Századok – 1967

Történeti irodalom - Burian; P.: Die Nationalitäten in Cisleithanien und das Wahlrecht der Märzrevolution 1848/49 (Ism. Trócsányi Zsolt) 1412

TÖRTÉNETI IRODALOM 1413 kérdés lényegét (nem számol az állapolgárok több nemzetiséghez tartozásával), a nemzeti mozgalmakat az abszolutizmus elleni harc mellékvágányainak tartják (az éles harcot nem vállaló nemzetiség ezekre fut rá). A német-osztrák liberalizmus rokonszenvez a nemzeti mozgalmakkal, ugyanakkor a birodalomra (azt szükségesnek tartja) veszélyesnek látja őket; megoldási elképzelése: osztrák nemzeti érzés megteremtése s a Habsburg-állam német jellegének megtartása (germanizálás, a nemzetiségek politikai hatalomhoz nem engedése révén). Ez a liberalizmus fél Oroszországtól (azt látja a szláv nemzetiségi mozgalmak mögött). Schuselka szerint Ausztriát Európa szelleme alkotta a középeurópai népeknek az orosz despotizmustól való megmentésére. S a szláv nemzeti vezetők egyrésze is idegenkedik az orosz abszolutizmustól (Havlicek), célszerű egészet lát a Monarchiában (Deym). A képviselet és nemzetiségi kérdés közös kérdéseit vizsgálva, Burián utal rá: Csehországban 1848 előtt felmerül a 2 nemzetiségi kamarából álló országgyűlés terve. Tirolban (ahol a tartománygyűlésen és az évente ülésező „Postulaten-kongress"-en negyedik rendként a parasztság képviselői is jelen vannak) 1791-től az olaszok is képviseletet kapnak (ha a németeknél kisebb arányban is). Ujabb fejezetben ismerteti Burian az 1848 áprilisi birodalmi alkotmány tárgya körébe tartozó vonásait és a birodalmi gyűlés működését. A forradalom után szerinte a régi alkotmányos formák felújítására történnek kísérletek, ilyen formák azonban az egész birodalmat illetően sincsenek, a liberálisok közjogi vákuumot találnak, így követeléseik könnyebben teljesíthetők. A birodalmi gyűlést már 1848 március közepén egybehívják (az 1848. március 12. és 15. közt egymást követő rendeletekben jellege a forradalom menetét követve változik át javaslattevő testületből alkotmányozó nemzetgyűléssé). Helyette azonban egyelőre, 1848 április közepén az alsó-ausztriai rendek meghívására a tartományi gyűlések követei (Csehországot s Galíciát kivéve) ülnek össze egy rendi központi bizottságban. Az új alkotmány tervezetét Pillersdorf belügyminiszter dolgozza ki, belga mintára; az ő parlament-terve : kétkamarás gyűlés, képviselőházában a birtokkal, önálló iparral, biztos értelmiségi jövedelemmel rendelkezők által választott képviselők (1—1 személy 50 000 lakos után — e tekintetben a frankfurti birodalmi gyűlés volt számára a minta) s a képviselőház konzervatív ellensúlyának szánt szenátussal. A minisztertanács néhány élesebb vonást húz Pillersdorf tervébe: a munkásokat, napszámosokat, szolgákat, a nyilvános játékonysági szervezetek által támogatott személyeket kizárja a választásból, a városokban 20 000-ben, másutt 50 000-ben szabja meg a választókerületek lélekszámát, közvetett választásokat tart szükségesnek. A májusi—júniusi megmozdulások hatására azonban előbb a szenátus tervének feladására kényszerül a kormány, majd (a Sicherheitskomitee és a bécsi polgári bizottmány követelésére) választójogot ad a munkásoknak is. 1848 júniusában zajlanak le a választások; Burian csak utal az ezek során felmerülő olyan problémákra, mint a város—falu ellentét, felekezeti és nemzetiségi sérelmek keletkezése a választókerületek elhatárolása miatt. A birodalmi gyűlés összehívása kapcsán felrómlik az a veszély, hogy a parlamentben szláv többség lesz, s Ausztria nem marad védgát Oroszországgal szemben; az osztrák liberálisok azonban abban bíznak, hogy az Ausztriát összefogó liberális erő német. Az 1848 júliusában megnyíló gyűlésen a tárgyalási nyelv .mindenesetre a német, de a képviselők kb. 1/4-e nem tud németül (lengyel, ukrán, román, szlovén ós horvát parasztok, de művelt olaszok is); ez problémákat is okoz (az olaszok tolmácsot sürgetnek, a többiek nem tudnak résztvenni a szavazásokon; kritikák hangzanak el: a választásoknál nyelvi cenzust kellett volna alkalmazni, javaslatok történnek a németül nem tudó képviselők eltávolítására vagy lemondatására; végre tolmácsok beállítása oldja meg a dolgot). A birodalmi gyűlésen végül sem alakul ki szláv egység, a németek vezetőszerepét semmi nem veszélyezteti. A munka III. része az egyes tartományok parlament-kísérleteivel foglalkozik: előbb a már említett rendi központi bizottság 1848 áprilisban kidolgozott (de a valóságba át nem plántált) tartománygyűlós-tervezetet ismerteti (nagybirtokosok, városok és falvak képviselete, magas adócenzus, városi polgárjog és értelmiségi foglalkozás, a parasztoknál a birodalmi gyűlés választójoga szerint), majd az egyes tartományok gyűléseit. A IV. rész a kremsieri gyűlés alkotmánytervezetét ismerteti. (Kidolgozója a morva Kajetan Mayer.) Eredményeinek összegezése: 1848-ban Ausztriában megmarad a közjogi kontinuitás, az 1848 előtti parlamenti formák is, az új tartományi gyűlések ezekből fejlődnek ki, csak a birodalmi gyűlést választják majdnem általános választójog alapján. A nemzetiségi szempont általában nem szerepel a választójogi koncepcióban (csak a gyakorlatban érezteti korlátozó hatását). Ennyit arról, amit a könyv tartalmaz — az olvasót ti. a munka elolvasása után sokkal inkább érdekelné az, amit az nem tartalmaz. A rendkívül igényes, elegáns külsejű kötet ti. módszerében s ebből következően eredményeiben is meglehetősen szegényes. Számunkra már elképzelhetetlen a nyilvánosság elé kerülő munkában a korábbi irodalom, olyan használata, amelynél terjedelmes, fontos részek néhány standard munkára támasz-