Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
132 SZEKERES JÓZSEF A kormány és a bányatőkések intézkedései a sztrájk után A sztrájk befejezése után a kormány alapos vizsgálatnak vetette alá az eseményeket és igyekezett minden hasznosítható tapasztalatot összegyűjteni új sztrájkok esetére, illetőleg megelőzésére. Maga Horthy is foglalkozott a hozzá eljuttatott jelentések alapján a sztrájkügy tanulságaival. November 9-én Bartha honvédelmi miniszterhez írt levelében megállapította, hogy a kirendelt katonai karhatalom a szolgálati szabályzatban foglaltakkal szemben, azzal ellentétes feladatok elvégzésével bízatott meg. A karhatalmi szolgálat szabályait magában foglaló A. 15. jelzésű utasítással szemben a karhatalmat közhatósági feladatkör ellátásával bízták meg és a kirendelt alakulatok parancsnokai végezték a polgári hatóságok vezetőinek teendőit is. Ezek alapján felszólította a honvédelmi minisztert, hogy ,,. . .a jövőben hasonló esetek feltétlenül elkerültessenek és a kirendelt karhátalom alkalmazásánál az A. 15. jelzésű szabályzat határozványai maradéktalanul betartassanak".15 1 Természetesen tévedés volna arra gondolni, hogy a kormányzót a munkások iránti rokonszenve vezette volna észrevételei megtételénél. Horthy csupán a honvédséget kívánta megóvni egy nem feladatához tartozó harcba való bekapcsolódás következtében feltámadó ellenszenvtől és lejáratástól. Nem akarta, hogy a honvédség hatalmi szóval oldjon meg közigazgatási hatáskörbe tartozó sztrájkproblémákat. A katonaság bevonása a munkások és a tőkések közötti harcba még inkább kiélezte az ellentétes érdekű társadalmi osztályok szembenállását. Ezért is javasolta Bartha Teleki miniszterelnöknek, hogy minél előbb létesítsenek kormányszerveket és munkáskamarát a „munka" érdekeinek képviseletére, mert a munkások ma úgy látják, hogy Magyarországon a kormányszervek nem képviselik az ő érdekeiket, s általában tevékenységük nem kapja meg a kellő társadalmi értékelést. Szerinte ezen a helyzeten csak az említett új szervek létrehozásával lehetne változtatni.152 Teleki miniszterelnök azonban nem osztotta ezeket a nézeteket. A bányatőkések, akiknek mérhetetlen kapzsisága és profithajszája szolgáltatott alapot az országos bányászsztrájk kirobbanásához, mitsem tanultak az eseményekből. Nekik a sztrájk mindvégig „lelketlen izgatás" következménye volt.15 3 Szerintük a ,, . . . munkásságnak a sztrájkmozgalma nem bérharc volt, nem elégedetlenség munkaadójával szemben, hanem politikai megmozdulás".15 4 Teljes mértékben érthető, hogy a bányatőkések kizárólag a sztrájk politikai vonatkozásait hangsúlyozták, a nyilasok szerepét helyezték előtérbe. A közvélemény figyelmét ui. el kellett terelniök arról, hogy éppen az ő felelősségük volt a legnagyobb, hogy éppen az elviselhetetlen nyomor késztette a munkásokat a harcra, amelybe önző profitvágyukkal belekényszerítették a bányászokat. A harc során kikényszerített engedmények jogosságát és szükségességét soha be nem látták, és valahányszor az 1940 őszi sztrájk eseményeiről megemlékeztek, soha nem mulasztották el kritika alá vonni a kormány eljárását. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. főrészvényesei igazgatósági ülésükön a következőképpen bírálták a kormány magatartását: „A sztrájk után a m. kir. Iparügyi Miniszter Úr úgy igyekezett a munkásság nyugalmát 151 HIL HM Ein. la. 65.266/1940. 152 HIL HM Ein. la. 1.281/1941. 153 OL MÁK irattár. Az 1940. évről szóló üzleti jelentés. 154 OL Salgó, Igazgatósági ülések jegyzőkönyvei. 1940. dec. 17.
