Századok – 1967

Történeti irodalom - Europa und Amerika in der Welt von morgen (Ism. Mérei Gyula) 1414

1414 TÖBTÉNETI IRODALOM kodnak (vagy elsősorban egyre — így teszi Burian a cseh tartományi gyűlés esetében: ott Kazbundanak 1848 csehországi eseményeit összefoglaló, 1929-ben megjelent műve a „főforrás", Burian szerint a mindmáig egyetlen [! J munka, amely a prágai ós béesi levéltárak ily anyagát egyaránt felhasználja, másutt Anton Springer 1863—5-ben megjelent XIX. századi osztrák történetére való hivatkozások túltengésével találkozunk); ugyanezt mondhatjuk a forráshasználatra is (az 1848 áprilisi birodalmi alkotmány kialakulásának ábrázolására pl. aligha tarthatjuk elégségesnek Pillersdorff emlékiratainak, hagyatékának s egy-két fontos forráskiadványnak feldolgozását). Mindez annál szembetűnőbb, mert Burian 12 oldalas [!] bibliográfiát szerepeltet könyvében. De a forrászhasználat kérdését ezen túlmenően vizsgálva, nem tarthatjuk kielégítőnek azt a forráshasználati módszert sem, amely csak a közvetlenül az általa kiválas-tott (jeleztük: eléggé szűken meghatározott) kérdésre vonatkozó anyagot aknázza ki. A politikai események menetébe Burian csak akkor ágyazza be kérdése vizsgálatát (ami pedig 1848/49 kérdéseinek vizsgálatánál ugyancsak messzemenően lehetséges, de ugyanannyira követelmény is), amikor már lehetetlen kitérni előle. Azt már hiába várnánk ezek után, hogy szerzőnk az európai parallelekre is figyelmet fordítson, s beállítsa az európai fejlődésbe az 1848/49-i ausztriai parlamentáris kísérleteket; azt még kevésbé, hogy a magyar parallelt is vizsgálja. Pedig mindez még az általa kijelölt problematikába tartoznék; olyan problémakörök vizsgálatát már nem is merjük számonkérni rajta, mint a Habsburg-birodalom összetartozásának problémája (azon túlmenően, hogy különböző nyelvű és „kultúrfokú" népek élnek benne, s ezek közül a szlávok így vagy úgy viszonyulnak a cári Oroszországhoz), vagy a nemzetiségi mozgalmak valósága (társadalmi bázisuk, ideológiájuk; Burian módszerére az a jellemző, hogy szerinte 1848 előtt Galíciában nincs lengyel—ukrán nemzetiségi kérdés [!]) vagy a választójog társadalmi kérdései. Iskolás, a társadalmi-történeti valóságot megjeleníteni kevéssé képes munka Buriané. Olvasóinkat talán nem kell külön emlékeztetni egy „Forradalom és ellenforradalom Németországban 1848/49-ben" című, száztizenegynéhány éves munkára — mennyivel modernebb az ma is, s nemcsak szerzőinek képességei révén ! Buriant egy sereg részletkérdésben is joggal róhatjuk meg: szerinte Nyugat-Európában állam ós nemzet egy, nincs nemzetiségi kérdés (a flamand, vallon, breton, ír stb. kérdésről mintha nem is tudna); az osztrák Vormärz-nek a kérdés szempontjából való vizsgálata rendkívül szegényesre sikerült (még a liberális álláspont ábrázolása is; az ellenerőkről, Metternich és Kollowrat álláspontjáról, amelyet a magyar történeti irodalom évtizedek óta jól ismer, szó sem esik, stb., a nemzetiségek politikai programjának ismertetése rendkívül vázlatos), a birodalmi gyűlésnek nemcsak társadalmi összetételéről nem közöl (egy-két megjegyzésen túl) semmit, de szerkezetéről, működéséről, a politikai életben bírt súlyáról, csoportosulásairól sem; a kremsieri alkotmánytervezetet azért rója meg, mert az nincs tekintettel a nemzetiségek létszámbeli, műveltségi, társadalmi különbségeire [!], az osztrák probléma (sok nemzetiség, szláv többség) megoldására nem új, egyedi eszközöket használ, hanem a már adott alkotmányos sémákat [!]. stb. A ma már a kérdések sokoldalú elemzéséhez és az állítások széleskörű dokumentációjához szokott magyar olvasó azzal teszi le a könyvet: nem tudja, hogy irigyelje-e nyugati kollégáit, akik egy ilyen nivójú munkát is megjelentethetnek (méghozzá az említett elegáns külsőben) vagy egészen ellenkező érzelmekkel legyen-e. Burian könyve mindenesetre nem az a világszínvonal, amit a [magyar történészeknek igyekezni kellene utólérniök. TRÓCSÁNYI ZSOLT EUROPA UND AMERIKA IN DER WELT VON MORGEN (Atlantica е. V. [Herausgeber]. Vereinigung zur Förderung der atlantischen Zusammenarbeit. Freiburg, Verlag Rombach. E. n. [1964]. 132 1.) EUROPA ES AMERIKA A HOLNAP VILÁGÁBAN 1963 januárjában Franciaország megvétózta Nagy-Britannia felvételét az Európai Gazdasági Közösségbe (a továbbiakban: EGK). Ez az esemény felszínre hozta az európai tőkés integrációs szervezetek ós törekvések már 1958 óta lappangó válságát. 1958-ban hirdette meg ugyanis de Gaulle az „Europe des nations" konföderatív integrációs elméletét az amerikai—nyugatnémet nemzetekfölötti integrációs koncepcióval szemben és annak ellensúlyozására.