Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
AZ 1940. ÉVI BANYASZSZTRAJK 129 lehetett tenni valamit, a sztrájk ügyét felhasználva, a bányászszövetségre és a szociáldemokrata pártra akartak újabb csapást mérni. Azonban ez az igyekezet sikertelen maradt. A Salgótarjánban kihallgatott szociáldemokrata vezetők tiltakoztak a felhozott vádak ellen és felmutatták az 1940. szeptember 8-i helyicsoport közgyűlési jegyzőkönyvének hatóságilag hitelesített példányát. A jegyzőkönyvben foglaltak szerint: „Jelinek központi titkár kijelenti, hogy az utóbbi hetekben gyanús mozgalmak észlelhetők a bányavidékeken. Akik ezt a mozgalmat szítják, az egyik helyen 30, a másik helyen 50, sőt 65%-os béremelés elérését helyezik kilátásba. Még azt is megkockáztatják, ha nem adják szépszerével, akkor sztrájk lesz. Minden szervezett munkást felszólítok, hogy ezektől a mozgalmaktól tartsák távol magukat, mert mi semmiféle sztrájkban részt nem veszünk. Elsősorban hadiállapotban vannak a bányaüzemek, másodsorban pedig semmi anyagi segítség nincs arra az esetre, ha a munkások keresetnélkülivé lesznek." Jelinek felolvasott beszédéhez még annyit fűzött hozzá a két szociáldemokrata helyi vezető, hogy amikor a harc már megkezdődött, ők maguk, ahol ez módjukban volt, nem engedték leállni az üzemeket. Szavaikhoz a jelenlevő rendőrkapitány a belügyi nyomozókhoz fordulva, a következőket fűzte hozzá: „No lássák uraim! Amit most Hermann elmondott, teljesen olyan értelmű volt, mint amit én megállapítottam. És kijelentem, hogy ezekért az emberekórt és Jelinekért bármikor txízbe teszem a kezem, mert ezek becsületes emberek és hónapok óta folyó megfigyelésem után tudom, hogy soha semmi törvénybeütköző cselekményre a munkásságot nem akarták rábírni."141 Valóban ezek a munkásvezetők még attól is visszariadtak, hogy egy-egy helyi sztrájkot kezdeményezzenek. A legtöbbször, mint pl. 1937-ben Pécsett is, elítélték a harcot kirobbantó szociáldemokrata munkásokat, s csupán a sztrájk leszerelése érdekében, pozícióik megőrzése céljából avatkoztak be az akaratuk ellenére, spontánul kirobbanó harcokba. A háború kitörése után a szakszervezet a hadiállapot bevezetésére hivatkozva minden sztrájkot ellenzett. A szakszervezeti vezetők tevékenységüket arra korlátozták, hogy összegyűjtötték a kirívó munkáspanaszokat és a kormány elé vitték azokat, orvoslást kérve. Egy-egy küldöttségnek a szénkormánybiztos elé vezetése, előadások tartása képezte tevékenységük lényegét. A bányászszakszervezet központi vezetőségének november 17-én, tehát jóval a bérharc eseményeinek lezajlása után megtartott ülésén hozott határozatok csak aláhúzták az osztályharcos politikáról való letérésüket. A jövő feladatait a következőképpen állapították meg: „Első. feladatnak tekintik a külső tagszervezést, másodiknak a tagok szellemi képzését, a harmadiknak a hatóságok előtt a gyűlések engedélyezésének sürgetését."142 A pécsi szociáldemokrata párttitkár. Tolnai, a munkások között azzal agitált, hogy a kormány pártfogolja szervezkedésüket, mert ezzel kiragadják a bányamunkásokat a nyilasok kezéből. Heim mecsekszabolcsi bányász vezető, a szakszervezet elnöke szerint a pángermán uszítás ellen egyedül a szociáldemokrácia tudna fellépni eredménynyel, ha a hatóságok nem gördítenének akadályokat a szervezkedéssel szemben.143 Az idézetekből az is kitűnik, hogy a szociáldemokrata vezetők legfőbb 141 PIA. Bányászszakszervezet iratai. Bsz 3/1940. 142 PIA. Csendőrségi összesítő jelentés a baloldali mozgalmakról. 1940. nov. 22. 143 Bizalmas nyomzójelentés. PIA, Baloldali összesítő jelentés, 1940. dec. 13. és okt. 18. t 9 Századok 1967/1—2
