Századok – 1967

Történeti irodalom - Piszarjev; Ju. A.: Oszvobogyityelnoje dvizsenyije jugoszlavjanszkih národov Avsztri-Vengrii 1905–1914 (Ism. Kővágó László) 1400

1400 TÖBTÉNETI IRODALOM Jü. A. PISZÁRJEV: OSZVOBOGYITYELNOJE DVIZSENYIJE JUGOSZLAVJANSZKIH NÁRODOV AVSZTRO-VENGRII 1905—1914 (Moszkva, Izdatyelsztvo Akagyemii Nauk SzSzSzR. 1962. 418 1.) AUSZTRIA—MAGYARORSZÁG JUGOSZLÁV NÉPEINEK FELSZABADÍTÓ MOZGALMA Mindig jó érzés kézbevenni az olyan könyvet, amely anyaggazdagságával a témakör ismerője számára is újat tud nyújtani. Ju. A. Piszarjev monográfiája a jugoszláv népek fölszabadulási ós egyesülési mozgalmairól megjelent nem kisszámú mű után is hézagpótló jelentőségű, nem utolsósorban azért, mert egyrészt a Monarchia délszláv népeinek mozgalmait összefoglalóan tárgyalja, másrészt mert a főfigyelmet a néptömegek, a munkásosztály ós a parasztság mozgalmaira fordítja. Ezen a ponton mutatja Piszarjev monográfiája a legnagyobb eltérést, s ebben van legnagyobb előnye is a jugoszláv kérdésről külföldön megjelent más művekkel —- így R. W. Seton-Watson könyveivel, vagy a szociáldemokrata Hermann Wendelnek a jugoszláv egyesülési mozgalmakról írt munkájával — összehasonlítva. Olyan szintézist kaptunk ebben a munkában, amely az ismert eseményeket sok ismeretlen anyaggal kiegészítve tárgyalja. Különösen értékesnek tekinthető eddig ismeretlen orosz diplomáciai jelentések felhasználása. A délszláv munkás-, paraszt- ós egyesülési mozgalmak iránt érdeklődők mintegy 80 oldalnyi gazdag, értékelő forrás- ós irodalomismertetést is találhatnak a könyv végén. A szerző példamutató alapossággal dolgozta fel az eddig megjelent orosz, szerbhorvát, szlovén, német, francia, angol és magyar irodalmat, s mellette nagyszámú egykori újság és folyóirat, valamint szovjet, jugoszláv, csehszlovák ós magyar levéltárak — eddig fel nem használt — anyagát. A tanulmány időhatárául választott két évet kétségkívül helyesen választotta meg a szerző. Az 1905. év a dolgozók erőteljes tömegmozgalmaival, az 1914. év az első világháború kitörésével jelent határozott elhatárolást a megelőző évektől, a közbülső évek pedig részben a dolgozók harcaival, részben a délszláv lakosság nemzeti megmozdulásaival — sa Monarchia kormányainak a nemzeti mozgalom ellen hozott rendszabályaival — bőséges anyagot szolgáltatnak a felvetett probléma tanulmányozására. A mű első fejezetében a szerző a Monarchia délszláv tartományainak gazdasági és politikai helyzetét ismerteti. Részletesen kitér e területek társadalmi, politikai és jogi viszonyaira, a néptömegek helyzetére és áttekintést nyújt a politikai pártokról. E megalapozás után általában két-két éves időszakokat foglalva egy-egy fejezetbe, tárgyalja az egyes tartományokban lezajlott eseményeket. A több mint féltucatnyi eltérő gazdasági ós társadalmi fejlettségű délszláv lakosságú tartomány eseményeinek időrendben való tárgyalása nem könnyű szerkesztési feladat elé állította a szerzőt. E nehézség legyőzésére azt a megoldást választotta, hogy az egyes tartományok gazdasági-társadalmi viszonyait külön-külön mutatja be, míg a mozgalmi eseményeket összefüggően tárgyalja. Az események kétéves szakaszokban való tárgyalása helyenként mesterkéltnek hat. Amíg például az 1905—1907-es évek forradalmi fellendülésének, valamint 1908 —1909-nek a boszniai válsággal kapcsolatos eseményei szinte maguktól kínálják e megoldást, addig az 1909—1912-es időszak két fejezetre bontásának indokoltságát nem érezni. Ez a fejezetekre bontás s az események kétévenkénti részértókelése olyan benyomást kelt, mintha az 1905 — 1912-es évek a délszláv területeken egy szünetnélküii, magasfokú feszültség és soha nem lankadó harc időszaka lettek volna. Ebben a permanens feszültségben csak az első viláháború előszele éreztet bizonyos minőségi változást. Ju. A. Piszarjev témája fő problémáit a következőkben látja: 1905 ós 1914 között a Monarchia jugoszláv területein a politikai élet döntő tartalmát a nemzeti-felszabadító harc képezte. A megoldásra váró feladatok között második helyen az agrárkérdést említi, s kiemeli, hogy a délszláv parasztság a földért ós a hűbéri viszonyok felszámolásáért folytatott ebben az időben harcot. A délszláv munkásmozgalom jelentős lendületet vett, az első orosz forradalom hatása alatt fejlődött, és szoros kapcsolatban volt a Monarchia más nemzetiségű proletariátusának mozgalmával. A munkásosztály az érlelődő polgári demokratikus forradalom hegemónja lett, gyökeres változást azonban nem tudott elérni a politikai életben, mert a délszláv területek reformista vezetés alatt álló szociáldemokrata pártjai nemcsak hogy nem álltak a proletariátus polgári-demokratikus forradalomért