Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
128 SZEKERES JÓZSEF 12-én bevonták a karhatalmat Pécsről és Tatabányáról, november 25-én pedig Salgótarjánból, Ózdról és Dorogról vonultak be állomáshelyeikre az utolsó, még ott tartózkodó katonai alakulatok. A vezérkar főnöke is ezen a napon adta ki utolsó sztrájktájékoztatóját a felsőbb kormányszervek részére.14 0 A sztrájkügyeket azonban még nem lehetett lezárni, mert többszáz bányász és bányászasszony került letartóztatásba, internálásba, munkásszázadokba és katonai fegyházakba. A sztrájk első időszakában letartóztatott munkások közül sem engedtek még ki mindenkit, bár a legtöbbjük a sztrájk befejezése után néhány nappal, vagy még a sztrájk tartama alatt szabadlábra került. A letartóztatások méreteire jellemző, hogy egyedül Salgótarjánban 1600 letartóztatott munkást őriztek — nem egyszerre — a helyőrségi laktanyában. Többségüket kiengedték ugyan, de jónéhányat közülük a miskolci haditörvényszék hosszú évekre elítélt. Több helyen, így pl. a székesfehérvári hadbíróságnál még december 20-án is hoztak ítéletet a sztrájkolok ellen. A kormány szerette volna a sztrájkügyeket minél előbb ebben a vonatkozásban is lezárni, de a katonai szervek, ha nem akarták, hogy egész eljárásuk a komolytalanság látszatába kerüljön, kénytelenek voltak a bírósági komédiát végigjátszani. A nyilasok természetesen itt is felfedték a kormány céljait és most ismét a bányászok felé fordulva híresztelni kezdték, hogy nem kell komolyan venni a bírósági ítéleteket. A nyilas agitáció azonban a letartóztatottak kiengedését odázta el, mert a kormány — most már tekintélyének megóvása végett is — tovább várt a valóban tervezett amnesztiával. Végül is a katonai parancsnokok kihallgatáson közölték a bányászokkal, hogy az ő jó munkájuktól függ a letartóztatottak szabadonbocsátása. Amenynyiben a bányakerület termelése meghaladja vagy eléri a sztrájk előtti színvonalat, abban az esetben hamarább hazaengedik a lefogottakat. E felhívásnak, a munkásoknak tett egyidejű engedményekkel, lett is foganatja: a bányatelepek termelése országosan meghaladta a korábbi évek színvonalát és ennek következtében karácsony estéjére az összes letartóztatottak, feltételesen szabadon engedve, már odahaza lehettek. A szociáldemokrata párt állásfoglalása a bányászok harcával kapcsolatban A letartóztatottak szabadonbocsátása után még két kérdés foglalkoztatta • a kormányszerveket. Először is igyekeztek kinyomoztatni, hogy közvetlenül kik robbantották ki a sztrájkot, kiket lehet felelősségre vonni, másrészt megkezdték a sztrájkból levonható tanulságok, tapasztalatok összegyűjtését, hogy egy esetleges újabb munkabeszüntetés alkalmával már előre kidolgozott módszerek alapján vehessék fel a harcot a munkásokkal. Az első kérdésre vonatkozó nyomozás eredménytelen maradt. A nyilasok azt állították, hogy ők csupán összegyűjtötték és a kormány elé terjesztették a munkások panaszait, de semmiféle utasítást nem adtak a munka megtagadására. Hangoztatták, hogy a sztrájkot a salgótarjáni Frigyes-akna szociáldemokrata érzelmű munkásai robbantották ki. A hivatalos vizsgálat is ezen az alapon indult meg, jóllehet a Belügyminisztériumban ismerték a nyilasok sztrájkszervező tevékenységét és a szociáldemokraták sztrájkellenességét, de miután bűnbak kellett, és külpolitikai okokból a nyilasokkal szemben alig 140 HIL VKF Ein. 1. 5.688/1940.
