Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
126 SZEKERES JÓZSEF kiszállást a bányából, összesen 125 munkás érkezett fel, de a mélységből napvilágra érkező munkások újból sötétbe kerültek: a vezérkari főnök utasítására azonnal letartóztatták őket és rabszállító kocsikba tuszkolva sújtott le rájuk az államhatalom dühe. Néhány bányászt súlyos egészségi állapota miatt a katonai kórházak zárt osztályain vették ápolás alá, míg a többiek, a dorogi és tokodi sztrájkvezetőkkel együtt összesen 182 munkás, a komáromi Samberg-erődítmény kazamatáiba zárva várta ítéletét.13 4 November 4-én a letartóztatások és az időközben nyilvánosságra hozott miskolci hadbírósági ítéletek hatására, az anyagilag teljesen kimerült és szó szerinti értelemben éhező bányászok kb. 57%-a felvette a munkát. Nagy része volt a sztrájk befejezésében a Budapestről visszaérkezett Paksy tábornok felhívásának is, aki közölte, hogy lényeges kívánságaikat foglalják memorandumba és adják át neki, hogy alkalma legyen konkrét kívánságaik teljesítése céljából tárgyalásokat kezdeményezni. Ugyanakkor nem hivatalosan közölte velük a már dolgozó bányák munkásainak juttatott kedvezmények mértékét is. A tábornok közlései nyomán — amelyekben azonban szó sem volt a 182 munkás letartóztatásáról — a sztrájkkövetelések zöme elfogadottnak látszott, ezért a munkások kezdtek visszatérni munkahelyeikre. A letartóztatások nyomán azonban a munkafelvétel üteme átmenetileg visszaesett. Tokodon november 4-én csak 1 fő, Leányvárról 219 munkás közül 9, míg Csolnokról a 616 munkás közül és Sárisápról az 517 munkás közül senki sem jelent meg a bányánál.13 5 Ezek a tiltakozások azonban már csak utórezgéseknek bizonyultak. A munkások zöme látva, hogy a kormány és a bányatőkések hajlandók követeléseik nagyrészét teljesíteni, megkezdte a termelést és megválasztotta a memorandum-összeállító bizottságot, amelynek három szociáldemokrata és két nyilas munkás lett tagja. A dorogi és tokodi munkások memorandumát november 12-én nyújtották át az iparügyi miniszternek, «-ki személyesen fogadta a küldötteket. A memorandumban a bányászok kérték a minisztert, hogy panaszaikat és kéréseiket ismertesse a minisztertanács előtt, hogy a munkások megkaphassák a becsülettel megdolgozott munkáért bérüket „tisztességes elszámolás" mellett és a bányakerületben meghonosodott utólagos alkudozások nélkül. Hangoztatták, hogy csak a bányák államosítása esetén remélik a zavartalan munka biztosítását, mert hiába állami érdek az ipar oly fontos nyersanyagának minél nagyobb mennyiségben való kitermelése, a magánvállalkozásnak elsődlegesen a minél nagyobb profit biztosítása a főszempontja. A memorandumban kijelentették, sajnálják, hogy a sztrájk eszközéhez kényszerültek folyamodni, de meg kellett hozni ezt az áldozatot, mert az előadott és illetékes helyre eljuttatott sérelmek orvoslására intézkedés nem történt. Majd így folytatták: ,,A munkabeszüntetés tekintetében tehát állásfoglalásunk elsősorban bérkérdés volt, vagyis megélhetésünk biztosításának kérdése, és csak másodsorban politikai, éspedig abban a vonatkozásban, hogy a bányaüzemek államosításának szükségességére felhívjuk az illetékesek figyelmét. Meg vagyunk győződve ui. arról, hogy a bányamunkásság helyzetében kedvező változást nem várhatunk mindaddig, míg a magántőke kezében van a széntermelés és így a mi sorsunk is veszélyben. A megélhetésben bekövetkezett számottevő áremelkedés és a bérezés kérdésében számtalan esetben előfordult a dolgozók megrövidítése, megindította a folyamatban levő bérmozgalmat, mely a munka beszüntetését is kivál-131 HIL VKF Ein. 1. 6.327/1940. 135 HIL VKF Ein. 1. 5.362/1940.
