Századok – 1967

Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82

130 SZEKERES JÓZSEF gondját a kormány és a munkások közötti összekötő szerepének betöltése képezte, nem pedig a munkásság harcának vezetése és szervezése a kapitalista kizsákmányolás ellen. Az osztályharcos politikától való eltérés jegyében született meg a szakszervezet központi vezetőségének november 17-i határozata, ami még magukkal a tényekkel is ellenkezett: „Ismertették, hogy az elmúlt hetekben lefolytatott bányászsztrájk nem lendítette előre a munkásság szociális helyzetének javulását. A sztrájkot mint a munkásság egyedüli és végső eszközét szükségesnek tartják, de kitörését a jelen időben elítélik, mert azt szervezetlen és nyilas érzelmű tömegek folytatták, amelyek nemcsak az államhatalomra veszedelmesek, hanem a szocializmus intézményeire, így a szakszervezetekre is."14

4 Kommunista bírálat a szociáldemokrata párt álláspontjáról A szociáldemokrata álláspontot, amely a kormány politikájának támogatását jelentette s egyúttal a bányászok helyzete iránti közömbösségről tanúskodott, az illegális kommunista párt részéről több helyen és esetben bírálták. Október 26-án az újpesti munkásotthonban elhangzott tájékoztatóhoz következő hozzászólások során egy felszólaló kijelentette, hogy a pártnak a sztrájk elítélése helyett inkább a bányászok mellé kellene állnia, mert a bányászok nem a nyilas uralomért, hanem kizsákmányolóik ellen indították meg a harcot. A bányászokat fel kellene világosítani — mondotta —, hogy tartsanak ki a harc mellett, de ne támogassák a nyilasok politikai törekvéseit. A bányászok harca annál is inkább indokolt, mert az életszükségleti cikkek árai 50-60%kal emelkedtek, ugyanakkor a tőkés társadalmi rend csak 7% emelést akar adni a munkásoknak. A budapesti VII. kerületi pártnapon egy felszólaló követelte, hogy a baloldal kapcsolódjék be a sztrájkharcba, mutassa meg a helyes irányt és vezessék a bányászokat a tőkés rendszer elleni küzdelmükben.145 Az illegalitásban működő kommunista párt tagjai tehát látták a bányamunkások harcával kapcsolatos tennivalókat és hangot is adtak véleményük- ( nek, de nem voltak képesek kellő befolyást gyakorolni a sztrájk vezetésére: i Nem kétséges, hogy éppen a következetes forradalmi erő hiánya adta meg a lehetőséget a bányamunkások politikai ingadozására és a nyilas manőverek keresztülvitelére. A Kommunisták Magyarországi Pártja 1940. évi szerepének vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy 1936 januárjában a katonai kémelhárító szervek nyomozása alapján a pártvezetőség csaknem mindegyik Magyarországon tartózkodó tagját letartóztatták. Májusban pedig — azóta sem tisztázott körülmények között — bekövetkezett a párt szervezeti feloszlatása is. Súlyosbította a helyzetet, hogy a központi bizottság néhány tagja a Szovjetunióban esett áldozatul a sztálini személyi önkénynek. Természetes, hogy a párt újjászervezése, ütőképessé tétele az ellenforradalmi rendszer viszo-144

Uo. 1940. nov. 22-i jelentés. — A bányászszakszervezet 1940. dec. 17-i országos vezetőségi ülésén a sztrájk ügyében a következő határozatot fogadták el: „A Magyar Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége vezetősége és azok tagjai a leghatározottabban visszautasítanak minden olyan törekvést, amely a bányamunkások gazdasági helyzetének javítását célzó mozgalmát a bányamunkásság igazi érdekeivel ellenkező politikai célokra kívánja kihasználni ... és minden közösséget megtagad azokkal, akik kimondott politikai célokból a munkásságot olyan cselekedetekre bírták, amely a termelés menetét megzavarta" (MVL. 1940. dec. 16.). 145

PIA, Csendőrségi összesítő jelentés a baloldali mozgalmakról. 1940. nov. 3.