Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
AZ 1940. ÉVI BANYASZSZTRAJK 133 biztosítani, hogy mindenütt megvizsgálván a kereseteket, nemcsak az alacsonyabb kategóriáknak javította a bérét, hanem általánosságban olyan bérjavítást engedélyezett, amely 1940 XI. és XII. hónapjaiban 853.425 pengővel terhelte meg vállalatunkat, anélkül, hogy e költségeknek áthárítását, a szénárba való betudását engedélyezte volna. Ha igyekeznénk is elismerni azt, hogy a munkásságnak adott bérjavítás szociális szempontból és a mai drágaságra tekintettel helyes cselekedet volt, akkor is sajnálattal kell rámutatnunk e minden előzetes számítást nélkülöző bérjavításra azért, hogy az vállalatunk megkérdezése nélkül történt, tehát anélkül, hogy meghallgatást nyertünk volna, vájjon a gyakorolt jótékonyság a vállalat teherbíróképességét nem haladja-e meg."15 5 Az 1940. évi bányászsztrájk értékelése Az 1940 őszi bányászsztrájk kiemelkedő eseményét képezi az egész 25 éves ellenforradalmi rendszernek. A bányászok sztrájkmozgalmait az 1893-as nagy pécsi harctól kezdődően mindenkor a rendkívül heves összecsapások jellemezték a munkások és a tőkések védelmére kirendelt csendőrség és katonaság között. A bányászsztrájkok hosszú sorozatában egyáltalában nem tartozott a ritka kivételek közé a hónapokig elhúzódó harc, de a számos halálos áldozatot követelő csendőrsortűz sem. A magyar bányamunkásság életútját könny és vér öntözte mind a dualizmus „boldognak" mondott évtizedeiben, mind a Horthy-rendszer 25 éve alatt. ' Az 1940. évi bányászsztrájkot joggal tekinthetjük országos szakmai általános sztrájknak. Ezt az országos mozgalmat a Teleki-kormány kezdettől fogva mint politikai, sőt katonai ügyet kezelte, és féktelen erőszakkal kísérelte meg elfojtani. De hasztalan, mert a harc végül is a munkások és az iparügyi miniszter között folytatott hosszadalmas tárgyalások útján, jelentős eredmények kivívásával ért véget. A bányászsztrájkok történetében gyakori jelenség volt a korábbi években is a harcban álló munkások ellen katonai egységek kivezénylése, de 1940-ben országos katonai készültséget rendelt el a honvédelmi miniszter, dandár nagyságrendű páncélos és gépesített alakulatokat, tüzérséget küldtek a sztrájkolok ellen és a letartóztatott munkások száma a sztrájk folyamán meghaladta a 3000 főt. A már háborús méreteket öltő katonai intézkedéseit mellett az ország legfelsőbb vezetése, a kormányzó és a minisztertanács, több alkalommalis, levélváltásokkal, rendes és rendkívüli üléseken éles, sokszor heves vitákat kiváltva, foglalkozott a sztrájk eseményeivel, a kialakítandó taktika problémáival. Mindezek a tények világosan mutatják, hogy a sztrájk messze túlnőtt a megszokott gazdasági bérharc keretein és méretein, elsőrendű politikai eseménnyé vált. Sajátos, hogy az osztályharc ilyen méretű fellángolása úgy zajlott le, hogy az állig felfegyverzett államapparátussal szemben a másik fél, a bányamunkásság a harc nagyobb részét szervezett központi vezető erő irányítása nélkül vívta meg. A harc első fázisában, a sztrájk kirobbantásában és kiszélesítésében jelentős szerepet játszott a nyilaskeresztes párt. Agitátorai a küszöbön álló kalandor puccsterveik érdekében a közeli hatalomátvétel reményében, kihasználták a bányamunkásság sérelmeit, kiáltó nyomorúságát, de nem ezen akartak való-156 Uo.
