Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
AZ 3940. ÉVI BÄNYÄSZSZTRÄJK 131 nyai között rendkívüli erőfeszítést igényelt és nem történhetett meg rövid idő alatt. 1940 nyarán ugyan már újból működött a központi bizottság, de a szervezeti újjáépítés még nem ölelte fel a bányavidékeket. A központi vezetéstől függetlenül, néhány ipari városban működtek illegális csoportok, így Salgótarjánban is, ezek azonban nem bizonyultak elég erősnek az események számottevő befolyásolására. Néhány adat azonban így is előkerült az illegális kommunisták sztrájk alatti tevékenységéről. A 2. honvéd lovasdandár parancsnoka összefoglaló jelentésében arról írt, hogy a nógrádi bányavidék egyes településein a kommunisták vették át a nyilasoktól a sztrájk vezetését.14 6 Ezt az adatot erősíti meg a nógrádi kommunista veteránok összefoglaló feljegyzése, amely szerint a bányászmozgalomban dolgozó kommunisták igyekeztek a sztrájk folyamán a vezetést kézbevenni és gazdasági követeléseket kiharcolni.14 7 A szociáldemokrata párt a maga elszigeteltségében még a nyilasok kikapcsolódását sem tudta a maga javára fordítani. Október végén kiadtak ugyan egy röpiratot a sztrájkról, de ebben szó sem esett a munkások jogos követeléseiről, hanem mindössze Gruber nyilas képviselőnek a tatabányai küldöttek előtt hangoztatott elutasító szavait ismertették, kiemelve, hogy a nyilasok a bányamunkások harcán keresztül szerettek volna a hatalomra felkapaszkodni — ami igaz is volt, de ez a megállapítás csupán az igazság egyik félét tartalmazta.148 A képviselőházban Kabók Lajos foglalkozott a sztrájkkal. Visszautasította a nyilasok vádaskodásait és felszólította a kormányt, hogy kezdjen hozzá a legnehezebb munkát végző bányászok sérelmeinek orvoslásához, nehogy a bányamunkások körében tovább növekedjék az elkeseredés és a gyűlölet azokkal szemben, akik sorsukon nem akarnak segíteni.14 9 Pedig a munkásság körében volt hajlandóság a szociáldemokrata párthoz és a szakszervezethez való visszatérésre, ha láttak volna valamilyen csekély lépést is teljesen indokolt követeléseik támogatására. Erre utalnak azok a tények is, melyek szerint a Dorogon megválasztott tárgyalóbizottságban a szociáldemokraták voltak többségben és Pécsett egyetlen nyilast sem választottak a bányamunkások az egyezkedést folytató bizottságba, hanem becsületességükről ismert és a szakszervezethez tartozó munkásokat.15 0 A szociáldemokrata párt és a szakszervezet azonban csak 1943 második felében volt képes újból mélyebb gyökereket ereszteni a bányamunkások között. 116 HIL VKF Ein. 1. 6.408/1940. 147 Feljegyzés Salgótarján és környéke munkásmozgalmáról 1932—1946. 148 HIL HM Ein. la. 66.4.68/1940. — A Szakszervezeti Tanács hivatalos közlönyében, a Magyar Szakszervezeti Értesítőben Peyer Károly írt a sztrájkról „Rossz befektetés" címmel. A cikkben szemére veti a kormánynak és a tőkéseknek, hogy szüntelen hajszát folytatnak a szakszervezeti mozgalom és vezetői ellen, amely politika végül is kedvezőtlen eredményhez vezetett. „Évek óta folyik ez a harc és egyet elértek, hogy a fiatalságnak egyrészct sikerült a mi szervezeteinktől távoltartani, a másik része pedig semmi iránt sem érdeklődve élte le napjait. . . Rossz befektetés volt kontra egyletekben Mária leányokat nevelni, akik most megmutatták, mit tanultak ott." A tanulság alapján felszólítja az uralkodó osztályt, hogy ismerje el a szakszervezeteket, hozzon áldozatokat a munkásság életnívójának emelésére, mert a zavartalan termelés csak ezen az úton érhető el. Majd a munkásokhoz intézett felhívással fejezi be írását: „A munkások pedig rúgják ki soraikból az oda nem való betolakodott egyéneket . . . Takarodjanak a munkások tájékáról, akik nem odavalók. A magunk baját majd magunk fogjuk elintézni. A munkásság ne legyen játékszere politikai kalandoroknak, hant m haladjon azon az úton, amelyet éveken át maga taposott" (Magyar Szakszervezeti Értesítő, 1940. nov. 1.). 149 Képviselőházi Napló 1939 — 1944. 7. köt. 603-604. 1. 150 PIA, Csendőrségi összesítő jelentés a baloldali mozgalmakról. 1940. nov. 5. 9*
