Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
AZ 1940. ÉVI BANYASZSZTRAJK 125 November 1-én reggel egy beteg munkás feljött a sztrájkolok közül és elmondotta, hogy csoportjuk éhségsztrájkba kezdett és akciójukat mindaddig nem fejezi be, amíg igazságos követeléseiket nem teljesítik. Éhségsztrájkjuk célja felhívni a közvélemény figyelmét tarthatatlan helyzetükre és támogatni harcoló munkástestvéreiket. A bányában tartózkodók pontos számát nem sikerült megállapítani, egyesek szerint 104 munkás sztrájkolt a föld alatt, mások 125 munkásról tudtak.13 1 A tokodi munkások elszánt éhségsztrájkjukkal céljukat teljes mértékben elérték. Ennek bizonyítékául elég az október 31-i minisztertanács ülésére hivatkozni és idézni a honvédelmi miniszter felszólalását: ,, . . .különösen kéri az Iparügyi Miniszter urat, hogy mindazok az intézkedések, amelyek a munkásság jogos kívánságainak teljesítésére lehetségesek, tétessenek meg még mielőtt a sztrájkmozgalmak kitörnek, nehogy előforduljon az a sajnálatos eset, mint a mostani bányászsztrájk alkalmával, hogy utólag történjenek olyan méltányos intézkedések, amelyek így a mozgalom eredményének tudhatók be."13 2 Visszaemlékezve Bartha október 9 —10-én kiadott parancsaira, melyekkel a sztrájk kíméletlen letörését akarták elérni, látható, hogy a kormánytényezők álláspontja a munkások vissza nem rettenő harckészsége következtében változáson ment át. Belátták, hogy az annyira fontos széntermelés zavartalan biztosítása érdekében kénytelenek valamelyest enyhíteni a bányászok helyzetén és katonai elnyomásukon. Az uralkodó osztálynak ezt a felismerését elősegítette és elmélyítette a tokodi bányászok éhségsztrájkja, de egyben hozzájárult a munkásoknak adandó kedvezmények körének kiszélesítéséhez és a tárgyalások felgyorsításához. A tokodi éhségsztrájkhoz a dorogi munkások is csatlakozni akartak. Ezért november 1-én többszázan jelentkeztek munkára, de a beszervezett spiclik már jó előre tudatták a karhatalommal a munkások tervét. így a csend-Őrök az aknák bejáratánál tartóztatták le a sztrájkszervezőket és a munkásvezetőket. A tervezett dorogi szolidaritás-megmozdulás tehát nem sikerült. A többi bányavidékre sem jutott el a tokodi éhségsztrájk híre, mert a kormány különösen szigorú belföldi hírzárlatot rendelt el a sztrájk eseményeire és a bányatelepek hermetikus elzártsága sem szűnt még meg. A földalatti sztrájkolok azonban rendületlenül állták a harcot, és november 2-án reggel Paksy tábornok csak azt jelenthette Budapestre, hogy az éhségsztrájk immár 48. óráján is túllépett.13 3 Még ugyanaznap délelőtt Paksy tábornokot újból felrendelték a Honvédelmi Minisztériumba és az új helyzetre vonatkozó utasításokkal látták el. Visszaérkezése-után érintkezésbe lépett a sztrájkólókkal és közölte velük, hogy a kormány hajlandó kívánságaikat teljesíteni, ha beszüntetik mozgalmukat. A föld alatt harcolók Paksy felhívására délután fél négy órakor megkezdték a 131 HIL VKF Ein. 1. 5.603/1940. A tokodi bányászok végső elkeseredésükben vállalták a földalatti éhségsztrájkot, az 1930-as években a magyar bányamunkások többször is alkalmazott harci módszerét, amely a kommunista francia és belga bányászok harcai nyomán vált ismertté Magyarországon is. A tokodi éhségsztrájk sorrendben az ötödik ilyen megmozdulás volt, a magyar bányamunkások harcainak történetében, az 1934, 1935 és 1937. évi pécsi, valamint az 1938. évi brennbergi földalatti éhségsztrájk után. Az a tény, hogy a tokodi bányászok a kommunista munkások harci módszeréhez folyamodtak, világosan mutatta, mennyire nem hatott rájuk a fasiszta demagógia, a nyilasok hátatfordítása a sztrájkmozgalomnak. 132 OL Minisztertanácsi jegyzőkönyvek. 1940. okt. 31. 133 HIL VKF Ein. 1. 5.322/1940.
