Századok – 1967

Történeti irodalom - Anuarul Institutului de Istorie şi Archeologie; Iaşi (Ism. Szász Zoltán) 1396

1396 TÖBTÉNETI IRODALOM ANUARUL INSTITUTULUI DE ISTORIE SI ARHEOLOGIE (Iasi. Editura Academiei Republicii Populäre Romíné. I. köt. 1964. 212 1.) A laçi-i történeti és régészeti intézet évkönyvét I. Saizu, D. Sand.ru, L. Eseanu: Adalékok a moldvai néptömegek anyagi viszonyainak megismeréséhez 1940—1944 c. tanulmánya vezeti be. Jelentős levéltári anyag támasztja alá a munkásság ós parasztság életkörülményeinek romlásáról alkotott képet. A. Loghin, S. Davicu, L. Eçeanu : A paseani vasutasok harca 1933 január—februárban c. tanulmánya bemutatja, hogy az 1933-as munkásmozgalmi fellendülés idején a paseani vasutasok komoly szerepet játszottak, s mint harcos hagyományok hordozói, jelentős támogatást nyújtottak az egész ország vasúti és olaj munkásainak sztrájkjaihoz. Constantin Cihodaru: A fejedelmi tanács és a nagygyűlés Moldvában a XV.—XVII.-században c. tanulmányában a fejedelmi tanács értelmezésével foglalkozik. Források alapján kimutatja, hogy az államalakítás előtti vajdaságok hagyományai nyomán kialakult 12 tagú tanács a kenézek tanácsának folytatása, uralta az igazgatást, bíráskodást, külpolitikát. Jelentősége azonban a fejedelmi hatalom erejétől függően ingadozott. Az időkónt egybehívott nagygyűlés (sfatul de obçte), melyen, úgy tűnik, nemcsak rangosak vettek részt, főként uralkodóválasztásnál hallatta szavát, a török uralom alatt főleg pénzügyi, paraszti teherviselési kérdésekkel foglalkozott. Leon Simanschi a „Documente privind Istoria Romíniei" „A" sorozatának (Moldva, XIV—XVI. század) dokumentumaival foglalkozik, az iratok hitelessége szempontjából. Jonel Dirdala az 1929—33-as gazdasági válság idején lezajlott Dél-Bukóvina-i parasztmozgalmakkal foglalkozik. V. M. Russu az állami javak eladásáról szóló 1866-os és 1868-as törvények keletkezéséről és végrehajtásáról ír. Rámutat, hogy az 1868—1871 között árubabocsátott 321 állami birtokból mindössze 5-öt vettek meg parasztok, s ez is mutatja, hogy a törvények nem járultak hozzá a paraszti földhiány csökkentéséhez. Ecaterina Negrufi-Munteanu I. S. Stürza moldvai fejedelem (1822—1823) egyik igazgatási reformjával foglalkozik, melyben az ún. „slujitori" (szolgálók), altiszti kategória kiválasztási módozatát változtatta meg. Az eddig főleg falusi adózókból álló, évente meghatározott nap állami szolgálatra kötelezett „kistisztviselők" a terv szerint a hivatali központok népéből választandók ki, ami a stabil tisztviselőréteg kialakítása felé vezető út egyik állomását jelentette. D. Ciurea a moldvai feudális monopóliumok kérdéséről ír röviden, a XVIII. századig terjedő időszak vonatkozásában. C. A. Stoide Eustatie Dabija (1661—1655) suceavai pénzverdéjével folglalkozik, itt ugyanis tekintélyes mennyiségű lengyel pónzutánzatot is készítettek. A pénzverde, bár valamelyest hozzájárult a pénzforgalom fokozásához, ugyanakkor zavart is okozott a fejedelemség gazdasági életében, valamint Moldva és Lengyelország viszonyában. Emil Vîrtosu a török, görög, örmóny^stb. forrásokban Moldva elnevezésére használt Bogdania megjelölés eredetét keresi. Állítása szerint a Bogdania név nem I. Bogdántól (1359—1365), hanem a török Bug-dan („ökör-ország") összetételből származik. N. Qrigora§ egy 1666-ból származó pecsétnyomó öntő formáját, valamint a Iasi-i Trei Ierarchi kolostor harangtornyának 1638-as feliratát ismerteti, Ilié С or jus Mihail Viteazul a mai lengyel történeti kutatásban címmel közöl összefoglalást. A folyóirat recenziót közöl többek között P. Renouvin : Histoire des relations internationales Vili. kötetéről, Dan Berindei: Bukarest 1459—1862 с. könyvéről, a berlini akadémia Renaissance und Humanismus im Mittel- und Osteuropa (1962) és a Studia Historica sorozat La Renaissance et la Reformation en Pologne et en Hongrie с. (1963) 53. kiadványáról. SZÁSZ ZOLTÁN SIEGFRIED BÜNGER: FRIEDRICH ENGELS UND DIE BRITISCHE SOZIALISTISCHE BEWEGUNG VON 1881—1895 (Berlin. 1962. 242 1.) F. ENGELS ÉS A BRIT SZOCIALISTA MOZGALOM 1881-1895 KÖZÖTT A munkásmozgalom-történetkutatás időről-időre mindig visszanyúl az angol munkásmozgalom harmadvirágzásához, hiszen a történetírás számára bizonyos fokig még mindig feloldatlan, örök talányt képez, hogy abban az országban, amely az ipari fejlődés szempontjából leghaladottabb volt, ahol a politikai viszonyok sem voltak kedvezőt-