertetésre kerülő kis kötetben. Alfred Müller-Armack professzornak, az ülésszak negyedik nyugat-német előadójának mondanivalóját nem közölték, mivel szabadon adta elő gondolatait. A felkért előadók valamennyien az európai intergráció eszméjének a nyugati közéletben ismert hívei. Ennek ellenére felfogásukban — lényeges kérdésekben való egyezések ellenére — nemzeti hovátartozandóságuknak megfelelően elég jelentős különbségek is észlelhetők. Kurt Birrenbach nyugat-német előadó 1963-ban az August Thyssen-Hütte A. G. felügyelőbizottságának és a Thyssen Gesellschaft für Beteiligungen G. M. b. H. igazgatótanácsának elnöke, a Fritz Thyssen alapítvány alelnöke, a CDU-nak és a Bundestag külügyi bizottságának, a Monnet-bizottságnak tagja, az Atlantié Institute ós az International Movement for Atlantic Union alelnöke, akinek szoros kapcsolatai vannak az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezető embereivel, „Európa és Amerika a holnap világában" e. előadásában az Adenauer idejéből ismeretes szovjetellenes, hidegháborús ós revansista uszító hangot ütötte meg. Beszélt arról, hogy az Egyesült Államok Nyugat-Európa nemzeti államainak tulajdonképpeni védője a Kelettel szemben. Utalt arra, hogy bár a Szovjetunió győzelme a második világháborúban kettészakította Európát, ez nem fosztotta meg a „szovjet uralom" alatt levő államokat európai jellegüktől, amit nemzeti 8zubstanciájukért vívott küzdelmük is mutat. A kettéosztott Berlin permanens memento az egész nyugati világnak, „sich mit der Kolonisierung der mittel- und osteuropäischen Nationen nicht in Resignation vor der Gewalt abzufinden" (12. 1.). Nyugat államait egységes politikai kötelék helyett csupán az emberi szabadság, méltóság ós a politikai demokrácia melletti hitvallás fűzi össze. Valamennyiüket fenyegeti a kommunizmus terjeszkedésének veszélye. A nyugati, európai eszméhez való ragaszkodás és a közös ellenfél által való fenyegetettség köti egymáshoz az európai nemzeti államokat és az Egyesült Államokat. Ez a kettős kapocs volt az alapja a Marshall-terv, a NATO, az EGK stb. megszületésének és ezeknek köszünhető, hogy Európa túlélte a Kelet—Nyugat konfliktust. Mégis: tévesnek bizonyult azok feltevése, akik úgy vélték, hogy az EGK életrehívása önműködően eredményezi majd Európa politikai egységbe forrását is. Birrenbach a továbbiakban bírálta Nagy-Britannia távolmaradását az európai integrációs szervezetektől, még élesebben szállt szembe de Gaulle „Europe des nations" elméletével. Ez utóbbival kapcsolatban kiemelte: „ein so konstruiertes Europa wäre ein Europa unter französischer Führung" (20. 1.). De Gaulle koncepciójával szemben Birrenbach egyértelműen Kennedy atlanti partnerség eszméje mellé állt, mert szerinte ennek az elgondolásnak valóraváltása biztosíthatná leginkább a gazdaságilag, politikailag egyre jobban konszolidálódó európai államok számára, hogy egyenlő jogon beleszólhassanak a világpolitikai döntésekbe és hogy megszűnjék az ÜSA-nak számukra egyre kellemetlenebbé váló atommonopóliuma. À partnerség biztosítaná a nyugati civilizáció jövőjét, míg az esetleges szovjet—amerikai megegyezés Európa feje fölött Európa kettéosztottságának fenntartását, a nyugati szövetség aláásását jelentené, másrészt „als Vorstufe einer weiteren Expansion nach Westen" szolgálna (27. 1.). Európa ismét hatalmi tényező a világgazdaságban, a világ első kereskedelmi hatalma lett. Ugyanakkor az Egyesült Államok monetáris sebezhetősége, tartós fizetési mérleg-deficitje miatt gazdaságilag meggyengült ós gazdasági, politikai tekintetben (a Szovjetuniótól való félelem a békés egymás mellett élés politikája miatt alábbhagyott, és erősödött az Európa önálló politikájára irányuló törekvés) Európával az interdependencia helyzetébe került. Ehhez járult még a szovjet hatalom katonai megerősödése (atomfegyverek, rakéták stb.). Ezt a helyzetet mérlegelve hirdette meg Kennedy az atlanti partnerség elvét, amelyben kifejezésre jutott, hogy az USA elvesztvén gazdasági, politikai és katonai monopolhelyzetét a gazdasági, politikai és katonai terhek — tegyük hozzá: ós befolyási területek — újrafelosztására kényszerült. Ebből a realisztikus helyzetfelmérésből levont végkövetkeztetéseiben Birrenbach ismét átcsap a hidegháborús és neokolonista hangnembe: „Diese Partnerschaft soll sich in erster Linie auf die Verteidigung gegen die kommunistische Aggression und auf die Hilfe für die unterentwickelten